1. Évad 9. Fejezet ~ New "friend"?

Sziasztok,sziasztok!😘
Megérkeztem egy új, szörnyen lapos,unalmas és rövid résszel,amiért szeretnék elnézést kérni. Azért remélem nem okozok túl nagy csalódást.😅
Úgy döntöttem,hogy mivel nincs sok rendszeres olvasóm/commentelőm,ezért mostantól a comment határt nincs érvényben!
Jó olvasást!❤
Xx.,HeartBreaker

Emlékeztetőül!

"Egyértelműen érezhető volt köztük a feszültség. Talán személyesen is ismerik egymást? Nem tudom,de egy biztos. A két fiú nagyon nem rajong egymásért. És akkor még szépen fejeztem ki magam."

Zackkel már legalább másfél órája csináljuk ezt a nyamvadt projectet,de persze hogy sehová nem jutunk. Nem ér semmit az hogy itt van. Elnézelődik,eltelefonozgat,de segíteni? Á azt nem. Esküszöm rosszabb,mint Jessica. Lustán a gépemhez sétáltam,majd rákerestem XIV.Lajosra. Azt mondta a tanár legyen történelmi jellegű. Remélem erre gondolt. A Wiki-ből kimásoltam pár képet,plusz szöveget és kinyomtattam őket. Mikor készültem volna kivenni a papírokat a meleg lap széle elvágta az ujjam. Felszisszentem,mire Zack rám kapta a tekintetét.
-Mi az?
-Elvágtam az ujjam.-válaszoltam,s mutató ujjamra néztem,miből igaz nem erősen de szivárgott a vér.
-Van sebtapaszod?-pattant fel az ágyról. Pár órája most látom először úgy,hogy tényleg él. Eddig olyan volt,mint egy élő halott.
-Azt hiszem a fürdőben a tükör feletti szekrényben van.-feleltem,mire gyorsan a kiszaladt a szobából.

-Istenem ez csak egy kis vágás az ujjamon.-forgattam meg szemeim,miután rárakta a sebtapaszt és azt kérdezte,hogy nem kellett volna-e lefertőtleníteni. Egy kis vágás,aminek talán holnapra már hűlt helye sem lesz. Túlreagálja.
-Jó,csak..aggódom érted.-vallotta be lesütött szemekkel. Mi az hogy..aggódik..értem?
~Jaj Amanda ne legyél hülye!
Kétszer is beakarsz dőlni,ugyanannak a pasinak?!-szólt rám a tudatalattim. Teljesen igaza van. Nem engedem,hogy mégegyszer átverjen ez a szemét. Sőt! Semmilyen srác.
-Khm..ragasszuk fel a kartonra a lapokat és kész vagyunk.-álltam fel az ágyról,és újra az íróasztalomhoz sétáltam. Elvettem a lapokat-ezuttal sérülés nélkül-visszaültem az ágyra és elkezdtem a ragasztást. A további 30percet csendben töltöttük. Ő tovább folytatta a semmit tevést,én pedig készítettem a "közös" projectünket.

Miután végeztünk-khm végeztem- lekísértem Zacket majd haza ment. A többiek már nem ültek a kanapékon úgy,mint érkezésünkkor. Vani,Ryan és Justin is haza mentek már. Felvettem volna az irányt a szobámba azzal a szándékkal,hogy hatalmas lelkesedéssel-ja nem-folytassam további sulis dolgaim,de apa meggátolt ebben.
-Beszélhetnénk?-kérdezte karba tett kézzel. Kemény arcáról,tudtam nincs jó kedvében.
-Persze.-feleltem hallgan. A dolgozó szoba felé intett a fejével,s őt követve indultam az említett helységbe.
-Miről szeretnél beszélni,apa?-tudakoltam félve,miközben helyet foglaltunk az iróasztala körüli bőr székeken.
-18 éves vagy. Lassan felnőtt nő. Most vagy abban a korszakodban,hogy megtaláld azt az ideális párt,akivel 5-6 év múlva majd családot alapítasz.-most apám,komolyan a fiúkról akar beszélgetni velem?-Mivel-ahogy azt az évek során tapasztalhattuk-te nem vagy képes arra hogy találj magadnak egy normális fiút-most szívesen közbe vágtam volna,hogy ez nem igaz,de tudtam hogy tényleg így van.-Ezért kénytelenek leszünk mi intézkedni anyáddal.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem zavartan. Nem értettem hova akar kilyukadni.
-Van ez a kedves srác...Justin.-na jó most már tényleg nem értek semmit. Hogy jön ide Justin?
-Jóban vagytok,ugye?
-Hát..beszéltünk egy párszor,de..
-Remek!-csapta össze tenyerét ezzel félbeszakítva mondandóm.-Akkor nem kell mindent a nulláról kezdeni.
-Mi? Ne haragudj apa,de tényleg nem értelek.-teljesen össze vagyok zavarodva. Mi ez az egész ? Jön ezzel a felnőtt nő dumával meg a család alapítással. Most meg hirtelen szóba hozza a semmiből Justint. Örülnék,ha végre elmagyarázná.
-Justin egy jó kiállású,inteligens fiatal ember,biztos anyagi háttérrel. Pont egy olyan ember,aki megérdemli a lányom és eltudom képzelni mellette. Ma délután közösen megbeszéltük,hogy Te és Justin egy párt alkossatok.
-Mi van?!-most már nem volt bizonytalan vagy hallg a hangom,sőt! Dühös voltam a szüleimre és Justinra is. Mi az,hogy ők "megbeszélték"? Mintha az én életem alakulását csak úgy meg lehetne beszélni. -Ahogy mondtad felnőtt ember vagyok! Nem dönthettek a sorsom felől ilyen helyzetekben!-folytattam kiakadásom már felállva a székről.
-Mi csak a javadat akarjuk,kincsem.-éreztem meg anya kezét vállamon.
-Akkor sem alakíthatjátok kedvetekre az én életem!-beszéltem továbbra is fenn hangon.
-A szüleid vagyunk és megtehetjük! Hidd el,hogy ez a legjobb neked!-kezdett apa is kiabálni,de továbbra is próbált nyugodt maradni.
-De nem szeretem!-tártam ki kezeim.
-Akkor,majd megszereted! Téma lezárva!
-Ch...gyűlöllek titeket!-néztem fejcsóválva mindkettőjükre,majd idegesen feltrappoltam a lépcsőn. Egy hangos ajtócsapodás után fáradtan huppantam le ágyamra. Holnap beszélnem kell Justinnal! Talán ketten rábírjuk venni a szüleimet,hogy mekkora baromságot akarnak ránk erőltetni.

Éés akkor a part question!😁

1.Mit gondoltok Justin hogy áll hozzá ehhez az egészhez? Ő is úgy viszakozik ellene,mint Amanda?
Comiban várom a válaszokat!😉