2. Évad 15. Fejezet ~Hearing

                2. Évad 16. Fejezet
                    (36. FEJEZET)

                  Justin Bieber

-Sokan vannak még? -- nyújtózkodom az időközben kényelmetlenné vált székemben. - Mindenem elállt már.
- Ne nyafogj -- int le Nick. - Már csak ketten vannak.
Amint ezt közli, halk kopogtatás zengi be a tánctermet.
- Igen! -- egy középmagas, fiatal srác lép be a terem ajtaján. Valahonnan olyan ismerős, de nem tudnám megmondani hol láttam ezelőtt.
- Korod?
- Tizennyolc.
- Tizennyolc -- körmöli le rögtön az információt. - És hogy hívnak?
- Jeon JeonGuk.
- Inkább lássuk mit tud -- szólok közbe unottan, mire Guk - azt hiszem így hívják - rámvezette sötét fekete tekintetét. Egy ideig csak dermedten figyelt. Oké, hogy reggel ötkor kedves Lana egy vödör jéghideg vízzel keltett, és körülbelül 6 óra hosszája ebbe a nyomorult székbe vagyok bele áldva, de azért ennyire csak nem nézek ki szarul.. Vagy de?
- És mit hoztál nekünk kedves.. -- vett egy lopott pillantást papírjára - Jeo..Gu(?) -- hangosan felnevetek szörnyű kiejtésén. Én sem beszélek egy Ázsiai nyelven sem, de azért egy nevet kitudok ejteni.
- Ha Mr. Nyelvész úr befejezte a nevető görcsöt akár el is kezdhetnénk -- forgatja meg gúnyosan szemeit, de azért egy apró mosolyt vélek felfedezni szája sarkában.
- Khm. Bocsánat -- kérek elnézést a kínosan ácsorgó sráctól.

-Köszönjük.. fiatal ember. Értesíteni fogjuk Önt. Kérem hívja be a következőt -- a srác illedelmesen meghajol, majd távozik.
- Ez.. minek nézte a padlót? -- szólal meg a srác távozása után.
- Hm? -- pillantok fel egy pillanatra telefonom kijelzőjéről.
- Mielőtt kiment.. Lehajolt a padlóhoz.
Az elmúlt percben azt hiszem egy jó párszor kaptam már röhögő görcsöt.
Mély lélegzetekkel próbálom lenyugtatni magam, azonban amint eszembe jutnak szavai, újra nem tudok magamon uralkodni. Alapjáraton nem vagyok egy könnyen megnevettethető személy, de Nick..
A mai nap rácáfolt erre egy párszor.

                 Jeon JungKook
                                                  
Megkönnyebült sóhaj hagyta el tüdőm résnyire nyílt ajakpárnáim közt. Nem nagyképűségből, de szerintem egész jól ment. Hatalmas vigyorral pásztáztam körbe a várótermet. Mindenhol izgatott "versenyzők" és őket kísérő támogató "mentorok" lepték el -az emberek beözönlésének köszönhetően- egyre szűkösebbnek tűnő teret.
Szemeimmel végig egyetlen személyt készültem bemérni. Ám a keresett srácot nem találtam. Ekkor eszembe jutott, hogy TaeHyung nem bírj a zsúfoltságot.
~Biztosan kiment.
Gondoltam, majd - nagy nehézségek árán -, de kijutottam az épületből. Persze kaptam pár 'szép' szót, de most ez érdekelt a legkevésbé.
TaeHyung azt ígérte, hogy majd Ő elhozza külön Amandát a meghallgátásra, ehhez képest sehol nincsenek. Ha pontosan öt percen belül nem tolják ide a képüket, akkor az egésznek lőttek. Nem fognak órákat várni arra, hogy befáradjon.

- Elmondanád hol a picsában vagytok már?! -- elképesztő, hogy én aggódom magam szét, az Ő meghallgatása miatt.
- Nem jön -- válaszol egyszerűen. Arcomra kiülnek az értetlenség jelei. Ezt most nem mondja komolyan. Ugye?
- Tessék? Mi az, hogy nem jön?
- Rájött, hogy Justin meghallgatása lesz, és megmakacsolta magát.
- Figyelj TaeHyung! Nem érdekel, hogy milyen módon, de hozd ide!

