2016. március 28., hétfő

2. Évad 16. Fejezet ~Travel

                   2. Évad 17. Rész
                    (37.FEJETET)

                     Emlékeztetőül!

" Illő vagy nem illő, de megnyitottam.
-Végülis az én meghallgatásomról van szó. -

" Egy nagyon tehetséges barátom sajnos nem tudott elmenni a meghallgatásra. Viszont szeretném, ha vetnétek egy pillantást erre a videora." "

                   Jeon JeongGuk

- Ez tök jó! — Vanessa már teljesen felvillanyozódott a hallatán, hogy mi Ammal talán egy világkörüli turnéra mehetünk. És habár ez még egyáltalán nem biztos, én mégis száz százalékosan bele éltem magam a dologba. S hogy miért beszélek többes számban? Mert -Amanda tudta nélkül- az Ő helyében beneveztem a felvételire. Nem hagyhattam, hogy egy Bieber gyerek miatt kihagyjon egy ekkora lehetőséget!
- Ez mind szép és jó, de mi lesz a fotózással? Neki Japán az álma. Nem fogja csak úgy eldobni az exe miatt, akit mellesleg rühel.
TaeHyung szavai nem voltak badarságok, de én mégis úgy hiszem, hogy jó döntést hoztam.
- Nem az exe miatt megy, hanem az álmai miatt — javítom ki azonnal. - Már csak az a kérdés, hogy bejutottunk-e.

                    Amanda Work

- Ami! Elmentünk, majd jövünk!
Ágyúgolyóként pattanok ki ágyamból testvérem szavait halván. A lépcsőn lebaktatva még épp utólérem a kis csapatot.
- Hová mentek?
- Feltöltjük a hütőt. Kérsz valamit?
- Nem, köszönöm. És ne legyetek soká! Hamar sötétedik — vetek lopott pillantást a hat órát mutató tárgyra.
- Ne agódj anyu! — int le vigyorogva JungKook, majd egy utolsó intés után egyedül hagynak az üres lakásban. Nem szívesen maradok éjszakára egyedül. Tudom, hogy ez Tokyo és itt sötétedés után is folyik az utcai élet, de mégis..
Talán nem kellene annyi AHS-t néznem.

Eddig úgy gondoltam, hogy majd megvárom a srácokat a vacsorával, de úgy érzem, ha most nem tömöm meg a hasam valamivel, menten kilyukad.
Sóhajtva veszem tudomásul, hogy a gyomor tartalmammal egyetemben a hűtő is szintén üres.
Azt hiszem jöhet a szokásos ebédem.
Gyors kaja.
Nem a legegészségesebb és nem is modellnek való étkezés, de arra van az edzőterem.
- Még valamit esetleg?
- Nem, köszönöm — egy gombnyomással bontottam a vonalat, majd jobb ötlet híján levetődtem a tévé elé. Sokáig csak egyik adásról, a másikra kapcsolgattam. Ha filmet akarok nézni, azt inkább a laptopon teszem meg. Nagyon ritkán ülök tévé elé. Ez most egy kivételes eset volt.
Nos az pedig már csak mellékes dolog, hogy a csatornák nagy része japán nyelvű és egy mukkot nem értek belőle.

- Na ne! — hülledezve vettem fel a kütyü hangerejét, majd szószerint a képernyőre tapadtam.
Egy évben egyszer nézem és akkor is kit kell sugároznia a drága műholdnak? Na kit?! Hát persze, hogy a világ másik felén élő szupersztárocskánkat! Nem hiszem el, hogy Ő még Ázsiában is divat.
- Mit gondolsz milyen az idei Bieberteam felhozatal? — a pasas keresztbetett lábakkal várja a választ a tőle szintén keresztben helyet foglaló Biebertől. Ha jól tudom Jimmy. Régen sokat néztem a műsorát.
- Nos a Bieberteam alaptagjai, akik már a kezdetektől velem vannak, most is szintén teljes erőbedopással várják a koncerteket, és készségesen segítenek bármiben a színpadi díszleteken át, a 'melyik poló illik a cipőmhöz?' dilemmáig. Sokan azt gondolják, hogy 'persze, hisz ez a dolguk' , és ezzel mindannyian tisztában vagyunk, de én mégis látom rajtuk azt, hogy ez nem az a fajta muszájságból csinálom, vagy ez a munkám és ezt kell tennem dolog. A szavaikból, a tetteikből észrevehető, hogy szívesen csinálják azt, amit. A Bieberteamben az emberek nem kollégák, hanem családtagok.
- Azt hiszem nekem is jelentkeznem kellene — nevet fel az interjú vezető.
- A mamám mellé kapnék egy papát is.
- Papát? — veti ráncba homlokát. - Azért ennyire nem vagyok még öreg tesó. Minimum a Scooter helyére pályázom — teszi még hozzá kissé halkabb hanglejtéssel. Mintha attól tartana, hogy az említett személy meghallhatja.
Biebs jó ízűen nevet a férfi tréfásságán. Fél évvel ezelőtt sosem gondoltam, hogy újra láthatom ezt a mosolyt. Ezt a  gyermeki őszinteségű mosolyt a kisfiús arcán, amit ha jobban megnézünk már nem is igazán nevezhetünk annak. A bőrén látszanak már az idősödés jelei. Arcvonásai keményebbek, s mintha már azokban a sőtét mogyoróbarna szemekben is egy teljesen más embert látnék. Egy sokkal éretebb és okosabb embert.
Egy nagyszerű énekest és srácot.

- Amanda Work?
- Igen, én vagyok — fél perccel ezelőtt még azt hittem végre a pizzam jött meg, azonban csalódnom kellett. Hacsak erre felé nem a postás hordja.
Na jó, nem.
Az idős férfi szónélkül a kezembe nyom két boritékot, majd illedelmesen távozik.
Az ajtót a lábammal berúgva veszem célba ezelőtti ülőhelyem.
Az egyik boritékon JungKook, a másikon az én nevem díszeleg. Továbbá a lakcím és a feladó.
- Wolf St. 540. — bármennyire is próbálkozom, nem ugrik be, hogy lenne ilyesfajta ismerősöm. Sőt. Igazából egyáltalán nem maradtak már barátaim. Ha JungKookot és TaeHyungot nem számítjuk bele. Talán rossz címre küldték volna? Egy USA boriték Ázsiába? Érdekes. Mindenesetre azért a sajátom felbontom.

            Kedves Work kisasszony!

Örömmel értesítjük, hogy Ön 2015. 05. 23- án a Porpuse tour tánc beválogatási esemény keretein belül megrendezett válogatáson felvételt nyert!
További információkért az alábbi linkre: www.porpusetourdanceres.com-ra kattintva, vagy ezt a telefonszámot felkeresve +1786596915 érdeklődhet.
Üdvözlettel: Bieberteam.

"Mit gondolsz milyen az idei Bieberteam felhozatal?''

- Ne, ne, ne, ne, ne, ne, ne! Istenem ne! Ilyen nincs! Én a meghallgatás közelébe sem mentem. Ez csak valami rossz félreértés lehet! Vagy inkább..
A másik levelen is ugyanaz a cím van..
JungKook!

                   Vanessa Work

- Én ezt nem értem. Most komolyan berág rám emiatt?
- Miért mit vártál? Hogy majd a karjaidba omlik?
- Hát.. Igen — rántja meg vállait Süti. Szegénynek ugrálnia kellene örömében, hogy mehet, erre Amanda így lehúzza a kedvét. Én megértem, hogy a megkérdezése nélkül tette és társai, de akkor sem kellene így viselkednie. Kookot csak a jó szándék vezérelte.
- Héj! Beszélek vele — küldök felé egy biztató mosolyt. - Nem igérek semmit, de egy próbát megér.
- Köszönöm Ness. Kedves tőled.

- Nem! Nem kedves tőle! — Amanda kedéjei az elmúlt órákban semmit nem csillapodtak. Sőt. Talán csak rosszabb lett. Mintha csak halálos bűnt követett volna el. Pedig szegény tényleg csak jót akart neki.
- Miért vagy ilyen ellenséges?! Le kellene menned és megköszönnöd Neki! — ha Ő felemeli a hangját, hát én is.
- Ch. Megköszönni, mi? — hangja gúnyosan, s meglepően halkan cseng.
- Mi bajod? — tárom ki tehetetlenül karom.
Lassan mély levegőt vesz, majd esetlenül helyett foglal ágyán.
- Ő — ez az egy szava olyan halk, hogy épp hogy megértem.
- Justin?
- Szerinted? — horkan fel. - Ki más. Mindig minden róla szól. Még most is. Még mindig — ujjait idegesen szántja végig hosszú haján, majd könyökeivel térdein támaszkodik meg.
- Tudom, hogy nehéz, de nem bújkálhatsz előle örökké. Ezen túl kell esned egyszer. Azért is mutasd meg, hogy milyen erős csajszi vagy! Hogy mit vesztett!
- Csak hogy.. egyáltalán nem vagyok erős. És hogy mit vesztett? Ő semmit.

