Hi baebae! ^^
Elèrkeztünk a 23. Fejezethez. Pontosabban a 43-ikhoz. Azta. Igazából már règ be kellett volna fejeznem a második èvadot, hisz húsz fejezet, egy èvad. De mivel a törtènèsek nem úgy alakultak, így nem tudom mikor fogom lezárni ezt az èvadot. Na nevermind. Elèg, ha ez az èn gondom:D
Mèg annyit, hogy szeretnèm megköszönni Shina-channak a rengeteg commentet ès biztatást! Remèlem ezúttal sem okozok csalódást!^^
Jó Olvasást!<3
~ 2015. 05. 26.
Mióta visszatèrtem a felkelő nap országába, minden újra a règi kerèkvágásban törtènik. Úgy èrzem vègre bèkère leltem. - Jó ez elèggè úgy hangzott, mint egy kopaszodó szerzetes szavai, de valóban így èrzek.-
Nem tudom, hogy a környezet, az emberek, a hegyi levegő, vagy valami teljesen más dolog, mindenesetre csodásan èrzem magam. Nyoma sincs már azoknak a fránya könnyeknek, amiket amiatt az idióta miatt hullattam. Ès tessèk, már megint nála lyukadtál ki.
Apropó. Fizikailag is kilyukadhatnèk már ott, ahol szeretnèk. Kisū utca..
Idegesen dobbantok holdjáró cipőmben, majd egy arcomba hullott rakoncátlan tincsem tűröm fülem mögè. Úgy utálom a füleim. Olyan nagynak látom Őket. Na jó, a hiúságnak nem most van itt az ideje! Húsz percem maradt eljutni a bemutató helyszínère ès nem hogy azt nem tudom merre van a Kisū utca, azt sem èn hol vagyok jelenleg. JeonGuk, a fene azt a lusta dolgod! " Ügyes vagy Te, eljutsz egyedül is." Hát persze. Mindenhol hömpölygő ember tömeg, óriási èpületek, ès plakátok. Azt sem tudom hol áll a fejem! Vègül egy óriási rózsaszínen villódzó plakáton akad meg a szemem. Szemüveges vagyok, de termèszetesen nem hordom. Ah, minek is. Nagy nehezen, hunyorítva, de elolvasom a pár jelből álló írásjelet.
- Maid Cafè.
Úgy hallottam, ebben a "cuki bárban" igazán kedves felszolgálók vannak. Ha szerencsèm van, útba igazítanak.
- Sūmimasen. {Elnèzèst} — ahogy belèptem a helyisègbe, ismètelten nem csalódtam Tōkyōban. Legalább olyan zsúfoltság vett körül, mint kint, az utcán. Persze az összes kedvesen mosolygó -mosolygó? Vicsorgó- eladó egy kecses mozdulattal kikerült. Ebben a bárban valóban a legdurvább sztereotípiák váltak valóra. Mindenhol habos-babos, rózsaszín felszólgálók legyeskedtek a vendègek asztalai körül. Ebben a kávèzóban nem a pènzeddel, a cukiságoddal fizettèl. Különböző aranyos dolgokat kellett tenned ahhoz, hogy leródd a fogyasztásod.
Megvallom, korgó gyomromnak jól esett volna egy pár cukor mázas süti. Csoki öntettel, ès.. Nem, nem! Nem szabad! Így is le kell dobnom pár kilót a következő bikinis fotózásomra.
Vègül inkább gyorsan leszólítottam egy pultnál iszogató srácot. Kedvesen útba igazított. Megköszöntem, s indulni kèszültem volna a kísèrtès házából, azonban a srác utánam szólt.
- Ya! Várj egy percet, kèrlek! — loholt utánam. Kèrdőn fordultam felè, miközben azon gondolkodtam hogyan utasíthatnám vissza a legkedvesebben. Másra nem tudtam gondolni. Nagyon helyes ès aranyos srác volt, de egyáltalán nem lett volna időm randizgatni mostanság.
- Te vagy Amanda Work, igaz? — Úr Isten, valaki felismert engem! Mekkora király vagy Work! Egy ideje már nem álltam modellt japán magazinoknak, így meglepett, hogy felismert. De persze nagyon jól esett. - Justin Bieber exe, ugye?
Hogy.. Mi van?! Abban a másodpercben ugrott a vèrnyomásom a kètszeresère. Èn naív, hülye kislány elhiszem, hogy valaki saját magamèrt szeret, vagy ismer fel az utcán, erre tessèk. Megint az a seggfej! Soha nem akartam azèrt kellendő modell lenni, mert èn voltam a nagy Justin Bieber ex barátnője. A saját erőmből akartam berobbani a köztudatba. Erre tessèk, itt tartunk.
- Sajnálom, de semmi közöm hozzá — próbáltam hárítani.
- Igen, tudom hogy már külön vagytok, viszont a húgom nagy Jamanda fan volt. Megtennèd, hogy ezt alá írod? — tolt elèm egy fehèr szalvètát.
'Jamanda'. Akaratlanul is felütötte a fejem ez az egy szó. Vagy pontosabban kèt nèv. Ez is az èletem egy szakasza volt ès bizony nagyon úgy látszik, ezt már soha nem fogom tudni kitörölni az emberek emlèkezetèből.
- Tessèk — adtam át az aláírt szalvètát. Az az ártatlan fan semmit nem tehet arról, ahogy alakultak köztünk a dolgok. Ès ha ez valóban örömöt fog neki okozni, akkor szívesen teszem. Vègül a srác megköszönte, èn pedig lelèptem. Fèl órás kèsèssel ugyan, de beèrtem a cèlba. A főnök persze gyönyörűen kioktatott. Na szèp. Mèg èn leszek a hibás, hogy elkèstem. JungKook nem volt hajlandó elkísèrni. Az Ő hibája.
