2. Évad 17. Rész
(37.FEJETET)
Emlékeztetőül!
" Illő vagy nem illő, de megnyitottam.
-Végülis az én meghallgatásomról van szó. -
" Egy nagyon tehetséges barátom sajnos nem tudott elmenni a meghallgatásra. Viszont szeretném, ha vetnétek egy pillantást erre a videora." "
Jeon JeongGuk
- Ez tök jó! — Vanessa már teljesen felvillanyozódott a hallatán, hogy mi Ammal talán egy világkörüli turnéra mehetünk. És habár ez még egyáltalán nem biztos, én mégis száz százalékosan bele éltem magam a dologba. S hogy miért beszélek többes számban? Mert -Amanda tudta nélkül- az Ő helyében beneveztem a felvételire. Nem hagyhattam, hogy egy Bieber gyerek miatt kihagyjon egy ekkora lehetőséget!
- Ez mind szép és jó, de mi lesz a fotózással? Neki Japán az álma. Nem fogja csak úgy eldobni az exe miatt, akit mellesleg rühel.
TaeHyung szavai nem voltak badarságok, de én mégis úgy hiszem, hogy jó döntést hoztam.
- Nem az exe miatt megy, hanem az álmai miatt — javítom ki azonnal. - Már csak az a kérdés, hogy bejutottunk-e.
Amanda Work
- Ami! Elmentünk, majd jövünk!
Ágyúgolyóként pattanok ki ágyamból testvérem szavait halván. A lépcsőn lebaktatva még épp utólérem a kis csapatot.
- Hová mentek?
- Feltöltjük a hütőt. Kérsz valamit?
- Nem, köszönöm. És ne legyetek soká! Hamar sötétedik — vetek lopott pillantást a hat órát mutató tárgyra.
- Ne agódj anyu! — int le vigyorogva JungKook, majd egy utolsó intés után egyedül hagynak az üres lakásban. Nem szívesen maradok éjszakára egyedül. Tudom, hogy ez Tokyo és itt sötétedés után is folyik az utcai élet, de mégis..
Talán nem kellene annyi AHS-t néznem.
Eddig úgy gondoltam, hogy majd megvárom a srácokat a vacsorával, de úgy érzem, ha most nem tömöm meg a hasam valamivel, menten kilyukad.
Sóhajtva veszem tudomásul, hogy a gyomor tartalmammal egyetemben a hűtő is szintén üres.
Azt hiszem jöhet a szokásos ebédem.
Gyors kaja.
Nem a legegészségesebb és nem is modellnek való étkezés, de arra van az edzőterem.
- Még valamit esetleg?
- Nem, köszönöm — egy gombnyomással bontottam a vonalat, majd jobb ötlet híján levetődtem a tévé elé. Sokáig csak egyik adásról, a másikra kapcsolgattam. Ha filmet akarok nézni, azt inkább a laptopon teszem meg. Nagyon ritkán ülök tévé elé. Ez most egy kivételes eset volt.
Nos az pedig már csak mellékes dolog, hogy a csatornák nagy része japán nyelvű és egy mukkot nem értek belőle.
- Na ne! — hülledezve vettem fel a kütyü hangerejét, majd szószerint a képernyőre tapadtam.
Egy évben egyszer nézem és akkor is kit kell sugároznia a drága műholdnak? Na kit?! Hát persze, hogy a világ másik felén élő szupersztárocskánkat! Nem hiszem el, hogy Ő még Ázsiában is divat.
- Mit gondolsz milyen az idei Bieberteam felhozatal? — a pasas keresztbetett lábakkal várja a választ a tőle szintén keresztben helyet foglaló Biebertől. Ha jól tudom Jimmy. Régen sokat néztem a műsorát.
- Nos a Bieberteam alaptagjai, akik már a kezdetektől velem vannak, most is szintén teljes erőbedopással várják a koncerteket, és készségesen segítenek bármiben a színpadi díszleteken át, a 'melyik poló illik a cipőmhöz?' dilemmáig. Sokan azt gondolják, hogy 'persze, hisz ez a dolguk' , és ezzel mindannyian tisztában vagyunk, de én mégis látom rajtuk azt, hogy ez nem az a fajta muszájságból csinálom, vagy ez a munkám és ezt kell tennem dolog. A szavaikból, a tetteikből észrevehető, hogy szívesen csinálják azt, amit. A Bieberteamben az emberek nem kollégák, hanem családtagok.
- Azt hiszem nekem is jelentkeznem kellene — nevet fel az interjú vezető.
- A mamám mellé kapnék egy papát is.
- Papát? — veti ráncba homlokát. - Azért ennyire nem vagyok még öreg tesó. Minimum a Scooter helyére pályázom — teszi még hozzá kissé halkabb hanglejtéssel. Mintha attól tartana, hogy az említett személy meghallhatja.
Biebs jó ízűen nevet a férfi tréfásságán. Fél évvel ezelőtt sosem gondoltam, hogy újra láthatom ezt a mosolyt. Ezt a gyermeki őszinteségű mosolyt a kisfiús arcán, amit ha jobban megnézünk már nem is igazán nevezhetünk annak. A bőrén látszanak már az idősödés jelei. Arcvonásai keményebbek, s mintha már azokban a sőtét mogyoróbarna szemekben is egy teljesen más embert látnék. Egy sokkal éretebb és okosabb embert.