Ahogy ott ült, arcát tenyereibe temetve..
A szívem szakadt meg.
Soha nem láttam még ennyire összezuhanva. Talán a megerőszakolása utáni időszakban.
Valamit tennem kell, különben újra magába roskad.

                 Jeon JeongGuk
                ~2héttel később

- Amanda? — érdeklődöm a lány iránt.
- Hát.. ma még nem mozdult ki a szobájából. Mondtam, hogy jöjjön le elbúcsúzni, de...
- Értem — bólintok aprót. - Remélem azért mire visszajövök megbékél.
Ma kell elindulnom a turné első állomására.
Egyedül.
Bármennyire is próbáltuk rábeszélni, mindhiába. Hajthatatlan volt.
- Vigyázz magadra öcskös — ad Tae egy csontropogtató ölelést, mit rögtön utána Nessa is követ.
- És minden nap hívj!
- Úgy lesz.
- Biztos ne kísérjünk ki a reptérre? — akadékoskodik TaeHyung.
- Tényleg — nézzek nyomatékosan szemeibe. Az elmúlt fél órában legalább ötvenszer megkérdezték.
Fejenként.
- Hát akkor.. Ideje mennem — csalódottan, de mégis helyeslően bólintanak. Fekete bőröndöm megfogva lépek ki az ajtón. Kicsit azért sajnálom, hogy Amandatól nem tudtam elköszönni.
- JungKook várj! — hátat fordítva útirányomnak fordulok a hangforrás felé.
- Amanda? - mit akarhat?

2016. március 15., kedd

2. Évad 15. Fejezet ~Hearing

                2. Évad 16. Fejezet
                    (36. FEJEZET)

                  Justin Bieber

-Sokan vannak még? -- nyújtózkodom az időközben kényelmetlenné vált székemben. - Mindenem elállt már.
- Ne nyafogj -- int le Nick. - Már csak ketten vannak.
Amint ezt közli, halk kopogtatás zengi be a tánctermet.
- Igen! -- egy középmagas, fiatal srác lép be a terem ajtaján. Valahonnan olyan ismerős, de nem tudnám megmondani hol láttam ezelőtt.
- Korod?
- Tizennyolc.
- Tizennyolc -- körmöli le rögtön az információt. - És hogy hívnak?
- Jeon JeonGuk.
- Inkább lássuk mit tud -- szólok közbe unottan, mire Guk - azt hiszem így hívják - rámvezette sötét fekete tekintetét. Egy ideig csak dermedten figyelt. Oké, hogy reggel ötkor kedves Lana egy vödör jéghideg vízzel keltett, és körülbelül 6 óra hosszája ebbe a nyomorult székbe vagyok bele áldva, de azért ennyire csak nem nézek ki szarul.. Vagy de?
- És mit hoztál nekünk kedves.. -- vett egy lopott pillantást papírjára - Jeo..Gu(?) -- hangosan felnevetek szörnyű kiejtésén. Én sem beszélek egy Ázsiai nyelven sem, de azért egy nevet kitudok ejteni.
- Ha Mr. Nyelvész úr befejezte a nevető görcsöt akár el is kezdhetnénk -- forgatja meg gúnyosan szemeit, de azért egy apró mosolyt vélek felfedezni szája sarkában.
- Khm. Bocsánat -- kérek elnézést a kínosan ácsorgó sráctól.

-Köszönjük.. fiatal ember. Értesíteni fogjuk Önt. Kérem hívja be a következőt -- a srác illedelmesen meghajol, majd távozik.
- Ez.. minek nézte a padlót? -- szólal meg a srác távozása után.
- Hm? -- pillantok fel egy pillanatra telefonom kijelzőjéről.
- Mielőtt kiment.. Lehajolt a padlóhoz.
Az elmúlt percben azt hiszem egy jó párszor kaptam már röhögő görcsöt.
Mély lélegzetekkel próbálom lenyugtatni magam, azonban amint eszembe jutnak szavai, újra nem tudok magamon uralkodni. Alapjáraton nem vagyok egy könnyen megnevettethető személy, de Nick..
A mai nap rácáfolt erre egy párszor.

                 Jeon JungKook
                                                  
Megkönnyebült sóhaj hagyta el tüdőm résnyire nyílt ajakpárnáim közt. Nem nagyképűségből, de szerintem egész jól ment. Hatalmas vigyorral pásztáztam körbe a várótermet. Mindenhol izgatott "versenyzők" és őket kísérő támogató "mentorok" lepték el -az emberek beözönlésének köszönhetően- egyre szűkösebbnek tűnő teret.
Szemeimmel végig egyetlen személyt készültem bemérni. Ám a keresett srácot nem találtam. Ekkor eszembe jutott, hogy TaeHyung nem bírj a zsúfoltságot.
~Biztosan kiment.
Gondoltam, majd - nagy nehézségek árán -, de kijutottam az épületből. Persze kaptam pár 'szép' szót, de most ez érdekelt a legkevésbé.
TaeHyung azt ígérte, hogy majd Ő elhozza külön Amandát a meghallgátásra, ehhez képest sehol nincsenek. Ha pontosan öt percen belül nem tolják ide a képüket, akkor az egésznek lőttek. Nem fognak órákat várni arra, hogy befáradjon.

- Elmondanád hol a picsában vagytok már?! -- elképesztő, hogy én aggódom magam szét, az Ő meghallgatása miatt.
- Nem jön -- válaszol egyszerűen. Arcomra kiülnek az értetlenség jelei. Ezt most nem mondja komolyan. Ugye?
- Tessék? Mi az, hogy nem jön?
- Rájött, hogy Justin meghallgatása lesz, és megmakacsolta magát.
- Figyelj TaeHyung! Nem érdekel, hogy milyen módon, de hozd ide!

                    Kim TaeHyung
              
- Am! TaeHyung vagyok! Nyitsd ki létszives! -- jó pár percig várakozom a zárt ajtó előtt. Mikor már azt hiszem nem lesz hajlandó kinyitni, kattan a zár, s egy kipirosodott szempárral találom magam szemben.
- Mit szeretnél? -- próbálta bő pulóverével felitatni könnyeit.
- Bemehetnék? -- köszörülöm meg kiszáradtá vált torkom. Aprót bólint, majd félre áll az ajtóból.
- Szóval JungKook felhívott, és...
- Nem megyek! -- szakít félbe azonnal. Tekintete hűvös és fájdalommal telt. Látom ahogy szemei megtelnek újabb könnyekkel. Próbálja magát visszafogni, de látom rajta, hogy bármelyik pillanatban összetörhet.
Lábaim gondolkodás nélkül indulnak önelálló útnak. Nagy lépésekkel szelem át a köztünk lévő távolságot. Erősen szorítom magamhoz törékeny testét. Apró kezeivel pólóm hátát gyűrögeti. Mély, szaggatott, levegő vételekkel próbálja csillapítani a benne lévő feszültséget.
Hallom, ahogy motyog valamit, de nem értem tisztán.
Épp próbálnék elhúzódni tőle, mikor
egy hang üti meg hátulról hallószervem.
- Semmi baj.

                 Nick DeMoura

Ugye nem kell mondanom sem, hogy Bieber az egész munkát rámsózta? Igen, így van. És hogy én miért engedtem? Mert perpillanat odébb menni nincs erőm, nem hogy vitatkozni. Minél előbb túl leszek a négyszázharminckettő videon, annál jobb. Ja és ha megjegyezhetem, már csak huszonkettő van.
- Hát te? Miért nem alszol már? -- sétál le a lépcsőn egy szemét álmosan dörzsölgető Scooter.
- Még végig kell néznem pár videot, de aztán megyek -- felelek le sem véve szemeim a képernyőről, aminek a fénye egyébként már rohadtul zavarja a retinám.
- Oh. A meghallgatás! -- kap észbe, majd a hűtőben kezd kutakodni.
- És te? Miért vagy még fent? -- kérdem, miközben hallom, hogy lehuppan mellém a kanapére, s lábait hasonlóképp felpóckolja az asztalra.
- Megéheztem -- válaszolja egyszerűen.
- Hajnali háromkor? Nem kösz -- utasítom vissza nasiját.
- Ez nálam már rutinos esténként.

