1. Évad 10. Fejezet ~ Is he ready starting?

Halihó embik! Meghoztam az ígért mai részt!😊
Mivel az előző nagyon rövid lett,ezért ezt próbáltam hosszabbra írni!😃
Mivel ez a rész szerintem nem volt olyan esemény dús,ezért nem is tudok hozzá part questiont írni!:/ Szóval most kivételesen nem lesz! De ettől persze még nagy örömmel várom a comikat!*-*
Az elkövetkezendő részekről annyit,hogy most már sokkal többet fog Justin szerepelni,hisz Ő a másik főszereplő és mostanában ritkán és/vagy rövid időre bukkant fel a storyban. So..a következő résztől már Ő is folyamatos szereplő lesz a fejezetekben. Na jó már túl sokat dumálok ugye?😅 Befejeztem😂
Remélem tetszeni fog!
Jó Olvasást!♥
Xx.HeartBreaker💔

EMLÉKEZTETŐÜL!

"Holnap beszélnem kell Justinnal! Talán ketten rábírjuk venni a szüleimet,hogy mekkora baromságot akarnak ránk erőltetni."

-Kicsim!-hallottam reggel drága látos édesanyám hangját. Most jelen pillanatban úgy érzem magam,mint az ókorban. Ahhoz mensz,akihez választanak. Nevetséges az egész. -Kelj fel! Iskola van!-persze,hogy nem állt szándékomban felkelni. Nyűgösen átfordultam a másik oldalamra.-Hát jó.-sóhajtott. Kezdtem volna megörülni,hogy kimegy,de ehelyett széthúzta a sötétítőt(!).
-Anyaa! Kiég a retinám!-húztam rögtön fejemre takaróm. Ő viszont egy rántással rögtön le is húzta rólam. Általában nem vagyok ilyen gyerekes és nem szorulok az anyukámra azért,hogy felkeljek,de most tényleg semmi kedvem az iskolához,az emberekhez,sőt élni se.
-Apád elvisz,csak kelj fel!-próbált alkudozni,de ezzel csak maga alatt vágta a fát.
-Dehogy megyek vele.-fintorogtam. Azért az kicsit gáz lenne,ha utolsó évesként az apám vinne suliba. És most egyébként sincs pont hozzá kedvem.-Nem vagyok már gyerek! Egyedül is eltalálok a saját iskolámig!
-Akkor meg ne viselkedj úgy!-a szoba ajtóra mutattam,mire egy hangos csapodás után távozott a szobámból.
-Végre.-motyogtam orrom alatt,majd lassan elkezdtem öltözni. Mivel itt LA-ben mindig jó idő van,ezért csak egy shortot és egy haspólót vettem fel. Egy alap festék,pár kiegészítő,a hajam csak simán kiengedtem és kész is voltam. Mikor leértem anyáék nyugodtan reggeliztek.
-Gyere kislányom,reggeliz velünk.-mondta anya kedvesen.
-Elmentem!-faarcal sétáltam az ajtóhoz és elkezdtem felhúzni cipőm. Nem foglalkozva anyám szavaival,hogy ilyen vékony vagyok,olyan vékony vagyok,már megint nem reggelizem léptem ki a házból. A heatsetet a fülembe raktam és gyalog elindultam az iskolába. Most nem voltam hangulatom buszozni. A telefonban megkerestem Bieber számát és írtam neki egy üzenetet.
"Beszélnünk kellene."
Nem ragosztam túl a dolgokat. Úgyis tudja miről van szó. Pár percen belül érkezett is a válasz.
"Érted megyek suli után. Mikor végzel?"
"3-kor." Úgy látszik tényleg nem az erősségem a bőbeszéd.
-Am!-hallottam meg valaki hangját mögüllem. Hátra fordultam és Lena futott sebesen felém. Bevártam majd együtt folytattuk az utat.
-Már egy órája futok utánad.-lihegte fáradtan.
-Bocs. Zenét hallgattam.-mutattam fel mentség ként a heatsetet.
-És..hol van a project?-váltott hirtelen témát.
-Milyen project?-néztem rá értetlen fejjel.
-Hát..ami Franciára kell.
-Ú basszus!-csaptam homlokon magam,mikor belém ütött a felismerés. Teljesen kiment a fejemből. Lőtt Hatú ki fog nyírni! Elővettem a telefont és az idő 7:41-et mutatott. Egy oda-vissza 20 perces utat megtenni fele annyi idő alatt?
-Mi az első óránk?!
-Öhm..mű töri azt hiszem. Miért?
-Fedezz a tanárnál,ha nem érek oda!-mondtam és 180°-os fordulatot véve futottam a sulival ellentétes írányba.
-MI?! De..hova mensz?! Hallod?!-kiabált utánam,de nem volt időm magyarázkodni. Úgy futottam,mintha az életem múlna rajta. Rekord sebesség alatt értem el uti célom. Berontottam a házba,felszaladtam a szobámba és a kartont felkapva rohantam le a lépcsőn. Anyám kijött a konyhából a trappolásra. Mikor látta,hogy én vagyok az összezavarodva állt kapkodásom nézve. Láttam rajta,hogy szólni akart valamit de nem volt időm leállni beszélgetni. Félúton jártam,mikor megpillantottam a telefonomon az órát. 7:55. Oké. No para. Még van egy körülbelül 10 perces út,de megoldom. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen,Istenem?!

