2. Évad 26. Fejezet ~Záróra+ blogzáró

Velcáám evribádi!❤
Újra itt vagyok, ami egyet jelent.
Új
Rész.
Viszont előtte, még tisztáznunk kell pár dolgot!^^
Először is ne haragudjatok, ha nem tudok mindig válaszolni a commentjeitekre. Ettől függetlenül természetesen elolvasom Őket és nagyon, nagyon örülök nekik❤ El sem hiszitek mennyit jelent.
A másik dolog, hogy már ígyis túl húztam a megszokott 20 fejezetes évad tervet, ezért úgy döntöttem, hogy még ma, ezzel a résszel hivatalosan is lezárom a blogot!^^ Pontos adatot jelenleg nem tudok mondani, ha jól tudom 17-18ezer körüli az oldalmegtekintések száma, aminek kimondhatatlanul örülök, hisz ha jól emlékszem az első évad lezárásakor 5k megtekintés volt. Ha leszámítjuk azt, hogy ez az évad 7fejezettel több lett, akkor körülbelül 2x annyian olvasták ezt az évadot, mint az előzőt. Viszont.. A feliratkozók száma nem akar növekedni és ez aggaszt..
Na de nem beszélek tovább, hisz' még meg kell írnom egy nagyon-nagyon hosszú és kimerítő évadzárót, szóval.. Fighting! .-.
Xox❤

"You're best to me"

Justin Bieber

- Nem fogunk szexelni — unottan rám nézett, majd keserűen tovább bámulta az előttünk húzódó falat. Nagyokat pislogva meredtem rá, mire grimaszolva újra felém fordult. - Most mi van?
- Elképesztő, hogy még ilyenkor is a szexre gondolsz.— nyögtem ki, miközben hitetlenül felnevettem.
- Te meg mi a francról beszélsz?
- Hogy én? — vontam föl szemöldököm. - Te akarsz szexelni velem, nem fordítva.
- Fúj.. — motyogta. — Halálom legyen inkább.
Nos.. Ti most ebből a párbeszédből semmit nem értettek, igaz? Jó, jó. Azt hiszem nem kell ennyire előre sietnünk..

~ Pár órával ezelőtt

Nem hiszem el. A "tökéletes pillanatot"  Amanda sipákolása törte meg. Egyszerűen csak ellökött magától, majd elkezdett minket hibáztatni, miszerint miért kellett nekünk pont idejönni és tuti itt halunk meg. Azóta nincs más a teremben, mint a csönd. Fojtogató, néma csönd. Legalábbis a stúdióban. A fejemben már más a helyzet.. Gondolatok ezrei cikáznak. Kérdések, melyekre most választ kaphatnék. Nem halaszthatom el. Talán ez az utolsó lehetőségem.
- Khm.. Már ha itt vagyunk.. Tudod.. Csak te és én.. — úgy nézhettem ki, mint valami idióta. Egy külföldi, aki nem beszéli a nyelvet, s örül ha egy épp kéz láb mondatot ki tud nyögni. Mi a franc? Bieber, mi van veled?
- Nem fogunk szexelni — unottan rám nézett, majd keserűen tovább bámulta az előttünk húzódó falat. Nagyokat pislogva meredtem rá, mire grimaszolva újra felém fordult. - Most mi van?
- Elképesztő, hogy még ilyenkor is a szexre gondolsz.— nyögtem ki, miközben hitetlenül felnevettem.
- Te meg mi a francról beszélsz?
- Hogy én? — vontam föl szemöldököm. - Te akarsz szexelni velem, nem fordítva.
- Fúj.. — motyogta. — Halálom legyen inkább.
Szóval így jutottunk el idáig. A légkör feszült, a terem pedig kongó üresség..
- Játsszunk! — volt..

Amanda Work

- Ugye nem gondoltad komolyan? — kezdte Zack. Igen, Zack. A sármos ex, aki végül jó képű barátom lett. Úgy értem.. Barát, barátom. Szóval értitek. Bár a múltbéli dolgokat nem igazán sikerült megbeszélnünk, úgy gondolom mindketten tovább léptünk és lezártuk a múltat.
- Hány éves vagy, öt? — kontrázott rá Selena is, mire barátnőm arcára gúnyos grimasz ült. Persze Selena sem volt rest. Nos, igen. Gomez soha nem volt az. Bár nem igazán ismertem, nekünk is volt egy közös múltunk, ami hát.. Nem keltett bennem túl jó benyomást. Viszont a legjobb fiú barátom- igen, mert ilyen igenis létezik- barátnője. Muszáj elviselnem.
- Szerintem ez egy jó ötlet! — pártolta ki Lanat lakótársnőm. - Most hogy így egybe gyűltünk, mindenki őszintén megnyílhat a másiknak. Ha bármi van, amit elszeretne mondani a másiknak, akkor most azt itt megteheti — mondandója végére érve drámain összecsapta tenyereit. Lelkesen pillantott végig unott társaságunkon, mire az Ő mosolya is eltorzult. Végül Gomez szólalt meg elsőként.
- Rendben — köszörülte meg torkát, miután kecsesen hátra dobta tökéletesen vasalt tincseit. Nos, igen. Van ami nem változik. - Kő, papír, olló.
- Hány éves vagy, öt? — tett megjegyzést Lana az előbbiekre utalva.
- Van jobb ötleted? — vonta föl szemöldökeit, mire a lány csak váll rántva lesütötte szemeit. Gomez- Williams 2-0.
- Aki ugyanazt a motivúmot mutatja, az jön a kör közepére. Felváltva tesznek fel kérdéseket egymásnak háttal ülve. Aki nem hajlandó válaszolni, büntetést kap. A büntetést a kérdés feltevője választja természetesen.
- Ez egy baromság.. — úgy terveztem, hogy csak én hallom halkan kimondott gondolataim, viszont Mr. Mindenbebelepofa közbeszólt.
- Szerintem jó ötlet.
- Persze. Hisz te is egy barom vagy.
- Héj, Ti! Ti lesztek az elsők! — szakította meg Sell bájcsevelyünket, mire csak egy full értetlen fejjel válaszoltam.
- Ti voltatok az egyetlenek, akik nem mutattak semmit. Gyerünk, be a körbe!
Persze egyértelmű, de azért elmondom. Egy, nem akartam. Kettő, végül rámkényszerítették. Törökülésben ülve támasztottuk egymás hátát. Egyikőnk sem szólt semmit. Fújtatva vettem tudomásul, nekem kell kezdeményeznem. Emlékeztek még arra a sok miértre? Na most választ kapnak!
- Szóval..
- Szóval?
- Szóval, mikor.. Emlékszel mikor elmentünk Pattiehez? Miamiba.
Meglepő módon nem gondolkozott sokat. Pedig egy éve már mindannak..  Egyből rávágta a választ.
- Igen, és?
- És egyiknap átjött Zack.. — kicsit kellemetlen volt erről beszélni. - A konyhában megcsókoltál és.. Azt akartad, hogy megpróbáljuk. Azt.. Komolyan gondoltad?
- Komolyan. És te komolyan gondoltad?
- M-melyik részét?
- Miami után visszajöttünk LA-ba. Még másnap adtunk egy interjút, amiben azt mondtad, soha nem éreztél irántam semmit. Ez igaz? — hangja monoton volt, megszokott rekedtes. Érzelmek nélküli szavak. Ennyire kiírtottam volna belőle minden jót, ami hozzám volt köthető?
- Nem. Nem volt, igaz.
Felsóhajtott, mintha csak azt mondta volna "Annyira tudtam". De hát mi mást tehettem volna? Nem akartam a fél világot magamra haragítani, mint a "Jelena kapcsolat megrontója". Mellesleg nem is tudtam mit érez.   Gúnyosan felhorkant.
- Szerettél Te engem valaha is? Bármikor. Ha egy kicsit is.. De szerettél?
Merő gúny, megvetés, fájdalom. Miért tesz úgy, mintha az egészben Ő lenne az egyetlen szenvedő alany? Miért gondolja, hogy csak neki fájt?
- Én is szenvedtem.
- Nem ez volt a kérdés — vágta vissza keményen.
- Leszarom mi volt a kérdés! — kevesen láthatták eddig ezt a hisztérikus énem. Mindig is a nyugottságomról voltam híres. Meglepődve kapta rám mindenki párjait. - Leszarom, mert rohadtul azzal csesztem el folyton mindent, hogy kussoltam! Hallgattam, tűrtem, mert másnak ez volt a jó, igaz? Nem lehetett egy önálló döntésem!
- Te velem ne emeld fel a hangod! — hangneméből ítélve kezdett Ő is kiborulni. Természetesen ez engem nem hatott meg. Tovább folytattam.
- Oh, ne haragudj! Elfelejtettem, hogy Te vagy a nagy Justin Drew Bieber, igaz?! Mert mindig az van, amit Te akarsz! Ami neked jó! Ami a pénztárcádnak a legjobb! És az, hogy mi van velem, az én érzéseimmel, az nem számít! Soha nem számított, hogy bennem mi játszódik le! Soha senki nem kérdezett meg engem. Mert nekem nem lehetnek érzéseim, ugye?! Mindenki annyira "szeretett" engem. Mindenki annyira "féltett". Azt akarták, hogy boldog legyek, miközben elfelejtettek megkérdezni arról, hogy mi a legjobb nekem? Hogy boldog vagyok? Csak néha napján.. Csak ritkán kellett volna megkérdezni jól vagyok e?  — ennyi volt. Eltört a mécses. Szilánkjai szívembe fúródtak. Lángra gyúlt a papír szív. Mindenkinek van egy türővonala. Azt hiszem túlléptem. Túllőttek a célon.
- Miért kérdeztem volna? Soha nem válaszoltál őszintén. Nem voltál hajlandó őszintén beszélni az érzéseidről — érezhetően lehiggadt. Nem volt ingerült. Inkább csak csalódott.
- Miattad hazudtam. Hazudtam saját magamnak, miattad.
- Miért?
- Mert azt akartam, hogy a legjobb legyen neked. 
- Nekem te voltál a legjobb. Nem vágytam semmi másra, csak Rád.
- Ha most azt mondanám sajnálom.. Késő lenne?
Mindvégig egyedül Őt hibáztattam, miközben csak gyáva voltam. Gyenge és gyáva. Nem voltam képes szembe szállni velük, értünk.
- Ha azt mondanám szeretlek.. Késő lenne?