Fél órával később már csak egyetlen egy video marad terítéken. De persze Scooter még mindig nem fogyott ki a nasikból. Igen. Még mindig eszik!
- Ez a srác egész jól nyomja -- biccentek a kijelző felé, ahol Guk produkcióját játssza a laptop.
- Ez a srác egész jól tudja! -- egy emberként fordulunk az önelégülten mosolygó srác felé. - Na mizu hölgyeim? Pizsi party van? -- vesz ki
a hűtőből egy palack vizet, aztán Ő
is csatlakozik hozzánk, egy mellettünk helyet kapó fotelben.
- Munka van -- vetem oda gúnyosan.
-Illetve volt -- zárom be egy megkönnyebült sóhajjal a táncosok videoit.
- Hát akkor azt hiszem én megyek és visszaalszom -- nyújtózkodik ki Scoo, miután feláll a bőrkanápéról.
- Én pedig lezuhanyzom -- követem példáját.
- Most komolyan mindenki itt hagy? -- tárja ki karjait Bieber.
- Kapcsold ki a gépem. Kösz.

                     Justin Bieber

- Esetleg kérlek, nem? -- elképesztő. És még én vagyok a neveletlen.

Mikor készülnék kikapcsolni a laptopot, - mert ugye 'szépen' megkértek - bevillan egy kis ablak.
Pontosabban egy üzenet..

Feladó: Jeon JeonGuk
Időpont: 08. 03. 2014.
Tárgy: Meghallgatás
Fájl: Csatolt fájl + szövegi terjedelem

Illő vagy nem illő, de megnyitottam.
-Végülis az én meghallgatásomról van szó. -

" Egy nagyon tehetséges barátom sajnos nem tudott elmenni a meghallgatásra. Viszont szeretném, ha vetnétek egy pillantást erre a videora."

Part Question!

Mit tartalmazhat a video?

2016. március 13., vasárnap

2. Évad 14. Fejezet ~Bieber is back!

                2. Évad 15. Fejezet
                     (35.FEJEZET)

                 Justin Bieber
                      Sz. Sz.

Lehet közhelyesen hangzik, de a zene valóban az életem része. Egy nagyon nagy helyett betöltő része. Úgy érzem ez az a dolog, amivel kifejezhetem magam. Csak keresned kell, és megtalálsz a sorok közt. Míg mások az írással vagy a festészettel fejezik ki magukat, én a zenével. A művészet arról szól, hogy papírra vethesd a benső éned. A burkolt érzéseid hangokba, szavakba vagy éppen több ecsetvonásból álló műremekbe rejted. S ha szeretnéd, meglátod milyen is vagyok én valójában. Milyen a lelkivilágom, a vélekedésem az élet örömeiről és nehézségeiről.
Én így tudom elmondani, hogyan érzek. A zenével.
Hisz sosem voltam a szavak embere, ami kissé abszurd, hiszen minden dalom én magam írom, mégis úgy érzem ez valahogy más. A dallam. A dallam az amibe kapazkodhatom. Ez az én támaszom. Ez és a rajongóim. A Belieberek, akik nap, mint nap kiállnak mellettem, támogatnak, és szeretnek. Nélkülök most nem tartanék itt. Ez az egész nem csak az én érdemem. Ezt nem én értem el. Ezt mi értük el! Ők a legjobbak. Ha segítség kell, Ők tetre készen állnak. A díjakat és az elismeréseket.. mind együtt érdemeltük ki. Hálával tartozom nekik. Legszívesebben mindegyikőjüket egytől, egyig megölelném. De sajnos csak egy van belőlem. Egyetlen egy srác, aki próbál megfelelni az elvárásoknak. Van hogy nem sikerül és helytelen dolgokat teszek, miket a végén mindig megbánok. Mindig belátom, ha hibázom és próbálom azokat helyrehozni és tanulni belőlük. Sajnálom, ha csalódást okozom nekik. Nem szándékosan teszem. Nagyon szeretem Őket. Mert Ők az én rajongóim, én pedig az övék.

Ha fogalmazhatok így, újra 'jó útra' tértem. Az utóbbi időben sok helyzetben döntöttem helytelenül. Rossz társaságba keveredtem. Egy időre elfeledtették velem honnan jöttem. Elfelejtettem ki vagyok én valójában. Azonban a családom és a barátaim felnyították a szemem.

Elejinte fájt, ahogy a húrok ujjbegyeimbe vájtak, azonban mostanra már megszoktam. Erős bőrkeményedés nőtt rajta, ezzel úgy mond "inmunissá" válva rá. Imádom ezt csinálni. Sokkal jobb, ha én magam és a hangszerem teremtjük a dallamot, mintha csak betennék egy merev CD-t és arra énekelnék.
Most azonban nem én pengettem a húrokat.

- Mi lenne, ha az utólsó sort egy hanggal fentebb vinnénk? -- ajánlom. - Valahogy így -- veszem át Dan kezéből a gitárt. - Missing more than just your body.
- Igen, ez így tényleg jobban hangzik -- bólint rá egyetértően.

Talán ez volt a baj a kezdetektől fogva. Mindig megerősítést vártam az emberektől. Megerősítést arról, hogy jó- e az, amit csinálok? Mi van ha nem felelek meg az embereknek? Mi van ha nem vagyok elég jó? Szorongtam, miközben csak élveznem kellett volna azt, amit csinálok.
Ha nem is száz százalékosan, de kezd elhalványulni ez a megfelelési kényszer. Mára már csak a hozzám legközelebb álló embereknek kérem ki a véleményüket.
Csak annak a véleményére adj, ki igazán szívén viseli a sorsod!
Ha valamit, akkor ezt az egyet megtanultam az évek során.

                   Lana Williams
                        Sz. Sz.

- Szejencsés lehet a lány, akinek a dalokat íjja -- vallja be Jazzy szégyenlősen, miközben a mai ruháját próbálgatja.
- Igen. Valóban -- festek magamra egy félmosoly félét. - És ez? -- mutatom felé a kis Minis ruhát. - Szerintem ez nagyon édes.
- Nee. Ez túl gyejekes -- felnevetek vélekedésén. Már most igazi ' nagy nő '. Mi lesz később?
Vissza akasztom a ruhát, és tovább keresgélek.
- Szejinted kinek íjhatja a szejelmes dalokat? -- egy pillanatra megállok a ruhák keresésével..

" - Akkor neked se legyen! Akkor te se vedd számításba! -- jelentek meg az undor ès èrtetlensèg jelei arcomon.
- Miattam van sz*rban! -- okolta magát.
- Ez nem igaz -- tiltakoztam hevesen.-John miatt van! Nem miattad! -- nèztem egyenesen szemeibe.
- Mègis engem okol!
- Ès? Szard le!
- De nem tudom!
- Mièrt? -- vettem elő èrtetlen pillantásaim.
- Mert rohadtul szeretem! -- szaladtak ki a szavak meggondolatlanul ajkai közt."

- Egy olyan lánynak Jazzy.. akit mindennél jobban szeret -- próbáltam palástolni kigördülő könnycseppemet.
- És ez a lány te vagy?
- Nem Jazzy.. Egy nálam sokkal jobb lány az.
- Pedig te isz szép vagy -- villant egy ezer wattos mosolyt. Akár a báttya..
- Na jó. Ejtsük inkább a témát, mert sosem készülsz el. Hm?
- Jendben.

                     Justin Bieber
                           Sz. Sz.

- Hol vannak máj a lányok? -- toporzékol mellettem Jaxon. - Fagyit akarok már enni!
- Hey! Ha ilyen hisztis leszel, akkor soha nem lesz barátnőd! -- szólok rá komolyan, mire kissé meghunyászkodik.
- Nekem máj van -- szólal meg újra durcisan.
- Nyem is igaz! -- jelenik meg a nappali falai közt a Lana ölében helyet foglaló Jazzy.
- De igen -- ölti ki gúnyosan nyelvét húgára.
- Jaxo! Ilyet nem szabad csinálni!
- Dehát hazudik! -- mutat mérgesen Jazz felé. - Nekem tényleg van bajátnőm. Lana az! -- mindenki egy emberként fordul az említett fülig pirult lány felé. De édes. Egy öt éves szavaiba is képes belepirulni.
- Igaz, az ejőző bajátnőm Am szebb volt, de.. Rá sem panaszkodhatom -- ránt egyet apró vállain.
- Jaxon, ne beszélj így Lanaról! Megsérted vele.
- Az igazsággal? -- vonja föl szemöldökeit.
- A pimaszságoddal! Ma pedig nem kapsz fagyit! -- veszem fel mérgesen ölembe.
- De Dutin..
- Jaxon! Fejezd be!

