2. Évad 2. Fejezet ~The Decision

             Emlèkeztetőül!

"Tudtam,döntenem kell. Vagy Japán,a karrierem,az álmaim.. vagy Justin,akinek nagyobb szüksège lenne rám,mint bármikor máskor. Mègha perpillanat gyűlöl is az apám miatt.-Holnapig tudok várni. De nem tovább."

           2. Èvad 2. Fejezet
              (22. FEJEZET)

Az agyam folyamatosan az ajánlaton kattog..-ès persze Jayn-. Nem tudom mit tegyek. Sosem voltam az a szemèly,akit az èlet nagy döntèsek elè helyez. Mindig, mindent a szüleim döntöttek el helyettem. Sosem vettèk ember számba az èn vèlemènyem. Nem voltak döntő jogaim a saját èletemben. Talán ezèrt is vagyok ilyen tanácstalan..Dehát mèg sem állhatok oda apám elè. A válasza egyèrtelműen az igen lenne a Japáni ajánlatra. Vani ès Ry is az utazásra bíztatnának. Valaki olyan kell,aki az èn èrdekeim nèzi. -Egy külső szemlèlő.-motyogtam magamban,miközben agyam folyamatosan a megfelelő embert kutatta. -Valaki,aki őszínte ès megmondja az igaz vèlemènyèt..valaki..-s ekkor hirtelen bevillant egy nèv! -Lana! Hát persze!-hogy nem jutott előbb az eszembe?-szidtam le saját magam. Rögtön telefonom után kaptam,majd gondolkodás nèlkül megnyomtam a bizonyos hívás gombot.
-Vedd már fel..kèrlek..-nem igaz! Minek ennek a lánynak telefon,ha nem veszi fel? Sose èrtettem az ilyet.-A hívott szám jelenleg nem kapcsolható. Ismè...
-A picsába!-csaptam le dühösen telefonom. Mèg jó hogy az ágyon ültem,különben már koccolt volna a padlóval,a körülbelül nyolcadik telefonom az èvben. Ja ès azt mellèkesen hozzá teszem,hogy február közepèn járunk. ~Nèha eluralkodik rajtam a pszichopata hajlam. Nèha. Mindig. De csak ha Rá gondolok. Vagyis tènyleg mindig. -miután lebonyolítottam magamban ezt a roppant èrdekes tèmát,újra megpróbáltam felhívni Lanat. Mellesleg jó lenne leszoknom erről a "magammal-beszèlem-meg-a-problèmáim" dologról,mert bizony nèha saját magamra is rám hozom a frászt. Tènyleg kezdhetek megőrülni.
-Csóközön itt La...-kezdte volna a szokásos belèpőjèt.
-Na ne Nanaz itt nekem!-szóltam rá dühösen,s biztos voltam benne,hogy a vonal túlsó vègèn "mi-a-fasz-van-veled-már-megint-?" fejjel nèz.
-Mert,mi van?-hangjából èrezhető volt a kíváncsiság.
-Gyere át! Most!
-Most?-kèrdezett vissza,tele szájjal(?).
-Mi van a füledbe is kaját tömtèl? Igen,most!-nem igaz ez a lány. Kifutok az időből.
-De èpp eszem.-kezdett nyavajgásba.
-Itt is tudsz enni,csak gyere már könyörgöm!-tènyleg kezdtem elveszteni a türelmem.
-Mèg mit nem?!-rivalt rám hirtelen,mire kicsit megrezzentem-Tudom,hogy te folyton csak salátával tömöd magad! Nem vagyok egy kibasszott nyúl.
-Ajh Istenem. Egyedül vagy?-adtam meg magam.
-Nem. Tifanyval vagyok-felelte halál komolyan.
-Ki a rákkal?-kèrdeztem,mire megbizonyosodtam abban,hogy nincs ilyen nevű ismerősünk.
-A szeretőmmel.- kuncogott fel idiótán. Mi a f*sz? A Chazes szakítás után annyira bezsongott,hogy nemet váltott?-Persze,hogy egyedül vagyok.-vallott vègül,mire már kezdtem volna elhinni.
-Akkor tíz perc ès ott vagyok.-mielőtt leraktam volna,azt hiszem elmotyogott valami "okè"-hoz hasonlót. Gyorsan összekaptam magam,majd indultam volna a zabagèphez,ha apa meg nem állít a rajt vonalnál.
-Hova-hova ilyen sietősen?-állt meg karba tett kèzzel az ajtó előtt.
-Köz?-vetettem oda flegmán.
-Mondjuk az,hogy az apád vagyok.-felelte kis èllel a hangjában.-Add ide a telefont.-nyújtotta markát várakozóan.
-Minek?-nèztem rá kèrdőn. Nem válaszolt,csak egy mozdulattal kicsavarta a kezemből.
-Hey! Ehhez nincs jogod! Hall...
-Csak a hívás listát nèztem meg.-adta vissza unottan kèszülèkem,mit rögtön zsebre raktam.
-Mièrt is?-vontam föl szemöldököm.
-Ne maradj sokáig!-állt ki az ajtóból,majd az emelet felè vette az irányt.
-De...
-Az előbb mèg siettèl!-ú basszus tènyleg!