Váratlan vendég(ek)

Antonia Clark POV

Mindegy mennyire keményen próbálkozunk, van hogy a dolgok nem úgy alakulnak ahogy azt szeretnénk. Viszont mindennek oka van. Meg kell tanulnunk minden helyzetből, a legjobbat kihozni. 

 - Biztos nem sejt semmit? - tette fel századjára ugyanazt a kérdést, mire a vezető ülés felől halk sóhaj csúszott ki. Oldalamra pillantva a kelletlenül feszült Biebert pillantottam meg. Állkapcsa ívbe feszült, erősen markolászta a kormány bőrjét. Úgy éreztem még egy szó a hátsó ülésről és robban! Erőltetett mosollyal fordultam hátra a-hozzám hasonlóan- extrém hajszínben virító lány felé.
 - Igen, biztos.
Próbáltam minél nyomatékosabban közölni vele, fejezze be! Úgy hiszem vette az adást, mivel lehajtott fejjel motyogott magában. Mint egy ovódás kis lány, komolyan! Kis sóhajt hallatva fordultam újra énekesünk felé.
Nem szóltam semmit, csupán figyeltem. Figyeltem mindenegyes apró rezdülését, karcos, feszült álkapcsát, kialvatlan csokoládé párjai alatt húzódó nyúzott karikáit. Nem ismertem Justin Biebert, egy dolgot azonban biztosan tudtam. Ez az ember itt mellettem szenved. Látványosan szenved. Nincs jól, ez bizonyos.

Amanda Work

Soha nem akartam olyan szánalmas, robot életet, mint amilyet a szüleimtől nap, mint nap láttam. Egy ideig azt gondoltam értünk teszik, becsületre méltó milyen sokat képesek gürcölni annak fejében, hogy megfelelő körülményeket tudjanak teremteni nekünk. Aztán később rájöttem, minden miattuk volt. Sajátmaguk miatt. Dolgoztak, hogy a munkába temetkezhessenek, miközben próbálták kerülni egymást. Egymást, miközben férj és feleség voltak! Akkor ott elhatároztam, nem leszek olyan, mint anyám vagy apám. Élvezni fogom azt amit csinálok, nem fogok beleroskadni. Nem hagyom, hogy az élet maga alá gyűrjön. Ehelyett a dolgok mégis máshogy sültek el. Hisz' én is csak menekülni tudok a munkámba. Soha, egyszer sem álltam meg. Vagy pontosabban eléjük. Nem vontam kérdőre senkit a viselkedése miatt. Helyette inkább csak elvesztem a miértekben, aminek a vége természetesen mindig az lett, hogy Biztos miattam.
Így visszagondolva, annyimindent másképp csinálnék. Megkérdezném a szüleim, miért nem voltam soha elég nekik? Megkérdezném az egykori legjobb barátnőm, miért jutottunk ide? Bármit is tett, annyira hiányoznak azok a beszélgetések, őrült partyk, az a sok lelkizős éjszaka. Neki bármit elmondhattam, de most már Ő sincs. Aztán megkérdezném a lelki világomat szétbarmoló embert, miért tette? Miért pont velem? Miért velem kellett megtennie azokat a szörnyű dolgokat? Ott volt az úszás, abbahagytam. Egy világhírű sztár turnéján táncolhattam volna, otthagytam. Egyszerűen csak mindenki és minden elől elmenekültem. Megfutamodtam, akár egy gyáva nyuszi, miközben csak szembe kellett volna néznem a problémáimmal. De még erre is képtelen voltam...

Mostanság különösképp sokat gondoltam életem egyik fő megrontójára. Igen, róla beszélek. Justin Bieberrel. A gondolataim azonban eddig soha nem öltöttek élőszereplős jeleneteket. Bizony. Azon a végestelen hosszúnak bizonyuló, sötét és poros tokyoi bérlakásban, ajtók sorai előtti folyosó végen Isten legyen a tanúm rá, még a lélek is kiszállt elernyedt testemből. Már csak pár lépés hiányzott volna kis albérleti lakásunk ajtajáig. Az agyam utasításai valahogy mégsem értek célt. Nem lettem volna képes egyik lábam a másik után még csak vonszolni sem. Persze, hogy nem! Hisz ott állt. Teljes életnagyságban, ott pontosan a lakásom bejárata előtt. Látott, még sem tett semmit. Akár csak én, állt és figyelt. Némán meredtünk egymás távoli alakjára. Akaratlanul is emlékek hadai támadtak meg. Mikor még a(z)- számomra leggyűlöltebb- iskola épülete előtt ácsorogtunk így. Nem álltunk, mint a cövek, könny sem áztatta egyikőnk arcát sem. Hatalmas vigyorral, gázoltunk át bárkin, csakhogy köszönthessük egymást. És abban a percben jött el a pillanat, mikor eszem helyett, szívem dobbanásai diktálták lépteim. Hangszálaim erőre bírása, már nehezebb feladatnak bizonyult. Megtettem az első lépést, rajtad a sor. Mint varázsszó hatottak ki nem mondott szavaim barátnőm következő tettére.
Halkan, akár egy poros, félénk kis cica hangoztak szavai. Csupán egy eleresztett, könnyektől rekedtes 'szia' volt, nekem mégis megadta a kezdő löketet. Fájdalommal telt íriszeiről könnyáztatta világos kék hajáig barangoltam. És tessék. Akaratlanul kicsúszott egy halk kuncogás. Mi ez a haj?
- Hogy nézel ki, Te lány?
Oldottságom látva eleresztett egy halvány mosolyt, mi lassan vigyorrá nőtte ki magát. Úgy álltunk ott, mint két idióta. A világ barmai.

- Ahhoz képest, hogy azt mondtad még soha nem jártál itt, többet bámulsz engem, mint az utakat — szórakoztam barátnőm árgus szemein, mik hol engem, hol telefonját vizslatták. Annyira különös, mégis jó érzéssel töltött el ez a feletébb szokatlan helyzet. Mindenesetre kivételesen nem kattogtam túl semmit, csak szimplán örültem a társaságának.
- Bocsánat — szakította meg szemkontaktusunk, miközben kis pír(?) lepte el arcát. - Csak nagyon megváltoztál.
- Ezt pont Te mondod? Mintha megfejelt volna egy törp — utaltam hajszínére.
- Kösz.. — durcássága ellenére megjelent egy halovány félmosoly is arcán, miszerint tudtam, nem vette komolyan ércelődésem. Sokáig némán sétáltunk tovább Tokyo késő esti, zsúfolt utcáin, míg Lana újból meg nem szólalt.
- Mutasd meg hol dolgozol!
- Ha? — meglepett hirtelen jött magabiztossága, viszont szétcikizett hajkoronájához hasonló tengerkék, könyörgő szemeinek nem tudtam volna nemmel válaszolni. Egy gondterhelt sóhaj után a cég felé vettem az irányt, nyomomban a lánnyal.