- Bocs Jaxon miatt. Gyerek még és nem tudja mit beszél -- na ez egy kínos helyzet. Kössz Jax!
- Ugyan -- legyint. - Gyerekek még. Egyébként is szerettem volna róla beszélni.
- Amandaról? -- ülök le a játszótéri park egy padjára.
- Igen -- bólint aprót. - Tudom, hogy próbálod magad túltenni rajta, és nem szeretsz róla beszélni, de.. én szeretném, ha boldog lennél.
- Én most is az vagyok! -- jelentem ki egy kósza félmosollyal.
- Nem, nem vagy az -- arcáról tisztán levehetőek az aggódás jelei. Rég nem féltett már senki úgy, mint Ő. - Szeretném, ha újra az a srác lennél, mint Amanda előtt.
- Ehhez az kell, hogy elfelejtsem Őt.
- Ehhez az kell, hogy visszaszerezd Őt! -- soha nem szokta felemelni a hangját, csak ha már igazán dühös. Ezért is lepett meg, hogy ilyen hangnemben beszél. Tényleg ennyire fontos lenne neki a boldogságom?

Meglepődik, mikor hirtelen karjaimba vonom. Lehet, hogy nem érti, de nekem most sokat jelent, hogy itt van velem.
- Köszönöm.

                   Amanda Work
                         Sz. Sz.

- Hát ez.. elég érdekes szituáció -- töri meg Ő először a köztünk lévő,  hosszú ideje tartó csöndet.
- Nekem mondod? -- köszörülöm meg kínosan kiszáradt torkom. - Szóval elmondod, hogy miért utaztál tizennyolc órán keresztül a világ másik feléről pont ide, vagy még ücsörgünk itt fél napokat? -- veszem elő gúnyos mosolyom.
- Melyik verziót szeretnéd hallani?
- Az eredetit -- gondolom Zack nem tudhat ezek szerint arról, hogy itt van.
- Azért jöttem, hogy elbeszélgessek veled -- vált most már Ő is komoly hangnemre.
- Hallgatlak -- dőlök hátra a kávézó adta kényelmes bőrfotelben.
- Justinról lenne szó..
- Nem vagyok rá kíváncsi -- jelentem ki egyszerűen. Miért nem tudnak már leakadni a témáról? - Miért van az, hogy mindenki próbál rábeszélni, hogy kibéküljek vele, miközben csak szenvedtem a vele való kapcsolatom során?
- Szenvedtél volna?
- Igen -- látom rajta, hogy nem hisz nekem. Már pedig pontosan így van. Csak szenvedtem, míg vele voltam. Sajnálom, ha jót akarva magamnak nem szeretnék újra belesétálni a csabdájába.
- Szereted még?
- Nem -- jelentem ki határozottan. Látom, hogy egy kis időre elgondolkodik, majd újra szólásra nyitja ajkait.
- Hazudsz -- hitetlenkedve felnevetek. Mit is keresek én itt?
- Őszintén... Te nem utálnál egy olyan embert, aki elveszi tőled a legjobb barátnődet és aki miatt egy káosz lesz az egész életed? Aki magába bolondít, aztán élőadásban közli a szakításotokat? Egy roncs lettem miatta, érted? Csak szeretnék végre egy nyugodt, Justin mentes életet. Kamerák és balhék nélkül. Hova kell mennem, mit kellene még csinálnom, hogy végre magam mögött hagyhassam a múltam?
Új életet kezdtem! És ebben Bieber nem kapott szerepet.
- A szerelem olyan, mint a külső erők. Rombolnak és építenek maguk körül. Lehet hogy tönkretesznek, de aztán újra összeszednek.
- Hidd el, hogy ez a szerelem, csak pusztítást hozott az életembe.
Köszönöm a kávét és hogy eljöttél idáig, de azt hiszem nincs értelme folytatni ezt a beszélgetést -- szóhoz sem hagyom jutni, csak gyorsan vállamra kapom táskám,s kisietek a kávézóból, ezzel ott hagyva a barna szépséget.

                    Justin Bieber
                        Sz. Sz.

- Első koncert? -- érdeklődöm a Tour részleteiről.
- Március kilenc, Seattle -- válaszolja Dan.
- Alig várom, hogy újra ott álhassak a színpadon, és láthassam a több ezer boldog tekintetet. Érezhessem újra azt a mindent elsöprő adrenalint a fellépés alatt -- harapom be izgatottan alsó ajakpárnám.
- A Bieber team visszatér!

                   A következő
               rész tartalmából!

" - Sokan vannak még? -- nyújtózkodom az időközben kényelmetlenné vált székemben. - Mindenem elállt már.
- Ne nyafogj -- int le Nick. - Már csak ketten vannak.
Amint ezt közli, halk kopogtatás zengi be a tánctermet.
- Igen! -- egy középmagas, fiatal srác lép be a terem ajtaján. Valahonnan olyan ismerős, de nem tudnám megmondani hol láttam ezelőtt.
- Korod?
- Tizennyolc.
- Tizennyolc -- körmöli le rögtön az információt. - És hogy hívnak?
- Jeon JeonGuk. "

2016. március 12., szombat

2. Évad 13. Fejezet ~Dance? word tour? What's?!

                   Halihó embik!❤
7 óra óta fent vagyok már és a részen ügyködöm. Ma mind a négy blogomban tervezek új részt, de természetesen az én Babykém az elsődleges!^^💞
El sem hiszem hogy repül az idő. Még hat rész és vége az évadnak, miközben nem rég kezdtem el írni. A mai rész végéből kikalkulálhatjátok, hogy miről is fog szólni a következő, 3. évad. 😃
Sokan azt mondtátok Zack szerelmet fog vallani Amnak.
Nos.. Ez is kifog most derülni!:D Jó Olvasást kívánok mindenkinek!^^
Xx,Writer.❤

                  Emlékeztetőül!

" - Talán nem ez a legjobb alkalom erre, de szeretnék bevallani neked valamit - szemeiben mintha megbúvó félelmet látnék. Fél a reakcimtól. Kíváncsivá tett.
- Mondd!"

               2. Évad 14. Fejezet
                     (34. FEJEZET)

- Azon az éjszakán, mikor volt az a házi buli -- halkat egy sóhajtás erejéig. Szemeivel a rózsaszín bolyhos ágyhúzatot lesi. Kerüli a tekintetem. Szégyenli magát. Tudja, hogy mai napig fáj ez nekem. A múltamban történt dolgok egyszerűen akkora traumát okoztak bennem, hogy teljesen kifordultam magamból. Sokkal nehezebben bízom meg az emberekben, és ebből kifolyólag a barátaim száma.. nos igen csekély.
- Igen -- bíztatom, mikor már hosszú percek óta nem szólal. Talán tényleg nem akkor kellett volna felhozni ezt a témát, mikor épp mély pontomon vagyok, viszont az a fajta ember vagyok, akinek ha mondanak valamit, az addig nem hagyja az illetőt, amíg ki nem böki a teljes mondani valóját. Ha már elkezdte, fejezze is be! "Amit ma megtehetsz, ne halazd holnapra!" Tartja a mondás.
- Akivel megcsaltalak, az...
- Ne! -- tartom fel kézfejem, ezzel is nyomatékosítva tiltakozásom. - Nem akarom hallani -- nem hiszem el. Van bőr a képén? Azt nem akarja esetleg elmondani, hogy milyen pózban csinálták?
- Selena volt! - jelenti ki határozottan, mielőtt még újra belé folytanám a szót. Ezúttal azonban én voltam, kinek torkára fagyott gondolata. Nem akartam elhinni. Nem tudtam.. felfogni. Egyszerűen.. komolyan? Ő is?
- Mit tud az a csaj, amit én nem? -- őszinte kíváncsisággal vizslatom smaragzöld íriszeit. Tényleg tudni akarom. Mi benne olyan kibasszott különleges, ami miatt két pasi is pofára ejt?
- Én..
- Várj! Bele se kezdj inkább a sorolásába! -- tudom jól, hogy kis millió egy dolog lenne - Még mindig..? -- teszem fel újabb lógva hagyott kérdésem.
- Csak ha ezúttal tényleg befejezhetem -- nevet fel, mire nekem is ott termed egy kis szégyelős mosoly a szám sarkában. Rossz szokásom, és bár sokan szóvá tették már, még sem tudok róla leszokni. - Emlékszel, mikor Justinnal és Sellyvel Miamiba utaztatok? - a 'Selly' megnevezésre kisebb fintor jelenik meg mimikámon. Nem teszem szóvá, csak csendben bólintok. - Nos ez alatt az utazás alatt Selena "rejtélyes eltűnese " közben.. velem volt -- az emlékek záporként ömlöttek a felszínre..
"- Nem agódsz?
- Szerinted? -- nevetett fel gúnyosan.
- Nem. Nem úgy èrtem.
- Akkor? -- nèzett rám kèrdőn.
- Selena -- próbáltam úgy mondani, hogy ne hallatszon hangomból a merő gúny, de azt hiszem ez nem egèszen jött össze.
- Mi van vele? -- feszült meg arca.
- Tegnap este óta, mióta elment, nem láttad. Ugye?" ((1.évad))

Justin mindig próbálta terelni a témát. Soha nem mondta el, hogy mi van Selenaval. Akkoriban azt hittem Ő maga sem tudja és nem akar beszélni róla, azonban következő válasza meglepett.