                    Kim TaeHyung
              
- Am! TaeHyung vagyok! Nyitsd ki létszives! -- jó pár percig várakozom a zárt ajtó előtt. Mikor már azt hiszem nem lesz hajlandó kinyitni, kattan a zár, s egy kipirosodott szempárral találom magam szemben.
- Mit szeretnél? -- próbálta bő pulóverével felitatni könnyeit.
- Bemehetnék? -- köszörülöm meg kiszáradtá vált torkom. Aprót bólint, majd félre áll az ajtóból.
- Szóval JungKook felhívott, és...
- Nem megyek! -- szakít félbe azonnal. Tekintete hűvös és fájdalommal telt. Látom ahogy szemei megtelnek újabb könnyekkel. Próbálja magát visszafogni, de látom rajta, hogy bármelyik pillanatban összetörhet.
Lábaim gondolkodás nélkül indulnak önelálló útnak. Nagy lépésekkel szelem át a köztünk lévő távolságot. Erősen szorítom magamhoz törékeny testét. Apró kezeivel pólóm hátát gyűrögeti. Mély, szaggatott, levegő vételekkel próbálja csillapítani a benne lévő feszültséget.
Hallom, ahogy motyog valamit, de nem értem tisztán.
Épp próbálnék elhúzódni tőle, mikor
egy hang üti meg hátulról hallószervem.
- Semmi baj.

                 Nick DeMoura

Ugye nem kell mondanom sem, hogy Bieber az egész munkát rámsózta? Igen, így van. És hogy én miért engedtem? Mert perpillanat odébb menni nincs erőm, nem hogy vitatkozni. Minél előbb túl leszek a négyszázharminckettő videon, annál jobb. Ja és ha megjegyezhetem, már csak huszonkettő van.
- Hát te? Miért nem alszol már? -- sétál le a lépcsőn egy szemét álmosan dörzsölgető Scooter.
- Még végig kell néznem pár videot, de aztán megyek -- felelek le sem véve szemeim a képernyőről, aminek a fénye egyébként már rohadtul zavarja a retinám.
- Oh. A meghallgatás! -- kap észbe, majd a hűtőben kezd kutakodni.
- És te? Miért vagy még fent? -- kérdem, miközben hallom, hogy lehuppan mellém a kanapére, s lábait hasonlóképp felpóckolja az asztalra.
- Megéheztem -- válaszolja egyszerűen.
- Hajnali háromkor? Nem kösz -- utasítom vissza nasiját.
- Ez nálam már rutinos esténként.

Fél órával később már csak egyetlen egy video marad terítéken. De persze Scooter még mindig nem fogyott ki a nasikból. Igen. Még mindig eszik!
- Ez a srác egész jól nyomja -- biccentek a kijelző felé, ahol Guk produkcióját játssza a laptop.
- Ez a srác egész jól tudja! -- egy emberként fordulunk az önelégülten mosolygó srác felé. - Na mizu hölgyeim? Pizsi party van? -- vesz ki
a hűtőből egy palack vizet, aztán Ő
is csatlakozik hozzánk, egy mellettünk helyet kapó fotelben.
- Munka van -- vetem oda gúnyosan.
-Illetve volt -- zárom be egy megkönnyebült sóhajjal a táncosok videoit.
- Hát akkor azt hiszem én megyek és visszaalszom -- nyújtózkodik ki Scoo, miután feláll a bőrkanápéról.
- Én pedig lezuhanyzom -- követem példáját.
- Most komolyan mindenki itt hagy? -- tárja ki karjait Bieber.
- Kapcsold ki a gépem. Kösz.

                     Justin Bieber

- Esetleg kérlek, nem? -- elképesztő. És még én vagyok a neveletlen.

Mikor készülnék kikapcsolni a laptopot, - mert ugye 'szépen' megkértek - bevillan egy kis ablak.
Pontosabban egy üzenet..

Feladó: Jeon JeonGuk
Időpont: 08. 03. 2014.
Tárgy: Meghallgatás
Fájl: Csatolt fájl + szövegi terjedelem

Illő vagy nem illő, de megnyitottam.
-Végülis az én meghallgatásomról van szó. -

" Egy nagyon tehetséges barátom sajnos nem tudott elmenni a meghallgatásra. Viszont szeretném, ha vetnétek egy pillantást erre a videora."

Part Question!

Mit tartalmazhat a video?