- HyAmi! — sietős léptekkel közeledett felém rég látott ismerősöm, miközben már a kihalt cég folyosóit ródtuk. Meglepett, hogy még itt találom.
- TaeHyung — egy szívéjes fogadtatás után, a srác karjaiból, a mellettünk toporgó felé fordultam. Miután bemutattam nekik egymásnak, türelmetlenkedő vendégem enyhe célzásokat tett "körútunk" folytatására, így kénytelen voltam gyorsan "lerázni" TaeTaet.
  - És.. Hogyan tovább? — tanácstalanodtam el.
- Mutasd meg a kifutót! Mindig is végig akartam vonulni egyen — harapta be ajkát, miközben vigyorgott, mint egy tejbetök. Teljesen bepörgött. Kissé gyanús volt a viselkedése.. Viszont nem tudtam mit tenni, elvezedtem a bizonyos teremig.
- Rendben, gyorsan éld ki magad, ugyanis fél óránk maradt — monotonon kezdtem volna ledarálni óváintő szövegem, viszont mire bezártam magunk után a hatalmas kétszárnyas ajtót, Lananak már nyoma sem volt.
Biztos felszaladt a színfalak mögé.
Fejcsóválva foglaltam helyett a nézőközönség elsősorain. Érdekes volt ezúttal más szemszögből figyelni az eseményeket. Általában a ló másik oldalán, izgatottan szoktam várakozni a pillanatra, mikor bevonulhatok. A mai napig nem tudtam teljes mértékben elhagyni a lámpalázam, viszont most, ahogy ott ültem, s figyeltem a kifutón felém közeledő alakot, úgy éreztem soha nem voltam még ilyen izgatott. Valahogy sokkal szivesebben kiálltam volna több ezer ember elé, húsz centis magassarkúban, csak ne kellett volna, ezt az óriási nyomást éreznem a mellkasomban.
Tőlem körülbelül húsz méterre ülhetett gitárjával a kezében. Mindenegyes mozdulata bizonytalan volt. Szemei félelmet tükröztek. Nem értettem semmit. El akartam rohanni, viszont ekkor eszembe jutottak délutáni szavaim. Nem menekülhetek örökké.         Először csak halk, félénk szavaival töltötte meg a helységet. Mintha csak a régi kis kölyköt láttam volna magam előtt, aki borzasztóan retteget attól, hogy elront valamit a hatalmas, telt házas közönsége előtt. Azonban jelenleg egy embernek adta elő dalba írt érzelmeit, mégis úgy éreztem mindennél fontosabb ez most neki...
Ahogy a dal végefelé közeledett, egyre bátrabban énekelt. Mély, rekedtes hangjától bizsergés futott végig testem minden pontján. Elképeztő milyen hatással bír rám. Az utolsó sorokat rótta, mikor a kifutóról felém kezdett közeledni. Minden egyes lépésnél a szívem dupla annyi vért pumpált. Tekintetünk egy percre sem szakadt el egymástól. Később nem csak mogyoró barna szemei voltak az egyetlenek, mik fogva tartottak. Székemhez érve mindkét kezével karfáimra támaszkodott. Moccani sem tudtam. Sarokba szorított! A dal utolsó szavait, szinte ajkaimra lehelte.
- Please, stay with me.
Sokáig csak szótlanul figyelt. Égető tekintete hol ajkaim, hol szemeim közt cikáztak. Kínzóan közel volt, mégsem tett semmit. Várt. Vártam. Vártunk, hogy a másik lépjen. Én viszont köz tudott, hogy nem a türelmemről vagyok híres. Elakatt lélegzettel tűrte, ahogy lassan végigsimítottam selymes arcán, aztán kezem tarkóján állapodott meg. Magamat is meglepve, -nem hogy Őt- rántottam közelebb magamhoz. Sokáig csak pihentettük párnáinkat a másikén, míg el nem eltávolodott. Egy pillanatra megszeppentem. Nem akartam, vágytam rá. Minden aggodalmam elszállt, mikor nedves izmával végigszántott alsó ajkamon. Egy halk, elhaló nyögés kiséretében engedtem magam. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi. Nem kattogtam semmin. Az agyam teljesen kikapcsolt. Az érzelmeim átvették az irányítást.. Olyan szenvedéllyel csókolt, mint még soha senki. Mintha csak én jelenteném számára az éltető oxigént.
Erősen csipőmbe markolt, mielőtt zilálva elvált volna vöröslő ajkaimtól. Homlokát az enyémnek támasztotta. Úgy próbáltuk szabályozni szapora lélegzetvételeinket. Lassan nyitottam ki pilláim, viszont más fogadott, mint gondoltam. Az egész teremben sötétség uralkodott. Elmúlt a záróra.

Sziasztok drága Olvasóim!❤
Rengeteg agyalás után újra itt vagyok. Sokat gondolkoztam a blog sorsán. Folytassam, vagy inkább hagyjam? Kezdjek bele egy másikba? Őszintén szólva úgy érzem régen sokkal jobban írtam. Valahogy mintha fokozatosan épülnék le írás terén. Mindenesetre veszni hagyni semmikép nem szeretném az olvasóim, Titeket, így továbbra is próbálkozni fogok!^^ Remélem meglesztek velem elégedve:)
Ha tetszett komizzatok, iratkozzatok fel!❤
Xoxo.

2. Èvad 23. Fejezet ~ Újra itt

Hi baebae! ^^
Elèrkeztünk a 23. Fejezethez. Pontosabban a 43-ikhoz. Azta. Igazából már règ be kellett volna fejeznem a második èvadot, hisz húsz fejezet, egy èvad. De mivel a törtènèsek nem úgy alakultak, így nem tudom mikor fogom lezárni ezt az èvadot. Na nevermind. Elèg, ha ez az èn gondom:D
Mèg annyit, hogy szeretnèm megköszönni Shina-channak a rengeteg commentet ès biztatást! Remèlem ezúttal sem okozok csalódást!^^
Jó Olvasást!<3

~ 2015. 05. 26.

Mióta visszatèrtem a felkelő nap országába, minden újra a règi kerèkvágásban törtènik. Úgy èrzem vègre bèkère leltem. - Jó ez elèggè úgy hangzott, mint egy kopaszodó szerzetes szavai, de valóban így èrzek.-
Nem tudom, hogy a környezet, az emberek, a hegyi levegő, vagy valami teljesen más dolog, mindenesetre csodásan èrzem magam. Nyoma sincs már azoknak a fránya könnyeknek, amiket amiatt az idióta miatt hullattam. Ès tessèk, már megint nála lyukadtál ki.
Apropó. Fizikailag is kilyukadhatnèk már ott, ahol szeretnèk. Kisū utca..
Idegesen dobbantok holdjáró cipőmben, majd egy arcomba hullott rakoncátlan tincsem tűröm fülem mögè. Úgy utálom a füleim. Olyan nagynak látom Őket. Na jó, a hiúságnak nem most van itt az ideje! Húsz percem maradt eljutni a bemutató helyszínère ès nem hogy azt nem tudom merre van a Kisū utca, azt sem èn hol vagyok jelenleg. JeonGuk, a fene azt a lusta dolgod! " Ügyes vagy Te, eljutsz egyedül is." Hát persze. Mindenhol hömpölygő ember tömeg, óriási èpületek, ès plakátok. Azt sem tudom hol áll a fejem! Vègül egy óriási rózsaszínen villódzó plakáton akad meg a szemem. Szemüveges vagyok, de termèszetesen nem hordom. Ah, minek is. Nagy nehezen, hunyorítva, de elolvasom a pár jelből álló írásjelet.
- Maid Cafè.
Úgy hallottam, ebben a "cuki bárban" igazán kedves felszolgálók vannak. Ha szerencsèm van, útba igazítanak.
- Sūmimasen. {Elnèzèst} — ahogy belèptem a helyisègbe, ismètelten nem csalódtam Tōkyōban. Legalább olyan zsúfoltság vett körül, mint kint, az utcán. Persze az összes kedvesen mosolygó -mosolygó? Vicsorgó- eladó egy kecses mozdulattal kikerült. Ebben a bárban valóban a legdurvább sztereotípiák váltak valóra. Mindenhol habos-babos, rózsaszín felszólgálók legyeskedtek a vendègek asztalai körül. Ebben a kávèzóban nem a pènzeddel, a cukiságoddal fizettèl. Különböző aranyos dolgokat kellett tenned ahhoz, hogy leródd a fogyasztásod.
Megvallom, korgó gyomromnak jól esett volna egy pár cukor mázas süti. Csoki öntettel, ès.. Nem, nem! Nem szabad! Így is le kell dobnom pár kilót a következő bikinis fotózásomra.
Vègül inkább gyorsan leszólítottam egy pultnál iszogató srácot. Kedvesen útba igazított. Megköszöntem, s indulni kèszültem volna a kísèrtès házából, azonban a srác utánam szólt.
- Ya! Várj egy percet, kèrlek! — loholt utánam. Kèrdőn fordultam felè, miközben azon gondolkodtam hogyan utasíthatnám vissza a legkedvesebben. Másra nem tudtam gondolni. Nagyon helyes ès aranyos srác volt, de egyáltalán nem lett volna időm randizgatni mostanság.
- Te vagy Amanda Work, igaz? — Úr Isten, valaki felismert engem! Mekkora király vagy Work! Egy ideje már nem álltam modellt japán magazinoknak, így meglepett, hogy felismert. De persze nagyon jól esett. - Justin Bieber exe, ugye?
Hogy.. Mi van?! Abban a másodpercben ugrott a vèrnyomásom a kètszeresère. Èn naív, hülye kislány elhiszem, hogy valaki saját magamèrt szeret, vagy ismer fel az utcán, erre tessèk. Megint az a seggfej! Soha nem akartam azèrt kellendő modell lenni, mert èn voltam a nagy Justin Bieber ex barátnője. A saját erőmből akartam berobbani a köztudatba. Erre tessèk, itt tartunk.
- Sajnálom, de semmi közöm hozzá — próbáltam hárítani.
- Igen, tudom hogy már külön vagytok, viszont a húgom nagy Jamanda fan volt. Megtennèd, hogy ezt alá írod? — tolt elèm egy fehèr szalvètát.
'Jamanda'. Akaratlanul is felütötte a fejem ez az egy szó. Vagy pontosabban kèt nèv. Ez is az èletem egy szakasza volt ès bizony nagyon úgy látszik, ezt már soha nem fogom tudni kitörölni az emberek emlèkezetèből.
- Tessèk — adtam át az aláírt szalvètát. Az az ártatlan fan semmit nem tehet arról, ahogy alakultak köztünk a dolgok. Ès ha ez valóban örömöt fog neki okozni, akkor szívesen teszem. Vègül a srác megköszönte, èn pedig lelèptem. Fèl órás kèsèssel ugyan, de beèrtem a cèlba. A főnök persze gyönyörűen kioktatott. Na szèp. Mèg èn leszek a hibás, hogy elkèstem. JungKook nem volt hajlandó elkísèrni. Az Ő hibája.
A szörnyű kezdès ès kapkodás ellenère a bemutató sinen ment. Hamar eltelt az a másfèl óra. A lábaim mèg mindig nem szoktak hozzá a különböző fèle, fajta tűsarkukhoz, így szinte megváltás volt lehuppanom a sminkszoba bőr fotelèbe.   Nehèzzè vált szempilláim automatikusan ellazultak. Èppen elszenderettem, mikor a telefon hangos csörgèsbe kezdett.
- Franc.. — dünnyögve, csukott szemekkel fogadtam a hívást. - Mi van?
- Mi van? Mi van?! Mondd csak, normális vagy Te?!
- Nessa? — mormogva toltam el fülemtől a kèszülèket. Ez a csaj!
- Ne Nessaz, itt nekem! Biebertől kell megtudnom, hogy a segged már Japánban csücsül? Mièrt nem szóltatok róla?! Mehettünk volna együtt!
- Bocs.. Kiment a fejemből.
- Persze — csattant fel. - Mindegy. Ma hajnalra ott vagyunk.
- Unk?
- Te mèg nem hallottad? — hápogott.
- Mit is?
Válaszolni már nem èrkezett, ugyanis Yamada szószerint betört a helyisègbe.
- Oh.. Ne haragudj. Nem tudtam, hogy telefonálsz — szabadkozott. - A főnök látni szeretne.
Hogy a főnök?.. Jaj, ne! Mit csináltam már? Lehet a kèsès miatt berágott?
- Amanda, ott vagy? — türelmetlenkedett a vonal túloldalán Vanessa.
- Ne haragudj, most mennem kell. Majd beszèlünk.
Mèg valamit hápogott a mobilba, de már nem törődtem vele. Egyszerűen rányomtam a telefont.