Mikor berontottam a szakterembe már lelkiekben fel voltam készülve a szidásra. Általában jó fej tanár,de a késést-a többi tanárral egyetemben-nem tűri. Azonban mikor benyitottam teljes káosz volt. A 18 éves felnőtt "férfiak" egymást kergették a teremben,miközben szivacsokkal,krétákkal és egyébb használati tárgyakkal dobálták a másikat. A lányok pedig a padokon ülve társalogtak.
-Itt meg mi a franc van?-mentem oda Lenahoz.
-Lyukas óra.-válaszolt hatalmas vigyorral.
-Mi van?!-egész hazáig meg vissza a belem kiköpve futottam,hogy beérjek 1. órára erre elmarad?! Ezt nem hiszem el.
-Hát nem király?-örült tovább,mint majom a farkának.
-De. Az.-mondtam óriási lelkesedéssel. Khm..szarkazmus.

Ezután a napom nem volt olyan "mozgalmas",mint reggel. A tesi tanárom csodálkozott,hogy 12percesnél meg voltam halva.
Az uccsó óram Francia volt. A projectre C-t kaptunk. Ami mint említettem ennél a boszinál jónak számít. A többieknek sorra vágta be az F-et és a D-t. Egy-két kivétellel. Hiába mondtam Zacknak,hogy kitalálok egyedül is az iskolából és jönnek értem Ő hajthatatlan volt és kérte,hogy legalább a kapuig hagy kísérjen ki. Mivel annyi erő sem maradt bennem,hogy a kezem felemeljen engedtem neki. Pár perccel később láttam,hogy egy párduc mintás kocsi fordul be a sarkon. Biztos voltam,hogy Ő az.
-Hát..megjött a fuvarom. Úgyhogy én most megyek.-vettem a kocsi felé az irányt. Vagyis inkább vettem volna,ha pontos akarok lenni.
-Várj!-kapta el csuklóm,mire kérdőn néztem vissza rá.-Holnap találkozzunk.-mondta,majd hirtelen arcon puszilt és visszasietett az iskolába,hisz neki még volt egy órája. Teljesen leblokkolva indultam meg újra a kocsi felé. Ezúttal el is jutottam odáig. Mikor beszálltam köszönni sem volt időm,mert rögtön megszólalt.
-Ez a srác nem tudja,hogy nem illik más csaját taperolni?-nézett rám komolyan most először mióta beszálltam. Eddig csak az utatt kémlelve meredt előre. Hát nagyon nem erre számítottam. Ha azt mondom az állam a padlót verdeste,akkor az nem kifejezés. Mi az,hogy "más csaját"? Már Ő is kezdi?

A következő rész tartalmából!

"-Úr Isten! És ezt csak most mondod? Hisz ez..Úr Isten!-ámuldozott tovább Lena.
-Azért ez nem olyan nagy szám.-rántottam hanyagul vállat.
-Nem olyan nagy szám?! Nem olyan nagy szám?! Justin Bieber a barátnőm pasija!-kiáltotta el magát az iskola folyosóján(!).
-Normális vagy?!-próbáltam suttogva kiabálni(?).-Azt akarod,hogy meghallják?
-Már késő.-hallottam meg magunk mögött..."