- Justin tudja?
- Igen -- sóhajt. - Tudja.

És ekkor összeállt a kép...

- Justin végig Gomez miatt volt veled ilyen -- nevetek föl keserűn. - Nem miattam. Nem azért, mert esetleg "féltékeny" lett volna ránk. Ugyan.. egyedül az számított neki, hogy nehogy elvegyék tőle "élete szerelmét" . Akkor sem én voltam az, aki fontos volt neki.

        [竹日心日弓,廿人大卜人]

                  Jeon JungKook
                          Sz.sz.

- De akkor.. mi lesz a fotózással? -- kérdésére én magam sem tudom még a választ. Talán szüneteltetnem kellene egy picit. Aztán ha nem jön be a dolog, visszajövök.
- Még semmi nem biztos. Az is lehet, hogy hamar ráunok majd és ott hagyom. Mindenesetre egy ilyen lehetőséget nem fogok elhalasztani. - És mi lesz Amandaval? -- aggodalmaskodik tovább.
-Nem tudom. Nem én vagyok az egyetlen fotós a cégnél -- rántom meg bőrdzsekivel fedt vállaim.
- De Vanessa azt szeretné, ha Te lennél Am fotósa.
- Én meg azt szeretném, ha végre egyedül dönthetnék a magánéletemben! - csattanok fel, mire TaeHyung kissé össze is rezzen hirtelen cselekedetemen. Feldűhít, ha helyettem akar dönteni valaki.

                  Amanda Work
                       Sz. Sz.

Reggel ha mondhatjuk így, 'bal lábbal keltem' . Tegnap este nem húztam be a sötétítőket, ami azt jelenti, hogy pontosan hét húszkor a nap 'csodás' sugaraira ébredhettem. Sosem szerettem, ha sütött a nap. Azt persze én is élveztem, ha a nap ereje finoman csiklandozták bőröm, viszont ennek ellenére is inkább a borús, esős időt kedveltem. Hallgatni az eső cseppek koppanását az ablak üvegén, miközben egy csésze gőzölgő kakaóval melegíted föl hideg kezeid. Imádtam az ilyen délutánokat. Órákig tudtam volna így tenni a kedvenc fotelemben ülve egy meleg pokróc társaságában. Most azonban nem ez volt a helyzet. A nap hét ágra sütött és úgy éreztem kiég a retinám. Nyűgösen fordultam át másik oldalamra, ezzel hátat fordítva a hatalmas üveg ablaknak.
Arcom a párnámba temettem, s úgy próbáltam visszaaludni. Még tart a szünetem, szóval szeretném ezt kihasználni.

Már épp átléptem volna az álmok kapuját, mikor hangos beszélgetés szűrődött be a szobámba.
- Én meg azt szeretném, ha végre egyedül dönthetnék a magánéletemben!
- Tényleg ennyira felelőtlen vagy?! Eldobnál mindent?!

- Istenem, ez a két pöcs -- dünnyögöm párnámba. Egy sóhajtás után nagy nehezen, de kikászálódom az ágyból. Komótosan húzom fel lábamra puha anyagú mamuszom.
Úgy érzem nem a szemeim az egyetlenek, mik ólom súlyúak. Lábaimmal csoszogva haladok le a hang forrásáig, közben zombi üzemmódba kapcsolva.
- Na idefigyeljetek faszfejek! -- kezdem el, mikor végre megtalálom a két jó madárt. - Itt még valaki  rohadtul aludni szeretne, szóval pofátok lapos marad, vagy elmennetek valahova, engem nem érdekel. Viszont nem szeretnék még egyszer lejönni, sőt! Ti se akarjátok! -- megszeppenve állnak előttem. Nem szólnak egy mukkot sem. Nem tudom, hogy a reggeli tipikus kinézetem, vagy szavaim gyakoroltak rájuk ekkora hatást. Mindenesetre kusban lettek, és ez a lényeg.
- Azt hiszem inkább én most.. uhm.. Elmegyek próbálni -- eszmél fel elsőnek Kook, s már el is siet mellettem cipőjét felhúzni.
- Milyen próbára? -- beszélek most már nyugodtabban, ezzel a többieket is fellélegeznek.
- Tánc -- felel rögtön apró mosollyal az arcán. Ó, igen. A tánc. Régen én is imádtam. Akár naphosszakat is képes lettem volna a táncteremben tölteni. Elterelte a gondolataim és azokban a percekben, miközben a zene nyelvén táncoltam, úgy éreztem szabad vagyok. Elveszítettem az úszást, de helyette kaptam a táncot, mi ha nem is teljes mértékben, de pótolta azt.
- Veled mehetek? -- csúsznak ki akjaim közt meggondolatlan szavaim.
- Az előbb még aludni akartál -- formálja gúnyosan mimikáját.
- Az az előbb volt -- hagyom figyelmen kívül hirtelen jött undokságát.
- Tíz perc és itt hagylak!

Nem tudom mi vett rá hirtelen arra, hogy nem hogy az ágyból, de még a házból is kilépjek, viszont valami akaratomon kívül is hajtott a dologra.
Annyi minden volt már életem során, amiről azt gondoltam, ez lesz az az út. Ehhez képest csekély egy év alatt voltam már jogász pályán, úszó és tánc karrieren, végül pedig a világ másik felén kötöttem ki modell ként.
Már régen nem az a lány vagyok, aki a nővére nyomdokaiba lépve igyekszik megfelelni a szülei elvárásainak. Bár úgy tűnhet, nem. Lehet végül egy úton kezdtünk haladni, de nem azért, mert másoknak szeretnék bizonyítani vele. Rájöttem, hogy a legfontosabb az, ha én szeretem azt csinálni, amit és elsősorban én vagyok megelégedve magammal.
Meguntam már, hogy huszonkét éve próbáljak megfelelni az embereknek. Egy idő után úgyis mind elhagy. Nem mindegy?!

- És milyen tipusú zenékre szoktál táncolni? -- gumizum fel fejem búbjára lófarkam.
- Tangó -- villant ezer wattos mosolyt.
- Tangó? -- kérdezem vissza kínos mosollyal.
- Látnod kellene a fejed! -- nevet fel jó ízűen. Gondolhattam volna, hogy nem gondolja komolyan.
- Vehetnénk komolyra a figurát? -- ölelem át testem kezeimmel, miközben türelmetlenül fújtatok egyet.
- Jól van Mrs. Morcikisasszony -- forgatja meg mosolyogva éjfekete szemeit. - Ott vannak a kazetták -- mutat a terem egy sarkába. - Válassz valamit!