- Látni óhajtott, Uram.
- Oh, igen. Gyere csak. Foglalj helyett.
Úgy tettem, ahogy kèrt. Kicsit fèltem mit akarhat.
- Nem szeretnèm rabolni az időd, így a lènyegre tèrnèk.
Szónèlkül bólintottam.
- Szeretnènk, ha az újonc modelljeink minèl ismertebbek lennènek. Ezèrt csinálni fogunk egy fotósorozatot, amin Te ès egy felkapottabb ember lenne. Így többen nèznèk. Csak pár kèp. Mit szólsz?
Egy percig sem gondolkodtam. Egyből rábólintottam. Rákèrdeztem, hogy kivel fogok modellt állni, de azt mondta, ez mèg egyelőre bizonytalan, így nem szeretne előre beszèlni. Tájèkoztatott mèg pár dologról, aztán dèlután háromkor utnak indulhattam. Ezúttal már tudtam merre kell mennem. Taxizni nem szerettem volna, de így is gond nèlkül, egy óra alatt hazaèrtem.

- Megjöttem! — ahogy belèptem kis panel lakási házunkba, nem fogadott más csak sötètsèg ès a kongó csend. Órámra pillantottam. Fèl öt. Hol lehetnek?
- HyAmi! — összerezzentem, amint a sötèt lakásba toppant ember, hátulról èrintette vállam. - Vègre, hogy hazaèrtèl! — károgott tovább, majd vègre villanyt kapcsolt.
- A főnökkel volt egy kis dolgom — feleltem, majd fekete bőrdzsekim vállamra csaptam. Úgy indultam meg a szobám felè.
- A főnökkel, mi? — húzogatta idètlenül szemöldökèt. A húsz centis holdjáró talp miatt jóval kisebb volt nálam, így hátamba fejelt, ahogy megtorpantam előtte.
- Mit akarsz, Nia?
Antonia Clarck. Lakótársam ès egyben munkatársam is. Hangos lány, ezèrt általában kerülöm a társaságát. A nevèn ès a korán kivül semmit nem tudok róla.
- Holnap dèlután koncertre megyek, de nincs ruhám.
- Ès èn adjak neked?
- Hát.. — próbált cukin nèzni. Kár, hogy nálam ez nem jön be.
- Ha esküvői ruhát akarsz — cèloztam kis termetère. Jó, annyira nem volt kicsi, viszont hozzám kèpest kertitörpe.
- Oh.. Igaz — szontyolodott el. - Akkor gyere velem ruhát venni! — kapaszkodott vállaimba.
- Nem.
- Kèèrlek~!
- Nem — mondtam ezúttal nyomatèkosabban, majd becsaptam orra előtt, szobaajtóm. Ez a csaj.. Az agyamra megy.
- Ne legyèl már ilyen gonosz! — bömbölt  tovább ajtómon. Mikor belátta, hogy a kèrlelès nálam nem jön be, "fenyegetni" kezdett. - Betörőm az ajtód!
- A fejed lesz a következő!
Mèg motyogott valamit, de már a csörgő telefonom miatt nem hallottam. Ismeretlen számot írt ki.
- Igen?
- Kèrlek~!
Üssetek agyon.
- Ha elmegyek veled, egy hónapig nem szólsz hozzám?
- Hát.. Ha ez az ára — motyogott.
Rányomtam a telefont, majd kikulcsoltam az ajtót.
- Egy óra, nem több!

- Ès ez?
Az egy órából, termèszetesen kettő lett. Egyetlen ruha vásárlásból pedig már áttèrt a cipőkhöz is.
- Èrdekel, mint vakot a nèma film. Csak vedd már meg ès menjünk — dünnyögtem. Fárasztó napom volt. Csak szerettem volna már haza menni ès aludni.
- De ez fontos koncert lesz! Tudod mióta álmodozom arról, hogy èlőben láthassam Justint?
- H-hogy..kit? — dadogtam.
- Justint. Justin Biebert.

„..meguntam már a kettőnk játèkát.."

Sziasztok, olvasók!
Igen, itt vagyok. Nem tűntem el, nem hagytam abba az írást! 2hèt után temetni kezdtètek a blogot, hol ott csak voltak fontosabb dolgaim is. Itt volt a nyakamon az èv vège ès nagyon bele kellett húznom. Nègy tárgyból kellett javítanom, ami szerencsère sikerült is. A szünet idő is beköszöntött-nálam-. Ennek ellenère nem mondom, hogy több időm lesz bármire is. Ma reggel felkeltem, aztán 10 órától, dèlután ötig tanultam. Igen, szünetben. Mivel iskola időben nem lenne rá alkalmam, hogy Japánt tanuljak a kötelező angol helyett. Szóval minden nap minimum 6-7 óra hosszát tanulnom kell. A nyelvtan, a szavak, az írásjelek.. Kemèny dió így együtt. Ráadásul ott van az " írói válság" is. Igen, nekem is van, hogy nincs ihletem! Ez ellen nem tudok mit tenni. Nem ígèrem, hogy rendszeresen fogom tudni hozni a rèszeket, viszont nem hagyom abba!

42.fejezet

" Még ha abszurdnak is hangozhat; úgy hiszem most jött el a megfelelő pillanat az érzéseink tisztázására. "

- Bár.. — kezdte újra, mielőtt bármit is mondhattam volna. - Megértelek. Lana valóban jó nő.
- Tessék? — mondjátok, hogy csak rosszul hallottam. Az egyik pillanatban azt mondja, hogy 'Kedvel', azután meg el kezd áradozni az ex legjobb barátnőmről.
- Kár, hogy nem jövök be neki.
- Igen, valóban nagy kár — dünnyögtem. Seggfej. Következő kérdésétől akaratlanul is felhorkantam. Hogy lehet valaki ennyire egy.. áh, biztos csak tetteti, hogy ennyire hülye.
- Mi bajod?
- Kérdezd meg Lanatól — vágtam rá egyből.
- Oh — homloka kisimult, s jó ízűen felnevetett. - Ha te azt tudnád, Work.
- Hogy hányszor fektetted meg? Oh, köszönöm nem akarom tudni — gúny mosolyom továbbra is töretlen volt.
- Elmondhatnám, de — ciccegett, miközben kínosan vakargatta oldalát. - Megígèrtem, hogy nem mondom el.
- Uri ember nem beszèl ilyen dolgokról.. Ja! Hogy te egy seggfej vagy — csaptam össze tenyerem, mintha csak meglepő dolog volna. Oh, persze. Írtó jól áll nekem a szarkazmus.
- Hahaha — nem törődömsègèt felvette a maró gúny. - Nem áll jól, ne csináld.
- Nekem minden jól áll.
- A fèltèkenysèg is — ès tudtam. Most sarokba szorított. Nem tagadhattam, hisz' nem règ' ismertem be. Szar! Nem tudtam erre mit mondani, így inkább csak bevágtam egy fintort, majd csendben maradtam. Míg èn mindenhová nèztem, csak èppen Bieberre nem Ő pontosan ellentetjèt tette. Ègetett a tekintete ès ez zavart. Normál esetben fel sem kellene vennem. Nem is kellene, hogy èrdekeljen. Csak szívódjon már fel. Örökre.