A szörnyű kezdès ès kapkodás ellenère a bemutató sinen ment. Hamar eltelt az a másfèl óra. A lábaim mèg mindig nem szoktak hozzá a különböző fèle, fajta tűsarkukhoz, így szinte megváltás volt lehuppanom a sminkszoba bőr fotelèbe. Nehèzzè vált szempilláim automatikusan ellazultak. Èppen elszenderettem, mikor a telefon hangos csörgèsbe kezdett.
- Franc.. — dünnyögve, csukott szemekkel fogadtam a hívást. - Mi van?
- Mi van? Mi van?! Mondd csak, normális vagy Te?!
- Nessa? — mormogva toltam el fülemtől a kèszülèket. Ez a csaj!
- Ne Nessaz, itt nekem! Biebertől kell megtudnom, hogy a segged már Japánban csücsül? Mièrt nem szóltatok róla?! Mehettünk volna együtt!
- Bocs.. Kiment a fejemből.
- Persze — csattant fel. - Mindegy. Ma hajnalra ott vagyunk.
- Unk?
- Te mèg nem hallottad? — hápogott.
- Mit is?
Válaszolni már nem èrkezett, ugyanis Yamada szószerint betört a helyisègbe.
- Oh.. Ne haragudj. Nem tudtam, hogy telefonálsz — szabadkozott. - A főnök látni szeretne.
Hogy a főnök?.. Jaj, ne! Mit csináltam már? Lehet a kèsès miatt berágott?
- Amanda, ott vagy? — türelmetlenkedett a vonal túloldalán Vanessa.
- Ne haragudj, most mennem kell. Majd beszèlünk.
Mèg valamit hápogott a mobilba, de már nem törődtem vele. Egyszerűen rányomtam a telefont.
- Látni óhajtott, Uram.
- Oh, igen. Gyere csak. Foglalj helyett.
Úgy tettem, ahogy kèrt. Kicsit fèltem mit akarhat.
- Nem szeretnèm rabolni az időd, így a lènyegre tèrnèk.
Szónèlkül bólintottam.
- Szeretnènk, ha az újonc modelljeink minèl ismertebbek lennènek. Ezèrt csinálni fogunk egy fotósorozatot, amin Te ès egy felkapottabb ember lenne. Így többen nèznèk. Csak pár kèp. Mit szólsz?
Egy percig sem gondolkodtam. Egyből rábólintottam. Rákèrdeztem, hogy kivel fogok modellt állni, de azt mondta, ez mèg egyelőre bizonytalan, így nem szeretne előre beszèlni. Tájèkoztatott mèg pár dologról, aztán dèlután háromkor utnak indulhattam. Ezúttal már tudtam merre kell mennem. Taxizni nem szerettem volna, de így is gond nèlkül, egy óra alatt hazaèrtem.
- Megjöttem! — ahogy belèptem kis panel lakási házunkba, nem fogadott más csak sötètsèg ès a kongó csend. Órámra pillantottam. Fèl öt. Hol lehetnek?
- HyAmi! — összerezzentem, amint a sötèt lakásba toppant ember, hátulról èrintette vállam. - Vègre, hogy hazaèrtèl! — károgott tovább, majd vègre villanyt kapcsolt.
- A főnökkel volt egy kis dolgom — feleltem, majd fekete bőrdzsekim vállamra csaptam. Úgy indultam meg a szobám felè.
- A főnökkel, mi? — húzogatta idètlenül szemöldökèt. A húsz centis holdjáró talp miatt jóval kisebb volt nálam, így hátamba fejelt, ahogy megtorpantam előtte.
- Mit akarsz, Nia?
Antonia Clarck. Lakótársam ès egyben munkatársam is. Hangos lány, ezèrt általában kerülöm a társaságát. A nevèn ès a korán kivül semmit nem tudok róla.
- Holnap dèlután koncertre megyek, de nincs ruhám.
- Ès èn adjak neked?
- Hát.. — próbált cukin nèzni. Kár, hogy nálam ez nem jön be.
- Ha esküvői ruhát akarsz — cèloztam kis termetère. Jó, annyira nem volt kicsi, viszont hozzám kèpest kertitörpe.
- Oh.. Igaz — szontyolodott el. - Akkor gyere velem ruhát venni! — kapaszkodott vállaimba.
- Nem.
- Kèèrlek~!
- Nem — mondtam ezúttal nyomatèkosabban, majd becsaptam orra előtt, szobaajtóm. Ez a csaj.. Az agyamra megy.
- Ne legyèl már ilyen gonosz! — bömbölt tovább ajtómon. Mikor belátta, hogy a kèrlelès nálam nem jön be, "fenyegetni" kezdett. - Betörőm az ajtód!
- A fejed lesz a következő!
Mèg motyogott valamit, de már a csörgő telefonom miatt nem hallottam. Ismeretlen számot írt ki.
- Igen?
- Kèrlek~!
Üssetek agyon.
- Ha elmegyek veled, egy hónapig nem szólsz hozzám?
- Hát.. Ha ez az ára — motyogott.
Rányomtam a telefont, majd kikulcsoltam az ajtót.
- Egy óra, nem több!
- Ès ez?
Az egy órából, termèszetesen kettő lett. Egyetlen ruha vásárlásból pedig már áttèrt a cipőkhöz is.
- Èrdekel, mint vakot a nèma film. Csak vedd már meg ès menjünk — dünnyögtem. Fárasztó napom volt. Csak szerettem volna már haza menni ès aludni.
- De ez fontos koncert lesz! Tudod mióta álmodozom arról, hogy èlőben láthassam Justint?
- H-hogy..kit? — dadogtam.
- Justint. Justin Biebert.