GOT7, BigBang, VIXX, Infinite, Lee KyuWoon, Tyga, Juicy J.. Minden fajta, féle zenész és stílus terítékre került.
Mégis egy névtelen CD-re esett a választásom. Pontosabban 'Válogatott darabok' nevet viselte, azonban számomra ez semmilyen jelentéssel nem bírt. De már ha 'válogatottak', akkor rosszak nyílván nem lehetnek. Így hát betettem azt.
Először Vixx- Error száma csendült fel. Mivel JungKook tudott az összes - háromszázkettő- számra koreót, én viszont nem, így megbeszéltük, hogy dalonként váltjuk egymást. Hisz annak nem lenne értelme, ha mindketten elkezdenénk különböző módon táncolni. Engem legalábbis zavarna. És így legalább a másik kitudja fújni magát váltásoknál.
Elálmúlva figyeltem a srác mindenegyes lépését. Elképesztő volt látni, mennyire átérzi a zenét. Mintha csak magamat látnám pár évvel ezelőtről.
Bár mostanra már biztos megkopott kicsit az a nagy 'tehetség' .
- Ügyes! -- dobom neki palackos üvegét, mit jó reflexének köszönhetően el is kap.
- Lássuk mit tudsz te! - indítja el vigyorogva az időközben megállított magnót.
Lelkesen pattanok fel a padlóról, s várom, hogy elkezdődjön a dal. Kíváncsian várom melyik lesz az.
TaeYang- Ringa Linga.
Imádom ezt a dalt.
Ütemre mozgatom testrészeim, s ahhoz képest, hogy rég táncoltam már, nem csúszom el egy ütemnél sem. A tükörből látom, ahogy a falnak dőlt fiú leesett állal figyel. Nem voltam tőle zavarban. Inkább csak jót kuncogtam magamban. Valahogy én is így nézhettem ki pár perce.
A dal akkordjai lassan az utólsókat csendülnek, majd végleg elhallgatnak.
Pihegve ülök le a fiú mellé, ki csak ennyit tud hirtelen kinyögni;
- Szép.
- Kössz -- bazsalygom elégedetten.
Egy párszor eljátszottuk ezt, majd  kerestünk egy páros táncra való dalt. Mivel ismert szám, mindeketten tudtuk a koreóját.
Elképesztő összhangban voltunk.
Élveztem minden percét a vele töltött táncnak.
Azt hiszem nem ez volt az utolsó, hogy eljöttem vele.

- Régóta táncolsz? -- érdeklődöm, fejem a fiú vállának dőltve.
- Négy- öt éve. És te?
- Három évig táncoltam verseny szerűen. De annak már jó pár éve -- emlékezem vissza.
- Reggel a veszekedés Tae-vel.. Tulajdonképpen egy ajánlat miatt volt.
- Ajánlat? -- tesz kíváncsivá. Némán bólint.
- Te ugye szered ezt csinálni.. -- kezdi bizonytalanul, mire csak megerősítésként hümmögöm egyet. - Mi lenne, ha velem jönnél? -- böki ki végül, mire a vér is megfagy az ereimben. Na erre nem számítottam..
- Én.. -- hebegem.
- Háttértáncos meló lenne.
- És kinek a koncertjein? -- azért ez sem mindegy.
- Azt nem tudom -- ránt vállat. - De valami nagy kutya lehet a zenei iparban, mert wordtour-ról lenne szó.
Egy word tour? Az akár hónapig,  rosszabb esetben fél évig is elhúzódhat.
- Gondolj bele -- szólal meg újra. - Világot láthatnál, sikereket szerezhetnél, egy star közelében lennél és közben azt csinálnád, amit szeretsz -- JungKook teljesen fel volt lelkesülve, azonban én bizonytalan voltam.
- Nem is tudom..
- Csak gondold át!

2016. március 10., csütörtök

2. Évad 12. Fejezet ~Again

Emlékeztetőül!

"-Tudhattam volna,hogy hazudott - csóválta fejét,miközben lenézően végig mért.
-Tessék? - ráncoltam szemöldökeim."

             2. Évad 13. Fejezet
                 (33.FEJEZET)

                Lana Williams

-Mondtam már,hogy nem tudtam,hogy idejön - magyarázta Bieber,miközben próbálta megőrízni a hidegvérét,de látszott rajta,hogy bármelyik pillanatban robbanhat.
-Én meg hülye vagyok,mi? - nevetett fel gúnyosan -Az egy dolog,hogy fényes nappal lepattint miattad,de azért az már tényleg sok,hogy az éjszaka közepén jön hozzád.
-Figyelj Am! - szóltam bele vitájukba -Tényleg nem volt lebeszélve,hogy jövök,csak Chazzal csúnyán összevesztem és idejöttem - rántottam egyszerűen vállat. Semmi alapja nem volt a vádaskodásának. Fájt,hogy ennyire nem bízik bennünk.
-Neked nem osztottam lapot! - förmedt rám,majd ott hagyott minket.

                  Justin Bieber

-Utána megyek - sóhajtottam,majd felszaladtam a szobámba.

Épp a nadrágját rángatta magára.
-Beszéljük meg - zártam be kulcsra az ajtót,s farzsebembe csúsztattam a kis tárgyat. De persze mind ezt úgy,hogy ne vegye észre.
-Hol van a felsőm? - hagyta figyelmen kívül szavaim.
-Félre érted a dolgot! - próbálkoztam tovább.
-Nem érdekel - vágta rá azonnal. Hát jó. Sebes léptekkel haladtam az ágy alatt pólóját kereső lányhoz.
Egy lendülettel felrántottam a padlóról alkarjánál fogva. Nem vagyok az az erőszakos fajta,de nekem is véges a türelmem.
-Eressz el,ez fáj! - próbált szabadulni,de valljuk be nem nagyon jött neki össze.
-Lenyugodnál baszd meg?! - szorítottam a falnak.
-Engedj. El - tagolta,miközben szemeivel meg tudott volna ölni abban a percben.
-Addig,amíg meg nem beszéltük a dolgokat,nem mensz el!
-Nincs miről beszélnünk - köpte dühösen a szavakat.
-De igenis van,mert nem akarlak egy hülyeség miatt elveszíteni!
-Nem veszítesz el - mondta nyugodtan. Arca semmilyen érzelmet nem mutatott. Meglepett hirtelen lenyugvása - Mert ami nem a tiéd,azt nem tudod elveszíteni.
-Ne mond ezt - szorítottam még erősebben miközben orraink már majdhogy nem  összeértek.  Álkapcsom megfeszült,s nagyokat nyelve próbáltam visszafogni magam. Szemeim mélyen övéibe fúrtam. Izmai elernyedtek,s tudtam nyert ügyem van.
-Ez - csókoltam meg röviden ajkait - és ez - tértem le nyakára - meg ez - markoltam meg formás fenekét -Mind az enyém - suttogtam fülébe,majd beleharaptam az érzékeny bőrbe,mire halkan felnyögött - Ezt ne feljetsd el,baby!

-Dobd ki! - szólalt meg több perces néma csend után.
-Tessék?
-Mondom,dobd ki - ismételte ingerültebben.
-Ő a barátnőd - néztem hitetlenkedve szemeibe.
-Ch.. a barátnőm,mi? - horkant fel. -A barátnő nem mászik rá a barátnője pasijára - hadarta idegesen,s azt hiszem csak a végén esett le neki mit mondott. "Pasijára" .
-Szóval..a 'pasid' vagyok? - vigyorogtam elégedetten.
-Nem! Vagyis.. úgy értem,hogy az ex pasijára - próbálta kimagyarázni magát.
-Ebből már nem húzod ki magad.
-Ahj..csak dobd ki! - kezdett türelmetlen lenni.
-Nem fogom kidobni - válaszoltam egyszerűen. -Ő az egyik legjobb barátom. Csak rá számíthattam,mikor elmentél és...
-Ebbe ne menjünk bele! Te is jól tudod hogy viselkedtél mielőtt leléptem! - vágott közbe.
-Igen,tudom.. De a lényeg,hogy..Ő lett az egyik legjobb barátom és azok után amiken átsegítettük egymást,nem fogom csak úgy eldobni magamtól. Fontos lett nekem. Értsd meg,kérlek - szavaim után,mintha egy doboznyi nyugtatót dobtak volna neki. Arca dühösből átment nyugotba és fagyosba.
-Hát jó - kezdtem megörülni,hogy végre elfogadta,azonban folytatta,-Ha neked fontosabb egy 'legjobb barát' ,mint én a... - láttam rajta,hogy keresi a jó szót. Igazából én sem tudtam volna megmondani. -mint én,aki egy senki az életedben - rántott kamu mosollyal vállat.
-Ez nem igaz - szaladt ráncba homlokom.
-Miért? Akkor ki vagyok neked? - Barát? Annál több. Barátnő? Nem járunk. Én magam sem vagyok tisztában azzal,hogy most mi is van köztünk.
-...látod? Te is tudod,hogy semmi -mosolygott gúnyosan - Csak egy lány a múltadból. Egy futó kaland - kirántotta csuklóit szorításomból,majd az ajtóhoz sétált. Lenyomta a kilincset,és távozni akart. Újra. Újra távozni akart az életemből. Tudtam,hogy valamit tennem kell.
-Csak egy lány a múltból,akit.. szeretek - láttam,hogy egy pillanatra elgondolkodik,majd válla felett hátra pillantott rám.
-Majd ha az a lány,akit 'szeretsz' nem lesz második helyen..
-Nem vagy második helyen! - szakítottam félbe,talán kicsit több éllel a hangomban,mint kellett volna.
-De. Mindig is ott voltam. Kiskoromban jobb volt nálam a nővérem. Több volt,mint én. Mindig csak második lehettem utána. Aztán jött Selena..Ő is jobb volt nálam.  A rajongóid és a hírnév is többet jelentettek számodra. Most pedig itt van Lana.. Nézd,én ...megértem. De akkor te is értsd meg azt,hogy én meg nem akarok örökös második lenni,ha van akinél első is lehetek.
-És ha én azt mondom,hogy..mindketten elsők vagytok számomra?
-Akkor azt mondom,hogy nem szeretek osztozkodni.. Sajnálom Justin - ezek voltak az utolsó szavai,mielőtt kilépett volna az ajtón. A fejemben pedig újra és újra elmondta egy kis hangocska,hogy mekkora lúzer vagyok. Hogy megint elbasztam..