Hál' Istennek a kis 'társalgásunkat' követően alig másfèl óra telhetett el, mire Scooter ès az emberei megtaláltak minket. Ideje volt! Hogy hogyan csinálta? Egyszerű. Bieber telefonjában nyomkövető volt szerelve, amin a kis popsztár persze felháborodott, mikor megtudta. Azt hittem, hogy Braun majd szèpen leteremt minket-ami az arckifejezèsèt illeti, az is erre vèlt következtetni-. Ehelyett azonban Bieber kezdett el tajtèkzani, hogy mi az hogy csak most találtak rá ès milyen jogon szereltek nyomkövetőt a cuccaira. Ezután persze a csili-vili iPhone-ját egy pillanat alatt elnyelte a tó. Meg kellett volna lepődnöm, hogy tízezer dollárt dobott ki az ablakon? Oh, nem. Ez várható volt a hisztije során. Szóval amíg Bieber produkálta magát Braunnak, addig èn szèp, csendben elkezdtem 'haza' kunnyogni. Az idefelè vezető úton azonban inkább a telefonommal voltam elfoglalva, ès nem azzal, hogy mi mikènt is jutottunk el idáig. Na ès persze világi nyomorèk vagyok. Így gondolom nem lepődtök meg, ha azt mondom; eltèvedtem.
Szerencsère nem törtènt semmi bajom. Nem, nem erőszakoltak meg, vagy raboltak el. Nem egy krimi az èletem. Egy kedves pultos nèni igazított útba, akinek nem messze a hoteltől van egy kis vendèglője. Onnantól már gyerek játèk volt visszatalálni.
A hotelbe èrve már csend honolt. Kivève a mi emeletünket, ahol szinte minden szobában ègett mèg a villany. Nem vágytam másra, csak hogy vègre aludhassak. De persze ez nem ment ilyen egyszerűen. Valakinek muszáj volt keresztbe tennie!
- HyAmi! — tudtam, hogy csak egy ember hív így a hotelből. Ráadásul a hangját is felismertem. Nem volt nehèz rájönnöm ki az, aki hátamat erősen mellkasának prèseli. - Teljesen elment az eszed?! Mindenki miattad aggódott! Soha többè ne csinálj ilyet!
- Koo..kie— soha nem láttam mèg ilyennek ezelőtt. Bár háttal álltam neki, èreztem hevesen dobogó szívèt, s szapora lèlegzet vèteleit.
- Ya, ne Kookiez itt nekem! Írtó pipa vagyok rád!
- De.. Nincs semmi bajom — motyogtam. Szorítása továbbra sem gyengült kulcscsontom körül, sőt! Azt hiszem annak már annyi.
- Aggódtam èrted, te idióta. Aish.
- Saj..
Elakadt a szavam, mikor megpillantottam az általam jelenleg leggyűlöltebb szemèlyt a világon. Leszegzett fejjel közeledett felènk, Scooterrel a nyomában. Bizonyára megbeszèltèk a dolgokat. Bieber  arca nyúzott ès fáradt volt. Vègig futott a hideg a hátamon, amint egy pillanatra felpillantott rám. Különösebben nem fordított ránk nagy figyelmet. A szívem mèlyèn vágytam arra a tűzre a szemèben. Vágytam arra, hogy zavarja a fèlreèrtelmezhető helyzetem JungKookkal. Vágytam rá, hogy fèltèkeny legyen, hogy èrdekelje mi van velem. Ehelyett fikarcnyi jelèt sem mutatta ezeknek. Mintha csak kèt idegenre emelte volna azt az üres, semmit mondó, barna szempárt. Kimerültnek tűnt. Talán csak belefáradt. Az igazság az, hogy èn is. Èn is règ meguntam már a kettőnk játèkát. Akkor mègis mièrt vagyok itt? Mièrt nem lèpek le a francba? El akarok tűnni innen! Haza akarok menni, Tōkyō-ba. Nekem ott a helyem a barátaimmal, BG apaval, TaeHyung oppaval, JungKookkal ès Vanessaval. Mi a szart keresek èn itt?
- JungKook — csuklottam. - Haza akarok menni.
- Ha? — elengedet karjaiból, hogy szembe fordíthasson magával. Arcára kiültek az èrtetlensèg jelei.
- Menjünk vissza Japánba.
- Biztos ezt akarod? — vonásai elgyengültek, mikor szemeimbe nèzve szembesült állapotommal.
  Nèmán bólintottam.
- Rendben — sóhajtott vègül. - Egy feltètellel.
- Mit akarsz?
- Egy csókot.

Justin Bieber*

Nem vágytam másra csak egy nyugtató zuhanyra, majd egy dèlig tartó alvásra. E kettőből, az utolsót tudtam, hogy lehetetlen. Az első úgyszintèn füstbe ment, ahogy őrültek módjára kezdett dörömbölni az ajtómon kèsei látogatóm. Mivel Work a folyosón enyelgett azzal a fura sráccal, arra következtettem, hogy Lana lesz az.
- Nem az èn ötletem, ès szerintem egy baromi nagy hülyesèg, mellesleg semmit nem fog jelenteni, nem èn akartam, szóval miután ez megtörtènik, egy szót sem akarok többet hallani. Valószínüleg nem is fogok, hisz' holnap reggel szedem a sátorfámat ès elhúzok innen, de nem mehetek úgy el, hogy nem vagyok ebben biztos.
- Mi va... — mielőtt kinyöghetem volna bármi èrtelmeset is, Work olyat tett, mit a legmerèszebb álmaimban sem gondoltam volna. Soha! Lábujjhegyre pipiskedett, majd ajkait teljesen váratlanul tapasztotta az enyèimre. Pillanatnyi lefagyásom után nem kellett sok, hogy kapcsoljak. Reflex szerűen húztam magamhoz derekánál fogva. Èrezhetően megremegett karjaim közt. Az egèsz olyan volt, mintha visszarepültünk volna az időben.
Mielőtt elmèlyíthettem volna a dolgokat, Amanda könnyes szemekkel elhúzódott. Vègkèpp nem èrtettem már az egèszből semmit.
- Viszlát, Bieber — ajkait- mik pár perce mèg az enyèimen mozogtak- fájdalmasan harapta be. Egy mèlyről jövő sóhaj után hátat fordított, s kisètált a szobából.
- Mi a franc volt ez?

Amanda Work*

- Na?! — támadott le egyből JungKook, ahogy betettem lábam szobájába. - Megtetted?
- Igen.
- Ès? — sürgetett tovább.
- Semmi. Nem èreztem semmit — leheltem.
A francba is, hát persze, hogy èreztem! Ugyanazt èreztem, mint règen. Az èrzèseim mit sem változtak iránta. Ezt azonban nem mondhattam el JungKooknak. Tudtam, hogy marasztalna. Mindig a legjobbat akarja nekem ès van egy olyan sanda gyanúm, nem engednè, hogy elengedjem Őt, mikor mèg mindig szeretem. Viszont ez a viszonzatlan szerelem csak fájdalmat szül számomra. Belefáradtam ebbe.

'Shawty'

41.fejezet

Ezerszer és még egyszer végig gondoltam már a tegnap este történteket. Valahogy mégis ugyan azokhoz a kérdésekhez lyukadom ki. Mit akarok én? Mit akar Ő? Mi is van most köztünk? Hogyan tovább? Csak tegyek úgy, mintha mi sem történt volna? Jelentett ez neki egyáltalán valamit? Azt mondta "Ne taszítsam el magamtól''. Csak hagynom kellene, hogy a kezébe vegye az irányítást? Azt hiszem majd úgy teszek, ahogyan Ő. Ha Ő kezdeményez, akkor én is megnyílok felé. Persze.. csak minimálisan. Ha pedig nem tesz semmit, akkor én sem.
De persze a legégetőbb kérdést kihagytam. Mi van Lanaval? Hiszen együtt vannak, nem? Ez így nem egésszen helyes...
Érzem amint nyakhajlatomba hirtelen érkező 'légtömeg' zúdul. Először összerezzenek, aztán rájövök, hogy csak a testem közrezárója okozta. Igen, a 'pozíció' továbbra is változatlan. Szívesen mondanám, hogy zavar, viszont a nővérem arra tanított, hogy hazudni csúnya dolog. Ugyanis élveztem. Tessék, kimondtam! Én, Amanda Karma Work élvezi Justin Bieber közelségét.
Meglep amint valami nedves, puha dolog találkozik az említett bőrterülettel. Egy tartós ideig ott pihenteti, majd végül fülembe suttogva megszakítja a pillanatot.
- Jó reggelt Shawty — az alap szlengeken túl nem igazán terjednek az ismereteim ebben a világban, ezért csak homlok ráncolva tekintek a fiúra. - Úgy értem... kelj ki! — köszörüli meg torkát kínosan, majd rögtön kipattan mellőlem, s a fürdőbe siet. Oké, ez elég fura volt. De legalább most már tudom, hogy a 'Shawty' mit jelent. Ma is tanultam valamit.
{* az angol eredetű 'Shawty' |drágám| szleng ejtése nagyon hasonlít a magyar 'kelj ki' felszólításra}
Azt hiszem megfogadom a tanácsát és én is rendbe szedem magam. Ez lesz az utolsó szabad délutánunk. Ma este kezdődik hivatalosan is a turné. Elvileg Scooter ennek tiszteletére egy 'különleges' programot állított össze.

- Igen, így van Josh. Szeretném ha ez az utolsó 'pihis' délutána úgy telne a Bieber teamnek, ahogy az illik — ezt követően minden táncos, stylest, szervező, és a többi tapsal jutalmazta Braunt, majd folytatta elképzelései felvázolását. Én persze már javában csontig untam magam. Kit érdekel a talpnyalása? Csak essünk már túl ezen a hülyeségen. Legszívesebben az egész napot végig aludtam volna. Amint ásítva végig mérem a társaságot, feltűnik egy ismerős arc. Ez az arc a sajátommal ellentétben egyszerűen sugárzik. Gyönyörű fogait kivillantva vigyorog, miközben szemei csak úgy ragyognak. Az egész lány ragyog. Nincs rajta kihívó ruha, mégis magára vonza a pasik tekintetét. Ilyenkor van az ember lányának az a bizonyos 'labdába sem rúghatok' érzése. Ne gondoljátok hogy egy önbizalomhiányos szar vagyok, mert azért az nem. Például az alakommal vagy a benső értékeimmel mindig meg voltam elégedve. Azonban a modell alkatot sokszor szívesen elcseréltem volna egy szép mosolyért vagy bársonyos bőrért cserébe. Soha nem állt jól, ha  mosolyogtam, ezért a képeimen is inkább ez a tipikus fekete-fehér, komor hangulat uralkodott. Hiába hangoztatta folyton mindenki mennyire szép kisugárzásom van, inkább hittem a tükörnek, mint a hitegető szavaknak. Azt hiszem ezzel mások sincsenek másképp.
- Héj cica. A csajok stírölése azt hittem az én reszortom — zavartan kapom tekintetem Lanaról a mellém érkező Bieberre. Ennyire feltűnően bámultam volna?
- Ha szükséged van még a nyelvedre, akkor többet nem hívsz így — természetesen csak téma elterelés volt. Nem akartam beavatni a benső érzéseimbe pont Őt.
- Inkább te vagy az akinek még szüksége lesz rá — pimasz vigyora ott virít arcán mielőtt még kínzó lassúsággal, megnyalná tökéletes alsó ajakát. - Cica — suttogja kéjesen fülembe, s nálam ilyenkor jön el az a bizonyos 'női gyengeség'. Önelégült vigyorral csatlakozik az ajtón épp kiözönlő csapathoz. Nem hiszem el, hogy így hagytam magam elszédíteni. Térj magadhoz Amanda!
És még csak két napja vagy itt...
Mit tesz veled ez a srác? Őrület.
Az út további részében Bieber nem szegedőtt mellém, amit nem is bántam különösképp. Ebben a pár napban hirtelen túl sok lett belőle. Ő jól elvolt Lanaval, én pedig JungKookkal. Mostanság elhanyagoltam, amiért szégyelltem is magam. Folyton csak akkor mentem hozzá, ha velem történt valami. Ennyire szörnyű barát lennék? Jobb lenne, ha kárpótolnám érte.
- Héj JungKook! — kiáltottam oda a srácnak, majd intettem, hogy csatlakozzon hozzám. Örömmel meg is tette.

