1. Évad 18. Fejezet ~Throwback

                     Hi Babys!❤
Meghoztam a 18.fejezetet,ami után valószínű mèg 3 fejezet lesz körülbelül ès vège az 1. Èvadnak. Ha pedig lesz elegendő èrdeklődő,akkor elkezdem a MHIYB 2.èvadát😃 A rèszről annyit,hogy nem lett esemèny dús. Mint a címből is kivehettètek, 'throwback'(visszatekíntès),ami azt jelenti hogy Justin ès Amanda múltjában fogunk kicsit vájkálni.😁
A következő fejezettől beindulnak a story esemènyei ès terveim szerint esemèny dús utolsó 2-4 rèsz lesz🙏
Jó Olvasást!
Ès ne menj el Comi nèlkül!😉
Xx,Am.❤

               Emlèkeztetőül!
"-Majd meglátod. Ez a nap a miènk-mondtam,majd egy kacsintás után ott hagytam az összezavarodott lányt."

                18. FEJEZET

                Justin Bieber

-Csak ne erdőbe menjünk-kuncogott az anyós ülèsen helyet foglaló szőkesèg.
-Hey! Az nem az èn hibám volt!-kezdtem rögtön tiltakozásba,a pár hèttel ezelőtt törtèntekről.
-Igazad van,èn futottam be az erdőbe.-forgatta meg látványosan barna szemeit.
-Kellett neked egy parkban rajzolni!-csóváltam meg bosszúsan fejemet.
-Te akartad,hogy lerajzoljak!-emelte föl Ő is a hangját,de persze nem vette egyikőnk sem komolyan. Csak szivattuk egymást.
-Mostanában elèg feszült vagy.-állapítottam meg.
-Nem vagyok feszült!-ellenezte hevesen "diagnózisom".
-Hiányod van?-tettem fel komolyan a kèrdèst,de belül már szètröhögtem az agyam a kèpèn,amit vágott. Száját kitátotta,s többször is mintha mondani akart volna valamit,de egyszerűen nem tudott mit szólna hirtelen jött kèrdèsemtől. Csak tátogott,mint egy hal miközben "mivan?" fejjel bámult rám.-Nyugi már csak vicceltem.-s,amint kimondtam kitört belőlem a nevetès.

             Amanda Work

Nagyon meglepett,mikor csak úgy berontott a szobámba,egy "ezanapamiènk"-kel. Kíváncsi vagyok hová visz. Bármennyire is próbálom kihúzni belőle,nem megy. Gondoltam cserèben húzom az egy kicsit.
-Csak ne erdőbe menjünk.-kuncogtam.
-Hey! Az nem az èn hibám volt!-kezdett tiltakozásba.
-Igazad van. Èn futottam be az erdőbe.-forgattam meg látványosan szemeim.
-Kellett neked egy parkban rajzolni.-csóválta fejèt.
-Te akartad,hogy lerajzoljalak!-akadtam ki,hisz tènyleg Ő erősködött.
-Mostanában elèg feszült vagy.-kezdett fürkèszni egy pillanatra.
-Nem vagyok feszült.-vágtam rá talán túl gyorsan.
-Hiányod van?-nèzett rám full komoly fejjel,mire csak nèztem rá,mint egy idióta,s azzal bizonygattam magam,hogy biztos csak rosszul hallottam.-Nyugi már. Csak vicceltem.-tört ki belőle a nevetès.
-Nagyon vicces Bieber.-majd meglátjuk ki nevet a vègèn.

-Wow.-ennyit tudtam csak kinyögni. Valami eszmèletlen helyre hozott. Egy magas szírtre,ahonnan tökèletes rálátás nyílt a parton sütkèrező,ès tengerben pancsoló emberekre. Règen mi is sokat jártunk strandokra,apával. Mindig csak ketten mentünk. Anyám nem szeret járni,Vanit pedig felismertèk volna. Annnak ellenère,hogy nem tudtam úszni, imádtam a vízben elütni az időt. Általánosban kötelező úszás volt fèl èvig. Akkoriban rüheltem ezt. A kistini korom èltem,úgy tizenkettő-tizenhárom èves lehettem. Nem az volt minden álmom,hogy hetente egyszer,húszon valahány velem egykorú fiú ès lány előtt bikiniben flangáljak. Ahogy belèptem a tini korba már strandolni sem jártam annyit apával. Pedig hogy imádtam..Nem is magát a strandot,hanem azt hogy együtt lehettem vele. Óvodás koromban ha apám kezèbe adtak,visítottam,ordítottam. Èn kicsi voltam,Ő pedig folyton dolgozott. Olyan volt számomra a saját apám,mint egy idegen. Szörnyű èrzès lehetett Neki,de nem az èn hibám volt. Annyit láttam,mint a szomszèd nènit. Talán mèg annál is kevesebbet. Hiába mondták,hogy Ő az apám nem hallgattam senkire. 2-3 èves lehettem ès nem tudtam mèg akkoriban felfogni ezt. Körülbelül tíz èves koromra változtak meg a dolgok. Együtt jártunk kosár vagy football meccsekre. Sok közös tèmánk volt. Szinte a semmiről is eltudtunk beszèlgetni. Kialakult köztünk az a bizonyos bizalmas apa-lánya kapcsolat. Míg anya ès Vani együtt vásárolgattak,főztek,ès egyèb csajos dolgokat csináltak,addig èn folyton apám nyakán lógtam. Talán ezèrt is lehetett,hogy borzasztóan fèltett minden fiútól. Hacsak rám mertek nèzni,apám rögtön üzemmódba kapcsolt. Ahogy visszagondoltam ezekre az emlèkekre,mosoly kúszott az arcomra. Azonban a következő emlèkre gondolván,arcomra fagyott mosolyom.

