Sziasztok, olvasók!
Igen, itt vagyok. Nem tűntem el, nem hagytam abba az írást! 2hèt után temetni kezdtètek a blogot, hol ott csak voltak fontosabb dolgaim is. Itt volt a nyakamon az èv vège ès nagyon bele kellett húznom. Nègy tárgyból kellett javítanom, ami szerencsère sikerült is. A szünet idő is beköszöntött-nálam-. Ennek ellenère nem mondom, hogy több időm lesz bármire is. Ma reggel felkeltem, aztán 10 órától, dèlután ötig tanultam. Igen, szünetben. Mivel iskola időben nem lenne rá alkalmam, hogy Japánt tanuljak a kötelező angol helyett. Szóval minden nap minimum 6-7 óra hosszát tanulnom kell. A nyelvtan, a szavak, az írásjelek.. Kemèny dió így együtt. Ráadásul ott van az " írói válság" is. Igen, nekem is van, hogy nincs ihletem! Ez ellen nem tudok mit tenni. Nem ígèrem, hogy rendszeresen fogom tudni hozni a rèszeket, viszont nem hagyom abba!
42.fejezet
" Még ha abszurdnak is hangozhat; úgy hiszem most jött el a megfelelő pillanat az érzéseink tisztázására. "
- Bár.. — kezdte újra, mielőtt bármit is mondhattam volna. - Megértelek. Lana valóban jó nő.
- Tessék? — mondjátok, hogy csak rosszul hallottam. Az egyik pillanatban azt mondja, hogy 'Kedvel', azután meg el kezd áradozni az ex legjobb barátnőmről.
- Kár, hogy nem jövök be neki.
- Igen, valóban nagy kár — dünnyögtem. Seggfej. Következő kérdésétől akaratlanul is felhorkantam. Hogy lehet valaki ennyire egy.. áh, biztos csak tetteti, hogy ennyire hülye.
- Mi bajod?
- Kérdezd meg Lanatól — vágtam rá egyből.
- Oh — homloka kisimult, s jó ízűen felnevetett. - Ha te azt tudnád, Work.
- Hogy hányszor fektetted meg? Oh, köszönöm nem akarom tudni — gúny mosolyom továbbra is töretlen volt.
- Elmondhatnám, de — ciccegett, miközben kínosan vakargatta oldalát. - Megígèrtem, hogy nem mondom el.
- Uri ember nem beszèl ilyen dolgokról.. Ja! Hogy te egy seggfej vagy — csaptam össze tenyerem, mintha csak meglepő dolog volna. Oh, persze. Írtó jól áll nekem a szarkazmus.
- Hahaha — nem törődömsègèt felvette a maró gúny. - Nem áll jól, ne csináld.
- Nekem minden jól áll.
- A fèltèkenysèg is — ès tudtam. Most sarokba szorított. Nem tagadhattam, hisz' nem règ' ismertem be. Szar! Nem tudtam erre mit mondani, így inkább csak bevágtam egy fintort, majd csendben maradtam. Míg èn mindenhová nèztem, csak èppen Bieberre nem Ő pontosan ellentetjèt tette. Ègetett a tekintete ès ez zavart. Normál esetben fel sem kellene vennem. Nem is kellene, hogy èrdekeljen. Csak szívódjon már fel. Örökre.
Hál' Istennek a kis 'társalgásunkat' követően alig másfèl óra telhetett el, mire Scooter ès az emberei megtaláltak minket. Ideje volt! Hogy hogyan csinálta? Egyszerű. Bieber telefonjában nyomkövető volt szerelve, amin a kis popsztár persze felháborodott, mikor megtudta. Azt hittem, hogy Braun majd szèpen leteremt minket-ami az arckifejezèsèt illeti, az is erre vèlt következtetni-. Ehelyett azonban Bieber kezdett el tajtèkzani, hogy mi az hogy csak most találtak rá ès milyen jogon szereltek nyomkövetőt a cuccaira. Ezután persze a csili-vili iPhone-ját egy pillanat alatt elnyelte a tó. Meg kellett volna lepődnöm, hogy tízezer dollárt dobott ki az ablakon? Oh, nem. Ez várható volt a hisztije során. Szóval amíg Bieber produkálta magát Braunnak, addig èn szèp, csendben elkezdtem 'haza' kunnyogni. Az idefelè vezető úton azonban inkább a telefonommal voltam elfoglalva, ès nem azzal, hogy mi mikènt is jutottunk el idáig. Na ès persze világi nyomorèk vagyok. Így gondolom nem lepődtök meg, ha azt mondom; eltèvedtem.
Szerencsère nem törtènt semmi bajom. Nem, nem erőszakoltak meg, vagy raboltak el. Nem egy krimi az èletem. Egy kedves pultos nèni igazított útba, akinek nem messze a hoteltől van egy kis vendèglője. Onnantól már gyerek játèk volt visszatalálni.
A hotelbe èrve már csend honolt. Kivève a mi emeletünket, ahol szinte minden szobában ègett mèg a villany. Nem vágytam másra, csak hogy vègre aludhassak. De persze ez nem ment ilyen egyszerűen. Valakinek muszáj volt keresztbe tennie!
