Kora este van. Anya sürög-forog a konyhában és azt sem tudja merre kapjon. Apu a nappaliban ül a szokásos székében, a szokásos újságát olvasva. Én pedig.. nos én meg támasztom a fejem az asztalon, miközben iPhone-om ide-oda csúsztatgatom az üveg asztal lapján.
- Amanda — szól anya a konyhából. - Ha már a telefonod hátlap karcolásán kívül nincs egyéb halaszthatatlan dolgod, akkor akár segíthetnél is. — mondata végére unottan felnéztem és ilyen "ezt-most-te-sem-gondolhattad-komolyan" fejjel néztem rá.
- Tudod mit? Nem mondtam semmit, csak annyit hogy felvehetnél egy normális ruhát. — magamra néztem és egy teljesen átlagos outfit volt rajtam. Rövidnadrág, atléta és bakancs.
- Mert ez mi?
- A nővérednek fontos ez az este. Ma mutatja be először Rent.
- Ryant — javítottam ki szemforgatva.
- Öltözz át létszíves, míg van időd.
- Nem. Fogok. Átöltözni. — kezdtem ideges lenni. Ha én egyszer azt mondom, hogy nem, akkor nem.
-Jól van. Jól van. — kezdte el teríteni az asztalt, mikor csöngettek. Rám nézett én pedig nem csináltam semmit, csak unottan álltam tekintetét.
- Mi van? — néztem rá értetlenül.
- Talán mi az? És nyisd ki létszíves. Ezek biztos Ők lesznek. — nagy sóhajtás után, de föltápászkodtam az asztaltól.
- Nem igaz, hogy mindent nekem kell csinálnom — motyogtam az orrom alatt, és kinyitottam az ajtót, ahol Ryan és Vanessa- a nővérem- álltak.
- Sziasztok — köszöntem mosolyogva.
- Szia hugi — ölelt át rögtön Vani.
- Gyertek be — álltam el az ajtóból. Az ajtó csukódásra anya és apa is kijöttek. De persze rögtön Vani nyakába ugrottak. Azt hiszem én ha egy életre elmennék és visszajönnék, is max egy ajtócsapást kapnék.. az orrom előtt. Miután Vanessa szóhoz tudott jutni a nagy ölelkezések után, bemutatta a drága barátját.
-Anya, apa-igen én nem vagyok itt igazad van. - Ő itt Ryan a barátom. Ryan, Ő itt az apám John Work és Mary West. Ja és a húgom-jééj leesett, hogy itt vagyok- Amanda Work.
-Szia örülök, hogy megismerhetlek.-fogott rögtön kezet vele apa, majd anya is. Én csak egy hanyag "hello"-t dobtam oda.
- Rendben akkor üljünk gyorsan asztalhoz. Remélem már éhesek vagytok. — A vacsora alatt a téma csak arról szólt, hogy hogy ismerkedtek meg stb. Jó tudom, hogy ez az este arról szólt, hogy bemutatja nekünk Ryant, de legalább annyit megkérdezhetett volna,hogy "hahó hogy vagy te idióta?". Csak a húga vagyok és csak nem látott már másfél éve. De gondolom Őt ezt nem nagyon izgatja. Miután vége lett a vacsorának, apa szokásos módon elvitte a "rituálé"-ra Ryant. Ez a "rituálé", annyiból áll, hogy ha új barátot hozunk haza, akkor apa mindig bevonul velük az egyik szobába és fogalmunk sincs, hogy olyankor mit csinálhatnak. Akárhányszor rákérdeztünk Vanival sem apa, sem pedig a fiúk nem akarták elmondani, valami hülye titok tartásra szabadkozva. Egyszer úgyis kiderítem, hogy mi folyik ott...
- Amanda — szól anya a konyhából. - Ha már a telefonod hátlap karcolásán kívül nincs egyéb halaszthatatlan dolgod, akkor akár segíthetnél is. — mondata végére unottan felnéztem és ilyen "ezt-most-te-sem-gondolhattad-komolyan" fejjel néztem rá.
- Tudod mit? Nem mondtam semmit, csak annyit hogy felvehetnél egy normális ruhát. — magamra néztem és egy teljesen átlagos outfit volt rajtam. Rövidnadrág, atléta és bakancs.
- Mert ez mi?
- A nővérednek fontos ez az este. Ma mutatja be először Rent.
- Ryant — javítottam ki szemforgatva.
- Öltözz át létszíves, míg van időd.
- Nem. Fogok. Átöltözni. — kezdtem ideges lenni. Ha én egyszer azt mondom, hogy nem, akkor nem.