~Harminc perccel később

-Tudod..mikor megcsókoltalak a bulin.. - fújtam ki a számban lévő káros anyagot.
-Igen? - pillantott rám a mellettem hideg kövön ülő lány.
-Bocs - nyögtem ki végül,mire kissé zavart tekintettel meredt rám. - Csak..kiakartam próbálni valamit..
-Hogy eltudod-e felejteni Amandát - mondta ki helyettem is 'tervem' .
-Igen. De..nem ment - hajtottam le fejem.
-Tudod Justin.. néha azt kívánom,hogy bár Chaz is ilyen lenne,mint te. - ezen kijelentésén gúnyosan felnevettem.
-Azt soha ne akard.
-Miért?
-Mert..cseppet sem vagyok olyan jó,mint azt te gondolnád.
-Miért mondod ezt?
-Mert így van. Kérdezd meg bármelyik exem. Mind megmondja,hogy egy pöcs vagyok.
-És..Amandával mi a helyzet? Megbeszéltétek a dolgokat? - "nem akarok örökös második lenni,ha van akinél első is lehetek" .
-Nem szeretnék róla beszélni. Ne haragudj.

                   Jeon JungKook

-Te tényleg nem vagy normális - rázta hitetlenül fejét féltestvérem.
-Miért is? - keresem a megfelelő CD-t.
-Beleszeretsz egy huszonkét éves nőbe?! Tizennyolc éves fejjel? Mond,neked teljesen elmentek otthonról?
-Nem szerettem bele,oké?! - én meg a szerelem. Hagyjuk már -Pont én? Rossz vicc. Maximum egy futó kaland lehetne.
-Jól van. De én szóltam kölyök!
-Inkább törődj a saját dolgoddal - vágom neki flegmán.
-Nem szándékoztam itt maradni - szemforgatva kisétált a táncteremből, én pedig végre elkezdhettem.
Lehet,hogy most megharagudott,de nem érdekel. Nekem áll egy olyan dologgal,aminek abszolút nincs értelme. Amanda nekem csak olyan,mintha a nővérem lenne. Maximum egy éjszakás kalandok lehetnének. A szilveszteri dolog meg csak..sokat ittam. Ennyi.

                 Amanda Work

-Nem hiszem el,hogy megint megtette. Nem hiszem el,hogy mindig kell lennie valakinek,aki fontosabb neki nálam. Tényleg ennyire szar alak lennék? - emeltem Zackre kipirosodott szemeim.
-Dehogy vagy szar alak! - tiltakozik rögtön.
-Akkor mivel magyarázod ezt? Hm? Tizenhat évesen megerőszakolnak. Az első barátom csak kihasznált,ahogy a többi is. Te megcsaltál, a szüleim hallani sem akarnak rólam, és életem első nagy szerelmének..semmit sem jelentek -tártam ki tehetetlenül karjaim.
-Hülye voltam. És ők is azok,ha nem becsülnek meg.
-Köszönöm,hogy itt vagy - ölelem meg szipogva,Ő pedig azonnal viszonozza.

- Talán nem ez a legjobb alkalom erre,de szeretnék bevallani neked valamit - szemeiben mintha megbúvó félelmet látnék. Fél a reakcimtól. Kíváncsivá tett.
-Mondd!

Hááj evribádii! ❤

Part question!

Mit gondoltok mit akarhat mondani Zack Amandának?
Ti #teamAm vagy #teamLana-sok vagytok?

2016. március 2., szerda

2. Évad 11. Fejezet "I knew that he lie.'' (+18)

                   Emlélekeztetőül!

                     " -Ő az én.."

                   2. Évad 12. Rész
                     (32.FEJEZET)

-Ő az én..barátom - jelentem ki komolyan,mire sokáig csak némán áll előttem. Mintha pillanatnyi csalódotságot s megbánást vélnék felfedezni csillogó szemeiben. Nem szól semmit,nem szólok semmit.
-Akkor..nem is tartalak fel tovább - engedi el szorosan tartott csuklóm - A barátod már biztosan vár - sandít a tőlünk jó pár méterre ácsorgó JungKookra.
-Ahogyan téged is - engedem hanyagul magam mellé kezem.
-Tessék?
-Lana.. - mondom ki állítólagos "legjobb barátnőm" nevét.
-Igen. Bizonyosan már vár.
De nem csak Ő várt. Mindannyiunk vártunk valamire. JungKook arra várt,hogy vissza menjek hozzá,ahogyan Lana is a te esetetben. Én viszont rád vártam. Rád és az illatodra. Rád és a biztonságot adó karjaidra. Rád és a hangodra,a szavaidra. Vágytam rád,vártam rád.
És hogy benned mi játszódott le?
Őszintén megmondva..fogalmam sincs. Szeretném azt mondani szerettél,de..nem szeretném becsapni magam. Talán valahol a szíved mélyén Te is vágytál rám.
Szerettem volna elmondani Neked hogyan érzek. Ám ehelyett csak annyit mondtam:
-Menj.

                  Amanda Work
                         Sz.sz.
                      [USA,LA]
                 {2014.02.19.}

-És miért vagy ideges? - tárta ki karjait.
-Nem vagyok ideges! - csaptam dühösen az asztalra ezzel megcáfolván előző álításom -Én csak..csalódott vagyok,érted?! A legjobb barátnőm az,aki hátba szúrt annak ellenére,hogy minden egyes alkalommal Ő volt az,akinek elsírtam a veled kapcsolatos dolgaim! Ő volt az,aki meghallgatott és tanácsot adott! Ő volt..a kishúgom,érted? - ennyi,nem bírtam tovább. Nem érdekelt,ha látja amint megtörök. Szabad utat adva engedtem ki mardosó könnycseppjeim. Az sem gátolt meg kiakadásomban,hogy egy nyílvános helyen tartózkodtunk. Úgy éreztem,ennek most ki kell jönnie.

Pár hete jelent meg egy cikk a  ""Jalana""-ról. Ami annyit takar,hogy a TMZ szerint "meg van Gomez utódja". Persze tisztában vagyok vele,hogy bármit képes kitalálni a média csak hogy meglegyen a botrány. Viszont Lana és Justin az utóbbi időben tényleg,hogy finoman fogalmazzak "összemelegettek" .
Vegyük csak a múltkori esetet.

                *2 héttel ezelőtt*
                  [Japán,Tokyo]

-Annyira hiányzol már! Alig várom,hogy találkozhassunk! - meséltem fülig érő mosollyal a négy hét múlva esedékes szünetem. Persze addig még egy hónap és rengeteg fárasztó fotózás és edzés vár rám addig,de ha arra gondolok,hogy nem sokára találkozhatok a legjobb barátnőmmel rögtön elönt az adrenalin.
-Igen,én is - mosolygott erőltetten. Láttam rajta,hogy zavarja valami.
-Baj van? - kérdeztem rá azonnal.
-Nem,dehogy csak..nem rakhatnánk át ezt a skype beszélgetést máskorra? - hajtotta le kínosan fejét.
-De,persze - vigyorogtam sokat sejtően -Megértem én..
-Tényleg? - virult fel arca,miközben egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait. Oké,most már tuti pasi van a dologban.
-Pe...
-Lana jössz már?! - jelent meg a kamera hátterében egy ismerős alak. Nem láttam,csak alsó végtagjait, de a tipikus ülepesgatya és supra cipő mindent elárult..