- De ez tuti, hogy biztonságos? — igazából én magam sem értem, hogy valóban a biztonság kedvéért vagy inkább csak azért, hogy Scooter agyát húzhassam vele, teszem fel századikként a jó párszor elhangzott kérdést. Látom amint mély lélegzetet vesz, majd válaszol.
- Igen Amanda, biztonságos — erőltet magára műmosolyt.
Hogy mi mennyire szeretjük egymást. Hűha!
- Te mensz előbb vagy én? — teszi fel kérdését a mellém szegődött srác.
- Honnan veszed, hogy egyáltalán veled akarok egy csónakban lenni? — tudom mit ígértem, viszont nem tudom magam visszafogni, mikor ilyen önelégülten vigyorog. Kibírhatatlan. - Inkább menj a barátnődhöz — biccentek Williams felé.
- Nem a barátnőm — íveli szemöldökét afféle 'mi-a-francról-beszélsz' fejjel.
- Persze — mormogom orrom alatt, majd inkább rá hagyom a dolgot és óvatosan megpróbálok bemenni a kikötött csónakba. Braun hatalmas ötlete egy hajózás volt. 'Hajózás'. Egy kikötött csónakban. Nem semmi! Mondanám, hogy szép a táj és jó a levegő viszont...
Egy; itt van Bieber.
Kettő; itt van Braun.
Három; itt van Williams.
Kell ennél több?
- Nem értem miért vagy ilyen.. hisztis — balszerencsémre biztonságosan elhelyezkedett a csónakban. Reméltem hogy beleborul a tóba.
- Mintha kevesebb, mint fél perce elmondtam volna, hogy nem szeretnék veled egy csónakban tartózkodni — próbáltam nyugodtan beszélni.
- Nem ér... várjunk csak — és már megint az a vigyor — te féltékeny vagy! — muszáj volt felnevetnem feltételezésén.
- Kire? A Lanara? Én? Ne vicceljünk már! Azért van különbség köztem és közte — közöltem kedélyesen. Még hogy "féltékeny" hol él ez?
- Tényleg? Például? — várta válaszom szemöldök ívelve.
- Például nekem van ízlésem. Tudod? — céloztam ezzel rá.
- Nem ezt mondtad, mikor.. tudod — mért végig alaposan.
- Mikor bedrogoztál? Mindkét alkalommal? Mert ugyebár szóba nem állnék veled józanon.
- Nem én tehetek róla, hogy narkós vagy — közölte szárazon.
- Én, narkós?! Már ne haragudj Mr.betépekésmegdugogmindentamimozog, viszont nem is tudom ki drogozott be mindkét alkalommal, erőszakkal! — kezdett bennem felmenni a pumpa. Hogy mer ilyet mondani, miközben az egész az Ő lelkén szárad?
- Narkósan vagy sem, élvezted. Legalább magadnak ne hazudj — forgatta meg szemeit, majd egy sóhaj kíséretében alkarjaira dőlt hátra. Éreztem amint kissé megfodor alattunk a víz. Ekkor volt az a pillanat, mikor felfigyeltem a külvilágra is. Bár ne tettem volna.
- Justin... — nagyokat nyelve próbáltam megnyugodni.
- Mi van?
- A lánc...
- Hm? — zavartan fordított nekem hátat, hogy Ő is megszemlélhesse lefagyásom okát.
- Mi a szar?!
Most mégis mi a francot fogunk csinálni?

- Hideg van, fázom, szomjas vagyok, éhes vagyok és csípnek a szúnyogok. Ráadásul a koncert nemsoká kezdődik — minden okom meg volt a nyavalygásra. Mióta a lánc eloldódott és besodróttunk a vízbe, az ég világon senki nem jött segíteni nekünk. Az egy dolog, hogy értem nem aggódnak, de Mr. Popsztárért? Ő csinálja ma este a showt. Mégis mi a francért nem találtak még ránk?
- Szerinted nekem nincs elegem? És nem. Nem az éhség vagy a szúnyog a legfőbb bajom, hanem Te!
- Senki nem mondta, hogy gyere velem!
- Csak maradj kussban — vette magát tartalékra. Azt hiszem rájött, hogy igazam van. Vagy csak nem volt kedve velem veszekedni.
- J-Justin, mit.. csinálsz? — váratlanul ér amint hirtelen mozdulattal magára ránt. Az egész olyan Kék Lagúna feelingű. Kivéve hogy nem vagyunk 'szerelmesek'. És sziget lakók. Meg persze nem éppen most és vele készülök meghalni, miközben mérgezó bogyókat eszünk. De azért majdnem.
- A tópartig elhallatszik a vacogásod. Idegesített.
Persze, Amanda. Mit is vártál? 'Idegesített.' Hahó, Ő nem a 'szőke herceg, fehér lovon'. Inkább egy tapló, hajótörött.
- És ha tényleg az vagyok?
- Nem értelek — pillant le rám.
- És ha tényleg féltékeny vagyok Lanara? — azt hittem majd előjön a tipikus vigyor, de nem. Helyette csak egy egészen apró mosolyra futotta. Óvatosan érintette hüvelykujjával arcomat. Hiába melegítette teste az enyém, újból kirázott a hideg. Ezúttal azonban egy teljesen más értelemben. Nem a csípős hideg volt az egyetlen oka arcom piromságának. Ahogy egészen közelről éreztem meleg, mentolos lehelletét. Tekintete arcom mindenegyes szegletét bebarangolta, miközben ujjaival lágyan simogatott. Megijesztett ez a fajta Justin. Nem volt durva vagy bunkó. Olyan volt amilyen mindig is akartam, hogy legyen. Mégis... annyira furcsa volt ez az egész helyzet.
- Nem kellene így érezned, miközben téged kedvellek.
Minden amin azelőtt kattogtam vagy aggódtam, egy másodperc alatt elillant. Nem érdekelt a koncert, hogy barátnője van, sőt, még a véremen élősködő szúnyogok sem. Az agyam újra és újra visszajátszották szavait, a szívem a szokotnál is gyorsabb tempót diktált. Úgy éreztem, tettekhez kell folyamodnom. Éreznie kell, hogy viszonzom.
Tudnia kell, miként érzek.
Még ha abszurdnak is hangozhat; úgy hiszem most jött el az ideje, az érzéseink tisztázásának.

Hogyan is képzelem el

Hi Földlakók!
Ebben a bejegyzésben tüzetesebben is megismerhetitek a szereplőket, azt hogy én hogyan is képzelem el Őket, miközben "lapra" vetem a jeleneteket:) 

1. Évad szereplői!

Teljes név: Amanda Karma Work
Életkor: 19. [1997.05.23.]
 Magsság: 172 cm.
Foglalkozás: a sorozat 1. évadában gimnazista, később modell. illetve táncos.
Hobbi: régen versenyszerűen úszott, azonban egy rejtélyes trauma bekövetkezte után feladja szenvedélyét.
Családi állapot: nővér, szülők.
Hozzá közel álló emberek: Vanessa Work, Justin Bieber, Ryan Butler, Zack Newton, Lana Williams, Jeon JungKook, Kim TaeHyung.
Jelmondata: "Úgy érzem a baráti köröm az a hely, ahol akkor is elfogadnak, ha Te önmagad nem is." 





Justin Bieber 

 Teljes név: Justin Drew Bieber 
Életkor: 22 [1994.03.01.]
Magasság: 175cm
Foglalkozás: énekes
Hobbi: kosárlabda
Családi állapot: 2féltestvér,  1mostoha anya, vér szerinti anya, apa.
Hozzá közel álló emberek: Ryan Butler, Amanda Work, Lana Williams.
Jelmondata: "Ha nem vetted volna észre engem felfedeztek, nem pedig összekapartak." 






Lana Williams

 Teljes Név: Lana Williams
Életkor: 18. [1998.04.06.]
Magasság: 175cm
Foglalkozás: Tanuló
Hobbi: versenyszerűen úszik
Családi állapot: szülők
Hozzá közel álló emberek: Justin Bieber, Antonia Clarck, Amanda Work, Ryan Butler.
Jelmondata: "Mielőtt véleményt alkotnál rólam, kérdezd meg, hogy érdekel e."