Egy nagyszerű énekest és srácot.
- Amanda Work?
- Igen, én vagyok — fél perccel ezelőtt még azt hittem végre a pizzam jött meg, azonban csalódnom kellett. Hacsak erre felé nem a postás hordja.
Na jó, nem.
Az idős férfi szónélkül a kezembe nyom két boritékot, majd illedelmesen távozik.
Az ajtót a lábammal berúgva veszem célba ezelőtti ülőhelyem.
Az egyik boritékon JungKook, a másikon az én nevem díszeleg. Továbbá a lakcím és a feladó.
- Wolf St. 540. — bármennyire is próbálkozom, nem ugrik be, hogy lenne ilyesfajta ismerősöm. Sőt. Igazából egyáltalán nem maradtak már barátaim. Ha JungKookot és TaeHyungot nem számítjuk bele. Talán rossz címre küldték volna? Egy USA boriték Ázsiába? Érdekes. Mindenesetre azért a sajátom felbontom.
Kedves Work kisasszony!
Örömmel értesítjük, hogy Ön 2015. 05. 23- án a Porpuse tour tánc beválogatási esemény keretein belül megrendezett válogatáson felvételt nyert!
További információkért az alábbi linkre: www.porpusetourdanceres.com-ra kattintva, vagy ezt a telefonszámot felkeresve +1786596915 érdeklődhet.
Üdvözlettel: Bieberteam.
"Mit gondolsz milyen az idei Bieberteam felhozatal?''
- Ne, ne, ne, ne, ne, ne, ne! Istenem ne! Ilyen nincs! Én a meghallgatás közelébe sem mentem. Ez csak valami rossz félreértés lehet! Vagy inkább..
A másik levelen is ugyanaz a cím van..
JungKook!
Vanessa Work
- Én ezt nem értem. Most komolyan berág rám emiatt?
- Miért mit vártál? Hogy majd a karjaidba omlik?
- Hát.. Igen — rántja meg vállait Süti. Szegénynek ugrálnia kellene örömében, hogy mehet, erre Amanda így lehúzza a kedvét. Én megértem, hogy a megkérdezése nélkül tette és társai, de akkor sem kellene így viselkednie. Kookot csak a jó szándék vezérelte.
- Héj! Beszélek vele — küldök felé egy biztató mosolyt. - Nem igérek semmit, de egy próbát megér.
- Köszönöm Ness. Kedves tőled.
- Nem! Nem kedves tőle! — Amanda kedéjei az elmúlt órákban semmit nem csillapodtak. Sőt. Talán csak rosszabb lett. Mintha csak halálos bűnt követett volna el. Pedig szegény tényleg csak jót akart neki.
- Miért vagy ilyen ellenséges?! Le kellene menned és megköszönnöd Neki! — ha Ő felemeli a hangját, hát én is.
- Ch. Megköszönni, mi? — hangja gúnyosan, s meglepően halkan cseng.
- Mi bajod? — tárom ki tehetetlenül karom.
Lassan mély levegőt vesz, majd esetlenül helyett foglal ágyán.
- Ő — ez az egy szava olyan halk, hogy épp hogy megértem.
- Justin?
- Szerinted? — horkan fel. - Ki más. Mindig minden róla szól. Még most is. Még mindig — ujjait idegesen szántja végig hosszú haján, majd könyökeivel térdein támaszkodik meg.
- Tudom, hogy nehéz, de nem bújkálhatsz előle örökké. Ezen túl kell esned egyszer. Azért is mutasd meg, hogy milyen erős csajszi vagy! Hogy mit vesztett!
- Csak hogy.. egyáltalán nem vagyok erős. És hogy mit vesztett? Ő semmit.
Ahogy ott ült, arcát tenyereibe temetve..
A szívem szakadt meg.
Soha nem láttam még ennyire összezuhanva. Talán a megerőszakolása utáni időszakban.
Valamit tennem kell, különben újra magába roskad.
Jeon JeongGuk
~2héttel később
- Amanda? — érdeklődöm a lány iránt.
- Hát.. ma még nem mozdult ki a szobájából. Mondtam, hogy jöjjön le elbúcsúzni, de...
- Értem — bólintok aprót. - Remélem azért mire visszajövök megbékél.
Ma kell elindulnom a turné első állomására.
Egyedül.
Bármennyire is próbáltuk rábeszélni, mindhiába. Hajthatatlan volt.
- Vigyázz magadra öcskös — ad Tae egy csontropogtató ölelést, mit rögtön utána Nessa is követ.
- És minden nap hívj!
- Úgy lesz.
- Biztos ne kísérjünk ki a reptérre? — akadékoskodik TaeHyung.
- Tényleg — nézzek nyomatékosan szemeibe. Az elmúlt fél órában legalább ötvenszer megkérdezték.
Fejenként.
- Hát akkor.. Ideje mennem — csalódottan, de mégis helyeslően bólintanak. Fekete bőröndöm megfogva lépek ki az ajtón. Kicsit azért sajnálom, hogy Amandatól nem tudtam elköszönni.
- JungKook várj! — hátat fordítva útirányomnak fordulok a hangforrás felé.
- Amanda? - mit akarhat?