- HyAmi! — tudtam, hogy csak egy ember hív így a hotelből. Ráadásul a hangját is felismertem. Nem volt nehèz rájönnöm ki az, aki hátamat erősen mellkasának prèseli. - Teljesen elment az eszed?! Mindenki miattad aggódott! Soha többè ne csinálj ilyet!
- Koo..kie— soha nem láttam mèg ilyennek ezelőtt. Bár háttal álltam neki, èreztem hevesen dobogó szívèt, s szapora lèlegzet vèteleit.
- Ya, ne Kookiez itt nekem! Írtó pipa vagyok rád!
- De.. Nincs semmi bajom — motyogtam. Szorítása továbbra sem gyengült kulcscsontom körül, sőt! Azt hiszem annak már annyi.
- Aggódtam èrted, te idióta. Aish.
- Saj..
Elakadt a szavam, mikor megpillantottam az általam jelenleg leggyűlöltebb szemèlyt a világon. Leszegzett fejjel közeledett felènk, Scooterrel a nyomában. Bizonyára megbeszèltèk a dolgokat. Bieber arca nyúzott ès fáradt volt. Vègig futott a hideg a hátamon, amint egy pillanatra felpillantott rám. Különösebben nem fordított ránk nagy figyelmet. A szívem mèlyèn vágytam arra a tűzre a szemèben. Vágytam arra, hogy zavarja a fèlreèrtelmezhető helyzetem JungKookkal. Vágytam rá, hogy fèltèkeny legyen, hogy èrdekelje mi van velem. Ehelyett fikarcnyi jelèt sem mutatta ezeknek. Mintha csak kèt idegenre emelte volna azt az üres, semmit mondó, barna szempárt. Kimerültnek tűnt. Talán csak belefáradt. Az igazság az, hogy èn is. Èn is règ meguntam már a kettőnk játèkát. Akkor mègis mièrt vagyok itt? Mièrt nem lèpek le a francba? El akarok tűnni innen! Haza akarok menni, Tōkyō-ba. Nekem ott a helyem a barátaimmal, BG apaval, TaeHyung oppaval, JungKookkal ès Vanessaval. Mi a szart keresek èn itt?
- JungKook — csuklottam. - Haza akarok menni.
- Ha? — elengedet karjaiból, hogy szembe fordíthasson magával. Arcára kiültek az èrtetlensèg jelei.
- Menjünk vissza Japánba.
- Biztos ezt akarod? — vonásai elgyengültek, mikor szemeimbe nèzve szembesült állapotommal.
Nèmán bólintottam.
- Rendben — sóhajtott vègül. - Egy feltètellel.
- Mit akarsz?
- Egy csókot.
Justin Bieber*
Nem vágytam másra csak egy nyugtató zuhanyra, majd egy dèlig tartó alvásra. E kettőből, az utolsót tudtam, hogy lehetetlen. Az első úgyszintèn füstbe ment, ahogy őrültek módjára kezdett dörömbölni az ajtómon kèsei látogatóm. Mivel Work a folyosón enyelgett azzal a fura sráccal, arra következtettem, hogy Lana lesz az.
- Nem az èn ötletem, ès szerintem egy baromi nagy hülyesèg, mellesleg semmit nem fog jelenteni, nem èn akartam, szóval miután ez megtörtènik, egy szót sem akarok többet hallani. Valószínüleg nem is fogok, hisz' holnap reggel szedem a sátorfámat ès elhúzok innen, de nem mehetek úgy el, hogy nem vagyok ebben biztos.
- Mi va... — mielőtt kinyöghetem volna bármi èrtelmeset is, Work olyat tett, mit a legmerèszebb álmaimban sem gondoltam volna. Soha! Lábujjhegyre pipiskedett, majd ajkait teljesen váratlanul tapasztotta az enyèimre. Pillanatnyi lefagyásom után nem kellett sok, hogy kapcsoljak. Reflex szerűen húztam magamhoz derekánál fogva. Èrezhetően megremegett karjaim közt. Az egèsz olyan volt, mintha visszarepültünk volna az időben.
Mielőtt elmèlyíthettem volna a dolgokat, Amanda könnyes szemekkel elhúzódott. Vègkèpp nem èrtettem már az egèszből semmit.
- Viszlát, Bieber — ajkait- mik pár perce mèg az enyèimen mozogtak- fájdalmasan harapta be. Egy mèlyről jövő sóhaj után hátat fordított, s kisètált a szobából.
- Mi a franc volt ez?
Amanda Work*
- Na?! — támadott le egyből JungKook, ahogy betettem lábam szobájába. - Megtetted?
- Igen.
- Ès? — sürgetett tovább.
- Semmi. Nem èreztem semmit — leheltem.
A francba is, hát persze, hogy èreztem! Ugyanazt èreztem, mint règen. Az èrzèseim mit sem változtak iránta. Ezt azonban nem mondhattam el JungKooknak. Tudtam, hogy marasztalna. Mindig a legjobbat akarja nekem ès van egy olyan sanda gyanúm, nem engednè, hogy elengedjem Őt, mikor mèg mindig szeretem. Viszont ez a viszonzatlan szerelem csak fájdalmat szül számomra. Belefáradtam ebbe.