Ryan Butler 

Teljes név: Ryan Butler
Életkor: 28
Magasság: 179cm
Foglalkozás: ismeretlen
Hobbi: kosár
Családi állapot: szülők
Hozzá közel álló emberek: Vanessa Work, Justin Bieber, Lana Williams.
Jelmondata: "Úgy gondolom, a dolgok végkimenetele mindkét embertől függ. Még ha néha úgyis tűnik, hogy csak az egyik fél hibázik, a másik biztosan hozzájárult ahhoz." 



Vanessa Work

Név: Vanessa Work
Életkor: 25
Magsság: 178cm
Foglalkozás: modellkedés
Hobbi: ismeretlen 
Családi állapot: húg, szülők
Hozzá közel álló emberek: Ryan Butler, Amanda Work.
Jelmondata:" Az életben a legapróbb dologért is meg kell küzdened. Ne várd, hogy majd a siker magától az öledbe hullik."







Zack Newton

Név: Zack Newton
Életkor: 19.
Magasság: 174cm. 
Foglalkozás: tolmács.
Hobbi: filmezés
 Családi állapot: ismeretlen
Hozzá közel álló emberek: Amanda Work
Jelmondata: "Minden emberben van egy jó és egy rossz farkas. Attól függ melyiket táplálod."




2. Évad szereplői! [az 1.évad+]

Név: Antonia Clarck 
Életkor: 24
Magsság: 169cm 
Foglalkozás: stylest
Hobbi: fotózás
Családi állapot: báty 
Hozzá közel álló emberek: Lana Williams, Vanessa Work, Justin Bieber, Ryan Butler 
Jelmondat: "Jobb egyedül, mint olyan emberekkel, akik között nem lehetsz önmagad."






Sam Mc

Teljes név: Sam Mc
Életkor: 23
Foglalkozás: drog kereskedő 
Hobbi: úszás
Családi állapot: húg
Hozzá közel álló emberek: Antonia Clarck, Lana Williams 
Jelmondata: "Van hogy helytelenül cselekszem. Meg kellene bánnom, viszont nem teszem. Tudom ha egyszer megtettem, meg fogom többször is."

 

Bathroom kiss

40.fejezet

Amanda Work

Egyszerre ráz a hideg, és tüzel a bőröm. Mindenegyes érintése után a pulzus számom egyre csak emelkedik, és emelkedik. Felfoghatatlan miket vált ki belőlem ennyi idő után is. Ahogyan rámnéz, szinte felfal a puszta tekintetével is. Úgy tart és ér hozzám, mintha porcelánból volnék. Szenvedélyes, de még sem durva. Nem értem miért érzem ezt iránta...
- Bravó, bravó! — tapsol elismerően a koreográfus. Ilyen hamar vége lenne? Vagy csak nekem tűnik így? - Köszi srácok. Mára haza mehettek. Szép munka!
Istenem, végre! El sem hiszem! Amilyen gyorsan csak lehet felkapom a pakkom, majd sebes léptekkel szelem át a termet, az ajtóig vezető úton, ezzel ott hagyva a még mindig lefagyva egy helyben álló Biebert. Nem vágyom most másra, csak egy kád, meleg vízre.
Miután 'haza' érek, ezt rögtön meg is hiúsítom. Egyből ledobom a cuccaim, majd berontok a fürdőbe. Még nem volt alkalmam tüzetesebben átnézni itt a dolgokat. Talán majd holnap. Jelenlegi állapotomban lélegezni is hulla vagyok. Lassan lekerül rólam minden ruhadarab, s habok közé temetem fáradt testem.
Csend van, ami zavar. Ilyenkor folyton beindulnak a fogaskerekeim és olyanokon kezdek el kattogni, amiken nem szabadna.
Ilyen téma például Mr. Popsztár is.
Nem is értem mi történik velem. Két napja vagyok itt, de már most kikészültem. Úgy érzem minden rég eltemetett érzelem, újra a felszínre tör bennem. Bármennyire is tagadom és irritál is, mégis el kell ismernem, hogy vonz. Valamilyen oknál fogva viszont folyton elutasítom és durván bánok vele. Talán csak azért, mert félek, újra csalodnék. Egy kis hang a fejemben ennek ellenére mégis azt súgja:' Csináld!' Egyszerűen csak engednem kellene, hogy vigyen magával az ár? Nem kellene ennyit görcsölnöm?
- Héj Work! — hallok két lomha koppanást. Összerezzenek a hirtelen jött zajtól. Nem csak a habokban, de a gondolataimban is teljesen el voltam merülve.
- Mit akarsz?! — szólok ki bunkón. Mit művelsz Work? Most beszéltük meg, hogy normális leszel!
- Bemehetek?
- Mi? Nem! Fürdök! — mi a szar? Az embernek már ennyi magánszférája sem lehet?!
- Igazából nem kérdés volt! — látom amint a kilincs lassan lenyomódik, s a csempére is egyre több fény vetül. Egy pillanatra az ütő is megáll bennem, majd mint angyali sugallat hasít belém:
- Kapcsold le a villanyt!
- Tessék?
- Lekapcsolod, vagy behugyozól!
- Rendben — sóhajtva veszi tudomásul mondandóm. Persze egy szemforgatás sem maradhatott el, mikor rám pillantott, s csak az épp hogy habok alól kitűnő fejem látszott. Lehet, hogy igazából nem is kellett neki pisilnie, és csak ürügy volt? Őszintén? Kinézem belőle.
Kicsit fellélegzem, ahogy a fürdőszoba teljes sötétségbe borul. Így ha akarna, sem tudna 'megkukkolni'. Ismerem én az Ő fajtáját. Az a tipikus "ígérem nem nézek oda" , közben meg elég egy óvatlan pillanat és rögtön rajtad legelteti a szemeit. Hát ezt benézted!
- Rohadt sötét van. És ha félre célzom?
- Istenem, csak csináld már! — már igazán felhúzta az agyam, de azért egy kis kuncogás kipréselődött ajkaim közt. Hogy lehet valaki ennyire... retardált? A gimis éveim alatt azt hittem az osztálytársaim a legnagyobb ökrök a világon. Úgy látszik tévedtem.. - Justin?
- Hm? — egészen közelről jön a válasz. Szóval jól éreztem... ez a disznó!
- Mi a francot csinálsz?! — amennyire csak lehet, próbálok a kád széléhez tapadni. Ez az idióta belenyúlt a kádvizembe!
- Megmosom a kezem?!
- Ott a csap! — annyi szerencséje van, hogy vak sötétben is képes volt jól célozni, és lábszáramnál kezdett "kezet mosni" nem pedig... más helyeken.. - Addig told ki a segged azon a kibaszott ajtón, amíg vízbe nem folytalak!
- Kimegyek..
- Köszönöm! — mintha csak szívességet tenne. Elképesztő.
- Még nem fejeztem be. Kimegyek, ha megcsókolsz.
Egy pillanatra köpni-nyelni nem tudok. Mégis mit képzel ez magáról? Hihetetlen mekkora egy... ah. Erre nincsenek szavak!
- Biztos, hogy nem.
- Nos, rendben. Én tudok várni — a következő pillanatban mintha valami koppana a csempén. Ugye nem... - Beszélgessünk — ...ült le? Miért büntetsz így, Istenem? Mit vétettem?
- Justin.. két perc múlva ajtón kívül szeretnélek látni, különben esküszöm szétrúgom a segged — nem szeretném fölemelni a hangom, ezért próbálom visszafogni magam. Több, mint nehéz.
- Mondtam már. Egy csók és itt sem vagyok.
"Egyszerűen csak engednem kellene, hogy vigyen magával az ár? Nem kellene ennyit görcsölnöm?"
- Utána tényleg kimensz?
- Hm.
- Rendben... — adom be végül derekam. Azt hittem olyan halkan mondtam, meg sem hallotta. Meg kellene ismételnem...?
Minden kételyem egyszeriben eloszlik, ahogy megérzek vizes akjaimon valami különösen meleg, puha dolgot, mik pár másodperc múltán lassan kezdik el 'maszírozni' ajkam. A vaksötét ellenére is lehunyom szemem. Míg Ő óvatosan nedves végű hajamba túr, én tarkójánál fogva húzom magamhoz közelebb. Szinte érzem, ahogy tüzelnek ajkai. Csókja erősségében ezt még sem érzékelem. Annyira gyengéd és óvatos. Mintha csak attól tartana, eltolom magamtól. Ezért inkább nem feszegeti a határokat.
Bármennyire is próbáltam tagadni, csókja mindenegyes pillanatába beleremegtem. Reméltem, hogy Ő ezt nem veszi észre.
Percek múltán végül egy utolsó homlokpuszival távozott a fűrdőszobából...

- Élvezted? Vald be, hogy élvezted! — JungKook akár egy tini lány támadott le. Jobban fel volt villanyozódva, mint én.
- Hát... igazából nem volt.. rossz — vallottam be piromkodva.
- Tudtam! És akkor ti most... — mutogatott összevissza. Nem értettem. - Együtt vagytok?
- Mi? Nem! Dehogy! Ez.. ez csak egy csók volt — hebegtem.
- Kár — szakadt fel belőle egy csalódott sóhaj.
- Nem értelek, JungKook.
- Hm — hagyta lógva a témát, majd párc perccel később újra megszólalt. - Azt hittem végre boldog leszel.