Spurizva tettem meg azt a Lanaèkhoz vezető kètszáz kilomètert. A szokásos öt perc helyett,fele annyi idő alatt odaèrtem.
Lihegve estem neki a csengőnek.
-Megyek már!-szólt ki idegesen a várt szemèly.
-Na vègre!-estem be ajtaján köszönès nèlkül. Ő is hasonló kèpp tett,mikor a konyhába invitált.
-Kèrsz valamit? -kèrdezte illedelmesen,mint a hàz ura. Irigyeltem. Saját háza volt,-amit igaz,hogy a szülei vettek,de-folyamatosan fizette rèszletekben vissza az árát,amit a munkahelyèn keresett. Van háza ès keresete. Ki a fene gondolta volna,hogy Ő előbb a saját lábára áll,mint èn? Nos azt hiszem senki.
-Egy pohár víz jól esne.-tekintettem hálásan zöld szemeibe.
-Mi is volt olyan sürgős?-èrdeklődött,miközben a felső poharas polchoz nyújtózkodott.
-Fontos dologról van szó.
-Uh,kössz-mondta,miután levettem Neki a kívánt poharat. Nem bírtam nèzni,ahogy bambáskodik.-A napi tornám minden nap meg van vele.-talán el kellene mosni az alsó polcon lèvő poharakat?-De bocs,folytasd csak.-kèrte.
-Ja,igen. Szóval az van,hogy V kapott egy nagyon jó modell lehetősèget Japánból.-kezdtem mondandóm.
-Na,ez tök jó!-vidult fel arca.
-Ja,csak..èn is mehetnèk.-folytattam fèlènken. Óvatosan pillantottam hátra a lányra,akinek a kezèben lèvő pohár a csap alatt már règ csurig megtöltődött. Sőt! Legalább már fèl liter víz kifutatott belőle.-Khm..Lana.-köszörültem meg torkom.-A pohár.-mutattam a használati tárgyra.
-Oh!-kapott èszbe.-Tessèk.-adta ide a nagy küszködèsek árán szerzett vizet.
-Kössz.-kortyoltam frissítő italomba.
-Szóval..-nyújtotta el a betűket,s kínosan kezdte tarkóját bidizgálni. Mindig ezt csinálja,ha ideges. A gimiben,ha testet írt azt a piros tarkójáról lehetett tudni,amit kètszáz mèterről is simán kiszúrtál-ha csak haja nem takarta-. -Gondolom elmèsz.-festett kamu mosolyt napbarnított arcára.
-Hát..igazából ezèrt is jöttem.-tèrtem valódi ittlètem okára.
-Hogy engedèlyt kèrj?-cukkolt.
-Hogy tanácsot kèrjek.-sóhajtottam úgy,mint akinek a világ bajai terhelik vállait.
-Tanácsot?-vette most már Ő is komolyra a figurát.
-Igen. Tudod Justin..-mondtam az utolsó szót olyan hallgan,hogy azt hittem meg sem hallotta,de mikor feltette következő kèrdèsèt,rácáfolt hamis kètelyeimre.
-Mi van vele?-ráncolta frissen szedett,formás szemöldökeit.
-Nem hagyhatom cserben..-mondtam bizonytalanul.
-Kölcsön kenyèr visszajár.-rántott lazán vállán,mire csúnya pillantásokkal illettem.-Hey! Ő is megtette ezt veled anno fèl ève.-tárta ki karjait.
-De Neki nem volt más választása!-kezdtem rögtön vèdèsèbe,magam sem tudom mièrt.
-Akkor neked se legyen! Akkor te se vedd számításba!-jelentek meg az undor ès èrtetlensèg jelei arcán.
-Miattam van sz*rban!-okoltam magam.
-Ez nem igaz.-tiltakozott hevesen.-John miatt van! Nem miattad!-nèzett egyenesen szemeimbe nyomatèkosan.
-Mègis engem okol!
-Ès? Szard le!
-De nem tudom!
-Mièrt?-vette elő èrtetlen pillantását.
-Mert rohadtul szeretem!-szaladtak ki a szavak meggondolatlanul ajkaim közt.
-Mi?-vett le hangerejèből.
-Nem tudom mit tegyek.-nèztem rá könnyben úszó,kètsègbe esett szemekkel.
-Szerintem beszèlj vele,mèg utóljára.

Nem is èrtem mit keresek itt. Ja várjunk csak! Megvan. Drága barátnőm "jó" tanácsát megfogadva jöttem magam megalázni. Hátha megint elhord fűnek,fànak,majd kidob,mint macskát sz*rni.
-El sem kellett volna jönnöm.-suttogtam magamban. Vagyis..inkább a fèlórája bámult csengőnek. Egyszerűen nem vitt rá a lèlek,hogy megnyomjam.
Te meg az èrtsd meg,hogy nem kèrek a segítsègetekből.
-Nem kèr belőlem.-egy utolsó sóhaj után úgy döntöttem nem állok itt tovább földbe gyökerezett lábakkal. A csengőn helyet foglaló ujjaim lassan levezettem a fakó színben díszelgő tárgyról. Sarkon fordultam,majd elhagytam a ház területèt. Ezèrt elsètálhattam a város másik felèbe.
A Canadai pop star a minap adott interjújàban bevallotta,nem tudja meddig bírja mèg ezt.
-Az èn hibám..
Ott hogy nem ve...
-A saját családom sem akar már engem..
Azt hiszem a múltkor elèggè világosan a tudtunkra adta,hogy nem kèr belőlünk.
-Ahogy Ő sem..
Ti ès a drága apucikátok kergettetek engem ebbe az állapotba.!
-Az èn hibám..
Holnapig tudok várni. De nem tovább.
A telefonom kijelzőjèt vizslatva megbizonyosodtam arról,hogy alig három órám maradt a LosAngeles-Tokyo járat indulásáig. Feloldva kèpernyő záram,rögtön a nèvjegyekben kezdtem kutatni.
Címzett:Vanessa❤
Tárgy:Döntöttem!
Üzenet:"Szóval nagyon sokat gondolkodtam ezen az egèszen. Justinon,az utazáson,az új èletemen,a karrieremen,amit Japánban èpíthetnèk/èpíthetnènk fel. Rengeteg agyalás ès tanács után úgy döntöttem,hogy...."