*2 èvvel ezelőtt*

-Már mièrt lenne az èn hibám?!-kezdett rögtön önvèdelembe anyám.
-Mert mègis ki másè lenne?! Te nem mentèl èrte!-ordítozott torka szakadtából a másik fèl.-Tudod nem csak a super modell, nagylányod lètezik!-utalt Vanessara.
-Pont,te beszèlsz?! Te?!-fakadt ki mèg jobban a rágalmazott.-Akinek csak Amanda hercegnőcske van a közèppontban?!-vetette oda gúnyosan. Őszíntèn? Fájt hogy a saját anyám így beszèl rólam. Bár ezek után? Felőlem már úgy taposnak a lelkembe,ahogy akarnak. Annak már úgyis mindegy.
-Hát nem èrted?-nèzett rá apám hitetlenül,miközben fejèt csóválta.-A lányunkat megerőszakolták. Miattad.

*Napjainkban*

Èreztem ahogy egy kövèr könnycsepp utat szánt magának arcomon. Rögtön letöröltem kèzfejemmel,s a másik irányba kaptam fejem.
-Mi a baj?-vizslatott a mellettem ülő fiú,s látszott rajta hogy aggódik.
-Semmi-mondtam,de nem hangozhatott valami magabiztosnak.
-A semmièrt nem sírunk.
-Hagyjuk. Nem akarok beszèlni róla.-kèrtem,s remèltem leszáll a tèmáról.
-Hát jó. Ha nem hát,nem.
Ez után beállt a kínos csend. Egyikőnk sem szólt semmit. Míg Ő meg nem törte a percekig tartó csöndet.
-Játszunk felelsz vagy merszet?-kèrdezte csillogó szemekkel,mire èn elővettem a hülye fej nèzèst.
-Ezt most komolyan gondoltad?-nem a gólya táborban vagyunk.
-Most mièrt? Csak nem fèlsz?-nèzett felhúzott szemöldökkel.
-Ch. Kezdd.-adtam be derekam.
-Felelsz vagy mersz?
-Felelek-mondtam,mire sunyi mosoly húzódott rózsaszínes ajkaira. Ezt nem kellett volna?
-Ènekelj nekem egy dal rèszletet.
-Mi?-hát nem ilyen feladatra számítottam.
-De-mutatta fel mutató ujját,utalva rá hogy mèg nincs vège-egy olyat,amit nekem szánsz.
-Vagyis?
-Vagyis,amit őszíntèn èrzel írántam. Vagy ami illik rám a dalszövegben.
-Öhm..wow. Nem is tudom.-ráncoltam homlokom. Nem jutott hirtelen semmi dalszöveg az eszembe,ami magába foglalná az èrzèseim iránta. Általában szerelmes számokat hallgatok,de Neki csak nem ènekelhetek azt.
-Kezdjem èn?-kèrdezte,mire bólintottam.-Rendben,uhm..
You know you love me,
I know you care,
Just shout whenever be there.

Miközben ènekelte mindvègig a szemeimbe nèzett. Èreztem ahogy pirulok,ezèrt inkább elkaptam a fejem.
-Khm..azt mondtad szívből jövőt kell.-kezdtem ölemben lèvő műkörköm piszkálni. Persze szemem vègig le volt sütve.
-Ez az volt.-fogta meg kezem,majd összekulcsolta ujjaink.-Te jössz.-kèrte,de kezeinket úgy hagyta.
-Öhm..èn..nem lehetne valami más feladatot?-nèztem rá rimánkodva,mire bevágta a gondolkozó fejet.
-Lètszii.-vetettem be boci szemeim.
-Ezt hol tanultad?-nevetett fel hitetlenül,mire belőlem is kitört a nevetès.-Na jó.-adta meg magát.-De akkor adom a büntetèst.-nèzett rám  komolyan. Jaj Istenem csak ezt ne.
-Jó.-sóhajtottam-Essünk túl rajta.
-Hmm..most nem jut eszembe semmi. Majd kigondolom.
-Okè.-rántottam vállat. Kèrlek felejsd el.-Mesèlj magadról.-kèrtem.
-Hmm nem hiszem,hogy tudnèk újat mondani.-húzta el száját.
-Úgy èrtem a gyerek korodról. Milyen voltál mèg általánosban?
-Mivel a Jeanne Sauvè Katolikus Iskola,ahová jártam egy franci immerziós suli,ahol senki nem beszèl angolul,eleve kilógtam egy kicsit a sorból. Az immerziós,vagyis bemerítèsi program lènyege,hogy miközben megtanulsz összeadni ès kivonni - meg persze minden mást,amit egy átlagos iskolában tanítanak -,belemerülsz az anyanyelvi környezetbe,ès rád ragad a franciai nyelv is. Ebben a francia iskolában sok barátra tettem szert. Hèt-vagy nyolc èves koromban kezdtem el játszani a helyi hokicsapatban ,ahol viszont a srácok többsège rendes angol suliba járt. Nem akartam,hogy azt higgyèk,valami zenei csodabogár vagyok - elèg volt az,is hogy francia suliba járok.
A legjobb barátaim a csapattársaim voltak-egyèbkènt mèg mindig azok-,különösen Ryan Butler ès Chaz Somers. Te jó èg,mennyit ökörködtünk! Nem voltunk rossz fiúk,de azèrt nèha kicsit elszaladt velünk a ló.-ès innentől csak mesèlt,ès mesèlt,ès mesèlt. De nem bántam,ahogyan azt sem,hogy kezünk vègig összekulcsolva volt. Jó volt hallgatni ès látni milyen örömmel számol be a civil èletèről,ami mostanra már csak a múlt.
(Forrás:JB Èletrajzi k.)

                 Part Question!

Milyen büntetèst talál ki Bizzle(Jus)?