Vaksötét volt már, ahogy beléptem a közös szobánk ajtaján. A mosatlan persze diszítette az étkező asztalt. Azért sem fogom megcsinálni. Nehogy azt képzelje, hogy a bejárónője leszek.
Persze az úraság már az igazak álmát aludta odabent. Hasra fekve szuszogott. Én is fáradt voltam már, ezért úgy döntöttem inkább csatlakozom tevékenységéhez.
Egy rövidnadrág, poló párossal ezt meg is valósítottam. Mielőtt végleg elnyomott volna az álom, éreztem, ahogy hátulról egy test simul hozzám. Nyöszörögve próbáltam eltolni magamtól, azonban Ő csak még erősebben szorított magához. Fülembe suttogott szavai voltak az utolsók, mit hallottam:
- Kérlek, ne taszíts el magadtól hercegnő...

2. Évad 19. Fejezet~ I' dont remember

39. fejezet

Amanda Work

Ez is JungKook hibája! Ha Ő nem erőlteti, akkor nem megyek el abba a bárba, és nem történik ez! De mégis hogy a francba? Bieberrel még csak nem is találkoztam. Lehetetlen! Az utolsó amire emlékszem az az, hogy odajött hozzám egy srác, akivel megittam egy felest elmentünk táncolni, és elkérte a számom. Semmi más..

-          Justin, nincs egy... oh… - olyan sebesen töri ki az ajtót, hogy azt hittem a kilincs a kezében  marad. A lány arcáról egyből lefagy a mosoly, ahogy megpillant engem, amint fehérneműben állok a szoba közepén. A hangzavarra Justin is elkezd fészkelődni, majd álmos szemekkel pislantgat hol rám, hol Vanessara. Kell egy kis idő mire felfogja mi is történik körülötte.

-          Basszus! – egyből kiugrik az ágyból, s az elszaladt lány után siet. Hu.. valaki lebukott. Kell neki akkora gerinctelen féregnek lennie, hogy megcsalja a barátnőjét. Azért kíváncsi lennék a nagy Justin Bieber hogy magyarázza ki magát egy ilyen eset után. Bár várjunk csak… hisz meg is leshetem. Ahogy sejtettem, nem jutott messzire a lány. Fenn hangon beszélgettek, így nem kellett közel mennem ahhoz, hogy hallhassam.

-          Vanessa, nézd ez… ez nem az volt aminek látszott, én tényleg… Csak részeg voltam és elvesztettem a fejem – ch.. tipikus rizsa. Azért azt hittem ennél egyedibb. – És egyébként is Work mászott rám! – hogy mi van?! Na ezt nem úszod meg!

-          Mégis mi a francot képzelsz magadról?! – kibújva a fal mögül közeledem a vitatkozó páros felé. – Még hogy én másztam rád! Tudtommal nem nekem állt a farkam! – nem érdekelt, ha bárki is meglát egy szál semmiben üvöltözni. Elvakított a düh és nem érdekelt semmi. Legszívesebben felpofoztam volna!

-          Szerintem meg nem én lejtettem erotikus táncot az „álló farkamnak” !

-          Te utolsó szemétláda! Egy ujjal nem lennék képes hozzád érni! – ez az utolsó pióca. Egy hajszál választ el, hogy jól megtépjem azt a maradék haját is! Még hogy én „erotikus táncot” . Még ittas állapotomban sem lennék rá képes. Főleg nem vele!

-          Oh, tényleg? – terül arcára gúnymosoly. – Nos nem is tudom ki nyögdécselte elmúlt este olyan kéjesen a nevem – hogy nem sül ki a szeme! A tulajdon barátnője előtt ilyet mondani. És a legrosszabb az egészben, hogy semmire nem emlékszem. Mi van, ha igazat mond? Én lennék az utolsó ember a Földön, aki kiejthetné a ’becsületes’ szót a száján.

-          Álmaidban, esetleg! Seggfej! – egy utolsó bemutatás után, angolosan távozni készültem volna. – Engedj el, te vadbarom! – Mr. Egómajom egy pillanat alatt kapta el csuklóm, s nyomott neki a szálloda folyosó falának.

-          Na ide figyelj te ribanc – minden egyes szava után egyre közelebb, s közelebb nyomult hozzám. Ezzel együtt a szorítása is folyamatosan erősödött. Az egész alkarom zsibbadt, ráadásul közelsége is feszélyezett. Mindkettőnkön csak fehérnemű volt, így érthető miért. Sosem éreztem még ennyire közel magamhoz Justin Biebert. És ugyan fájt a beismerés, mégis tetszett. Igen, piszkosul élveztem a helyzetet! És nem, nem az ágaskodó Jerry miatt odalent. Sokkal inkább zavarba hozott átható, kemény tekintete, megfeszülő álkapcsa selymes bőre alatt, csiklandozó lehelete arcomon… Te jó Isten! Úgy beszélek, mit egy szerelmes, tini. Állítsd le magad Work! Ez csak egy idióta!

-          Engedj el, te hímringyó! – természetesen ezt nem fogom kimutatni neki. Még csak az kéne.

-          Velem. Senki. Nem. Üti. Meg. Ezt. A. Hangot. Világos? – minden egyes szó után jobban rászorított fájó csuklómra. Ilyen utolsó szemétláda legyek, ha nem zúzódott meg.

-          Inkább törődnél a kis barátnőddel – mintha csak villámcsapásként érnék szavaim. Mint egy replást lök el magától. Ez azért megtisztelő. Lana természetesen már rég elmentél. Persze én ezt tudtam is. Hogy miért nem szóltam? Én magam sem tudom. Talán csak nem akartam, hogy utána menjen. És hogy mi okból? Fogalmam sincs.

-          Hülye picsa – egy szál alsóban kezd el rohanni a folyosón. Kár hogy nincs nálam kamera. Bár a sok nyálcsorgató fan inkább találná sexynek, mint humorosnak.

-          Ezt már elcseszted, Bieber! – nem tudom hallotta e, viszont ezt azért még jól esett kiadni magamból.

-          Öhm.. Amanda? – az ütő is megáll bennem, ahogy megérzem valaki ujjait, csupasz vállaimon.

-          Ah… csak te vagy az – nyugszom meg, ahogy elém lép JungKook.

-          Csak én, viszont… elárulnád, hogy mit keresel a folyosón – mér végig alaposan- így.

-          Khm. Nem. Fontos. Most inkább megyek, felöltözöm -  oh Uram miért versz így?

-          Miattam igazán nem muszáj! – csípem még el fél füllel Kook szavait. Éppen telik még egy illedelmes bemutatásra, mielőtt befordulnék az egyik sarkon.

Justin Bieber

 - Haragszol? – teszem fel óvatosan kérdésem, mi legalább már fél órája – mióta utolértem- nyomaszt.

- Miért haragudnék? – ereszt szende mosolyt.

- Nézd.. ez csak egy egy alkalmas sex volt. Semmit nem jelentett. Testiségről szólt ez az egész. Ráadásul volt is bennem, szóval…

- Ne! Nem kell magyarázkodnod. Felnőtt férfi vagy. Azt teszel, amit akarsz. Nem kell nekem elszámolnod vele. Ráadásul tegnap éjszaka összeismerkedtem egy aranyos lánnyal. Ő majd segít abban, hogy elfelejtsem Amandát. Ezért is voltam át hozzád reggel. El akartam neked újságolni.  Csak azért rohantam el olyan gyorsan, mert láttam, hogy nem épp’ a legalkalmasabb az idő – én tényleg szerettem volna azt hinni, hogy igazat mond, mégis voltak kételyeim. Annyira őszintének tűnt, mikor tegnap elárulta, hogy szereti Amandát. Nem szeretném ha emiatt frusztráltan érezné magát a közelemben. Mintha azt venném ki a szemeiből, hogy telepatikusan próbál rávenni a téma terelésére. Nem szeretne róla beszélne. Érthető, hisz’ épp’ felejteni szeretne. Én meg jövök itt a rizsával Workről.

- És… mit szabad tudni a srá… akarom mondani a lányról – hozzá kell még ehhez szoknom. Rögtön felragyog a szeme, ahogy mesélésre kérem. Tényleg bejöhet neki a csajszi.

- Hát… Tiffanynak hívják, huszonegy éves, egyetemista. Egészen tavalyig kint folytatta a tanulmányit. Nem rég tért vissza LosAngelesbe. Igazán kedves, és aranyos lány. Ráadásul van egy cuki bátyja is – harapja be alsó ajkát.

- Cuki? Ez mégis mit jelentsen? – vonom föl szemöldököm.

- Hogy érted?

- Hát… te nem a lányokat…

- Oh – nevet fel értetlenségemen. – Két kapura játszom, ha érted, hogy értem- két kapura? vagyis lány is és fiú is? Wow. A csajszi aztán tényleg nem semmi.

- Akkor ez azt jelenti, hogy még nekem is összejönnél? – kacsintok rá játékosan. Imádom szívni a vérét.

- Igen, azt – bólint rá harminckettes vigyorával.

-          És egy, ké’, há’, né’, öt, hat, hét és nyolc! Gyerünk lányok, kicsit több érzéssel! Justin, ne ilyen mereven! Austin, tempósabban! – esküszöm még egy perc és azon nyomban kiterülök a padlón. És még csak most kezdtük. Valóban kijöttem már a gyakorlatból. – Rendben, elég lesz! – Nick mondata után, szinte mindenki egy emberként sóhajt fel a teremben. – Válasszuk ki, ki lesz Justinnal párban! Az összes lánnyal megnézzük!

-          Miu?! Látod te hányan vannak?

-          Igen, Justin, Látom. Viszont Scooter a lelkemre kötötte, hogy tökéletes legyen a koreográfia, és a színpadi megjelenés. Szóval nincs más választásunk. Amanda, létszíves fáradj ki Justinhoz.

Szinte egyszerre kaptuk egymásra szemeinket. Szinte mindkettőnk tekintete ezt sugallta: „Kérlek ne!’”