*Napjainkban

-Dühös vagy rám? - teszi fel mellékesen kérdését. Arcáról semmilyen érzelem nem íródik le. Tényleg semmit nem fogott fel a lecseszésemből? Neki tényleg..semmi nem jutott el a tudatáig?!
-Szerinted? - üti meg a hangom a magas 'c' hangot,miközben próbálom magam visszafogni.
-Szóval igen - sóhajt -És miért is? - dől hátra szórakozottan velem szembeni ülőhelyén.
-Fél órája ezt ecsetelem! Ember, rámozdultál a barátnőmre! -ha valaki kívűlről néz minket,azt hiheti én egy felháborodott,megcsalt,meleg lány vagyok,akit a csaja lepattintott egy helyes faszira. Akarom mondani, egy bunkó faszira. Mondanom sem kell,hogy a kávézóban lévő emberek mind megbámultak minket. Sőt! Mivel a szabad ég alatt voltunk,még az éppen arra sétáló párok vagy magányos cicás nénik is furcsáló pillantásokkal illettek. Nincs mit szépíteni ezen. Beégtem. Bár ez abban a pillanatban nem nagyon hatott meg.
-És ha így van? - hajolt az asztal fölé,hol ujjait összekulcsolva néztünk farkasszemet - Zavarna? - jelenik meg arogáns vigyor képén.
-Ch..ne viccelj - forgatok szemet.
-Akkor? Miért vagy dühös? Azt mondtad bosszant,hogy "rámozdultam a barátnődre" . Miért? - a francba...ez most komoly? Egy Justin Bieber sarokba szorít? Ásd el magad Work!
-Én csak.. - mégis mit mondhatnék? Tulajdonképpen még én magam sem tudom mi bajom.
-Hallgatlak - vesz fel ív formát szemöldöke.
-Na jó,nekem erre nincs időm! - pattanok föl ülőalkalmatosságomról,miben már jócskán másfél órája foglalhattam helyet. El sem hiszem. Kilencven percet elpazaroltam az életemből rá. Én sem vagyok komplett..
-Csak nem randid van? - ejtette ki gúnyos mimikával szavait.
-De,képzeld. JungKook gépe nem sokára leszáll - intéztem felé szavaim hasonló gúnymosollyal. Ennek persze a fele sem volt igaz,de ez már mellékes.
-A véleményem ugyanaz,mint akkor - állt fel Ő is székéből. Közel lépett hozzám,majd egyik kezét arcomra helyezte. Finoman tűrt fülem mögé egy-szélnek köszönhetően- arcomba hullott tincset. Hüvelykujját lassan és óvatosan húzta végig alsó ajkamon. Belül az eszem azt ordította,lökjem el,taszítsam el magamtól azonban most az egyszer nem az agyam küldte a jeleket. Egy sokkal erősebb dolog vette át az irányítást. A szívem.

                   Chaz Somers
                          Sz.sz.

-Kérlek,beszéljük meg!
-Értsd meg,hogy nincs miről beszélnünk! - tekintete fagyos volt és kimért. Tudtam,hogy jogosan dühös rám. Megcsaltam,ami óriási nagy hiba volt,de részeg voltam és nem tudtam mit teszek. Nem mentség,tudom.
-Kérlek. Csak egy utolsó esélyt adj nekünk.
-Elbasztad! - azzal fogta a magát és faképnél hagyott. Még épp utol érték utolsó szavaim:
-És mégis hová mész az éjszaka közepén?! - tártam ki karjaim.
-Mindegy,csak innen el!

                  Justin Bieber

*2 héttel korábban

-A csaj belém van zúgva,szóval jó lenne,ha koccolnál róla - magyaráztam telefonon keresztül Amanda új 'beépített pasijának' .
-És azt várod,hogy higyjem is el? - hallottam a vonal tulsó végéről egy gúnyos nevetést -Hiszem,ha látom.
-Ne aggódj..nem sokára látni fogod - majd bontottam a vonalat.

*Napjainkban

-Most már igazán elmondhatnád,mit akarsz! Elrántgatsz a kávézóból,betuszkolsz a kocsidba, és órákig 'utazgatunk' a város egyik végéből, a másikba! Ezt persze mind egy szó nélkül,és ha megkérdezem rögtön kussoljak. Tudod van jobb do... - Istenem ez a lány,mikor lett ilyen beszédes? Nem bírtam tovább hallgatni a lecseszését,ezért egyszerűen elhallgattattam. Pontosabban megcsókoltam. Reakciójából ítélve -kissé - lesokkolt. Tétovázott,ezért gondoltam rásegítek egy kicsit. Erősen a falnak nyomtam,mire ajkait egy halk nyögés hagyta el,így nekem szabad utat adva. Miután éreztem,hogy Ő is benne van,fenekébe markoltam. Vette az adást és lábait rögtön derekam köré tekerte. Kezei tarkómra siklottak,hol óvatosan beletúrt hosszú hajamba. Mondanom sem kell,hogy ezzel csak még jobban beindított. Feneke alatt megtartottam,majd a szobám felé vettem vele az irányt. A szobába beérve, rögtön az ajtónak nyomtam,majd ajkairól letértem a nyakára,mit erős ostromlásba kezdtem. Olykor-olykor fel is szisszent az erős szívás miatt. 'Munkám' végeztével egy utolsó, lágy puszit nyomtam a kiszívott bőrfelületre,aztán bentebb menve fektettem le ágyamra.
Ott újabb csókcsatába invitáltam.
Percekig tarthatott,míg el nem tolt magától. Értetlenül meredtem kék szemeibe. Nem értettem mi baja.
-Ezt..nem kellene. Neked ott van Lana és úgy látszik,hogy köztem és JungKook közt is kezd..alakulni valami - halkult el végére,s tekintete lesiklott melkasomra.
-Ugye ez egy rossz vicc?- nevettem fel gúnyosan -Lana és én barátok vagyunk. JungKook meg..mindeketten tudjuk,hogy engem szeretsz - suttogtam utolsó szavaim fülébe,majd nyakát,s vállát kezdtem apró puszikkal behinteni.
-Esküszöl,hogy tényleg nincs közted és Lana közt,semmi? - tolt el ismét magától.
-Esküszöm - mondtam szemeibe,majd innentől felgyorsultak az események.

Megszabadítottam fölsőjétől,s egész felső testét végig csókoltam egészen a rövidnadrágja szegélyéig.
Ő is ugyan így tett,majd én voltam,aki először lépett.
Óvatosan lehámoztam nadrágját,s anyagán keresztül nyomtam féltett részére,egy forró csókot. A zavaró textilt lehúzva kezdtem ujjaimmal kényeztetni,mire apró nyögésekkel díjazta "munkálkodásom" odalent.
-Használsz fogamzásgátlót? - kérdeztem rekettes hangon,mire elpirulva válaszolt.
-N-nem - szóval még szűz(?) Na,ne..
-Te még.. -sokáig csak értetlenül meredtünk egymásra,majd azt hiszem leesett neki a tantusz,s egy újabb nemmel válaszolt. Azért jobban örültem volna az igen válasznak,dehát tizennyolc évesen mit várjak? A fiókomból kivéve a kis tasakot helyeztem fel a ragacsos gumi anyagot.
-Ha fáj, szólj és abba hagyjuk - figyelmeztettem,mire aprót bólintott,én pedig óvatosan belesiklottam. Vártam míg megszokja méretem,majd lassan mozogni kezdtem benne.
-Azt a kurva..rohadt szűk vagy baby - lihegtem fülébe a szavakat.

Percekkel később,mikor meggyőződtem róla,hogy már Ő is élvezi,gyorsítottam tempómon. Lábait derekam köré fonva csúsztam benne még mélyebbre. Az egész szobát hangos nyögéseink töltötték be...

                  Lana Williams

Jobb ötlet híján Justinhoz vezetett az utam. Hirtelen nem tudtam volna máshoz bepofátlankodni éjnek,éjvadján. Vele pedig többször is megesett már,hogy hulla részegen vagy más válalhatatlan állapotban látogattuk meg egymást hajnalok,hajnálon. Ott persze egy csomag papírzsebkendővel és tömény mennyiségű piával folytattuk az éjszakát,aztán valamikor pirkadatkor mindig bealudtunk.
-Remélem itthon van - motyogtam magamban,-igen, magamban beszélek- majd egy sóhaj után lenyomtam az ismerős csengőt.
Türelmetlenül vártam,hogy Ő nagysága ajtót nyisson,azonban nem a várt személy meredt rám furcsáló tekintettel a küszöb túlsó feléről.
-Te..mit keresel itt? - néztem kérdőn az ajtóban álló,hiányos öltözetű lányt. Percekig nem szólt semmit,majd gúnyosan felnevetett.
-Tudhattam volna,hogy hazudott - csóválta fejét,miközben lenézően végig mért.
-Tessék? - ráncoltam szemöldökeim.