-Jól van. Jól van. — kezdte el teríteni az asztalt, mikor csöngettek. Rám nézett én pedig nem csináltam semmit, csak unottan álltam tekintetét.
- Mi van? — néztem rá értetlenül.
- Talán mi az? És nyisd ki létszíves. Ezek biztos Ők lesznek. — nagy sóhajtás után, de föltápászkodtam az asztaltól.
- Nem igaz, hogy mindent nekem kell csinálnom — motyogtam az orrom alatt, és kinyitottam az ajtót, ahol Ryan és Vanessa- a nővérem- álltak.
- Sziasztok — köszöntem mosolyogva.
- Szia hugi — ölelt át rögtön Vani.
- Gyertek be — álltam el az ajtóból. Az ajtó csukódásra anya és apa is kijöttek. De persze rögtön Vani nyakába ugrottak. Azt hiszem én ha egy életre elmennék és visszajönnék, is max egy ajtócsapást kapnék.. az orrom előtt. Miután Vanessa szóhoz tudott jutni a nagy ölelkezések után, bemutatta a drága barátját.
-Anya, apa-igen én nem vagyok itt igazad van. - Ő itt Ryan a barátom. Ryan, Ő itt az apám John Work és Mary West. Ja és a húgom-jééj leesett, hogy itt vagyok- Amanda Work.
-Szia örülök, hogy megismerhetlek.-fogott rögtön kezet vele apa, majd anya is. Én csak egy hanyag "hello"-t dobtam oda.
- Rendben akkor üljünk gyorsan asztalhoz. Remélem már éhesek vagytok. — A vacsora alatt a téma csak arról szólt, hogy hogy ismerkedtek meg stb. Jó tudom, hogy ez az este arról szólt, hogy bemutatja nekünk Ryant, de legalább annyit megkérdezhetett volna,hogy "hahó hogy vagy te idióta?". Csak a húga vagyok és csak nem látott már másfél éve. De gondolom Őt ezt nem nagyon izgatja. Miután vége lett a vacsorának, apa szokásos módon elvitte a "rituálé"-ra Ryant. Ez a "rituálé", annyiból áll, hogy ha új barátot hozunk haza, akkor apa mindig bevonul velük az egyik szobába és fogalmunk sincs, hogy olyankor mit csinálhatnak. Akárhányszor rákérdeztünk Vanival sem apa, sem pedig a fiúk nem akarták elmondani, valami hülye titok tartásra szabadkozva. Egyszer úgyis kiderítem, hogy mi folyik ott...
Kedves Bizzle33!
VálaszTörlésŐszintén szólva, mikor én elkezdtem blogot írni /2 napja :D/ elhatároztam, hogy senki történetéhez nem fogok kommentelni. Ekkor jutott eszembe, hogyha én nem kommentelek sehova, akkor mások sem fogják az én történetemet elolvasni és véleményezni, ezért, most bátran vetettem bele magam az olvasásba. Nekem eddig tetszik a történet, viszont ha megengedsz egy építő kritikát, próbáld meg kicsit részletesebben leírni a részeket. Oké, hogy nem találkozott a két lány 1,5 évig, de írd le hogy miért: hol volt Vanessa, mit csinált stb. Nem mondom, hogy mindig minden esetben le kell írni minden egyes apró szösszenetet, de ez például érdekelne, hogy hol volt.
Ne haragudj, ha esetleg most rosszul érzed magad, vagy megbántottalak, semmi baj az írásoddal, mert nagyon jó, csak az apróbb hibákra kell figyelni. Senki sem profin kezdi, viszont ha kitartasz e történet mellett, akár profi is lehetsz!!!
Már nagyon várom a folytatást! :) :-)
xoxo Mabel ^_^
Szia!(:
TörlésKöszönöm Szépen hogy vetted a fáratságot és leírtad a véleményed.:)
Sokat jelent már csak azért is,mert sosem commenteltek még egy blogomhoz sem.(:
Rendben. Oda fogok rá figyelni mindenképp.^^
Ha belinkeled a blogod szívesen elolvasnám:)
Szerintem már ma hozom.^^
Szia!!Nekem eddig tetszik csak 1 pici gondom van és az a név,nekem mindig szúrja a szemem ha magyar vezetékneve van a főszereplőnek.Remélem nem bántottalak meg!Várom a kövit:)
VálaszTörlésSzia!😃
VálaszTörlésNem dehogy:).
Örülök hogy szóltál:)
Átírtam angol nevekre.:)