41.fejezet
Ezerszer és még egyszer végig gondoltam már a tegnap este történteket. Valahogy mégis ugyan azokhoz a kérdésekhez lyukadom ki. Mit akarok én? Mit akar Ő? Mi is van most köztünk? Hogyan tovább? Csak tegyek úgy, mintha mi sem történt volna? Jelentett ez neki egyáltalán valamit? Azt mondta "Ne taszítsam el magamtól''. Csak hagynom kellene, hogy a kezébe vegye az irányítást? Azt hiszem majd úgy teszek, ahogyan Ő. Ha Ő kezdeményez, akkor én is megnyílok felé. Persze.. csak minimálisan. Ha pedig nem tesz semmit, akkor én sem.
De persze a legégetőbb kérdést kihagytam. Mi van Lanaval? Hiszen együtt vannak, nem? Ez így nem egésszen helyes...
Érzem amint nyakhajlatomba hirtelen érkező 'légtömeg' zúdul. Először összerezzenek, aztán rájövök, hogy csak a testem közrezárója okozta. Igen, a 'pozíció' továbbra is változatlan. Szívesen mondanám, hogy zavar, viszont a nővérem arra tanított, hogy hazudni csúnya dolog. Ugyanis élveztem. Tessék, kimondtam! Én, Amanda Karma Work élvezi Justin Bieber közelségét.
Meglep amint valami nedves, puha dolog találkozik az említett bőrterülettel. Egy tartós ideig ott pihenteti, majd végül fülembe suttogva megszakítja a pillanatot.
- Jó reggelt Shawty — az alap szlengeken túl nem igazán terjednek az ismereteim ebben a világban, ezért csak homlok ráncolva tekintek a fiúra. - Úgy értem... kelj ki! — köszörüli meg torkát kínosan, majd rögtön kipattan mellőlem, s a fürdőbe siet. Oké, ez elég fura volt. De legalább most már tudom, hogy a 'Shawty' mit jelent. Ma is tanultam valamit.
{* az angol eredetű 'Shawty' |drágám| szleng ejtése nagyon hasonlít a magyar 'kelj ki' felszólításra}
Azt hiszem megfogadom a tanácsát és én is rendbe szedem magam. Ez lesz az utolsó szabad délutánunk. Ma este kezdődik hivatalosan is a turné. Elvileg Scooter ennek tiszteletére egy 'különleges' programot állított össze.
- Igen, így van Josh. Szeretném ha ez az utolsó 'pihis' délutána úgy telne a Bieber teamnek, ahogy az illik — ezt követően minden táncos, stylest, szervező, és a többi tapsal jutalmazta Braunt, majd folytatta elképzelései felvázolását. Én persze már javában csontig untam magam. Kit érdekel a talpnyalása? Csak essünk már túl ezen a hülyeségen. Legszívesebben az egész napot végig aludtam volna. Amint ásítva végig mérem a társaságot, feltűnik egy ismerős arc. Ez az arc a sajátommal ellentétben egyszerűen sugárzik. Gyönyörű fogait kivillantva vigyorog, miközben szemei csak úgy ragyognak. Az egész lány ragyog. Nincs rajta kihívó ruha, mégis magára vonza a pasik tekintetét. Ilyenkor van az ember lányának az a bizonyos 'labdába sem rúghatok' érzése. Ne gondoljátok hogy egy önbizalomhiányos szar vagyok, mert azért az nem. Például az alakommal vagy a benső értékeimmel mindig meg voltam elégedve. Azonban a modell alkatot sokszor szívesen elcseréltem volna egy szép mosolyért vagy bársonyos bőrért cserébe. Soha nem állt jól, ha mosolyogtam, ezért a képeimen is inkább ez a tipikus fekete-fehér, komor hangulat uralkodott. Hiába hangoztatta folyton mindenki mennyire szép kisugárzásom van, inkább hittem a tükörnek, mint a hitegető szavaknak. Azt hiszem ezzel mások sincsenek másképp.
- Héj cica. A csajok stírölése azt hittem az én reszortom — zavartan kapom tekintetem Lanaról a mellém érkező Bieberre. Ennyire feltűnően bámultam volna?
- Ha szükséged van még a nyelvedre, akkor többet nem hívsz így — természetesen csak téma elterelés volt. Nem akartam beavatni a benső érzéseimbe pont Őt.
- Inkább te vagy az akinek még szüksége lesz rá — pimasz vigyora ott virít arcán mielőtt még kínzó lassúsággal, megnyalná tökéletes alsó ajakát. - Cica — suttogja kéjesen fülembe, s nálam ilyenkor jön el az a bizonyos 'női gyengeség'. Önelégült vigyorral csatlakozik az ajtón épp kiözönlő csapathoz. Nem hiszem el, hogy így hagytam magam elszédíteni. Térj magadhoz Amanda!
És még csak két napja vagy itt...
Mit tesz veled ez a srác? Őrület.
Az út további részében Bieber nem szegedőtt mellém, amit nem is bántam különösképp. Ebben a pár napban hirtelen túl sok lett belőle. Ő jól elvolt Lanaval, én pedig JungKookkal. Mostanság elhanyagoltam, amiért szégyelltem is magam. Folyton csak akkor mentem hozzá, ha velem történt valami. Ennyire szörnyű barát lennék? Jobb lenne, ha kárpótolnám érte.
- Héj JungKook! — kiáltottam oda a srácnak, majd intettem, hogy csatlakozzon hozzám. Örömmel meg is tette.
- De ez tuti, hogy biztonságos? — igazából én magam sem értem, hogy valóban a biztonság kedvéért vagy inkább csak azért, hogy Scooter agyát húzhassam vele, teszem fel századikként a jó párszor elhangzott kérdést. Látom amint mély lélegzetet vesz, majd válaszol.
- Igen Amanda, biztonságos — erőltet magára műmosolyt.
Hogy mi mennyire szeretjük egymást. Hűha!
- Te mensz előbb vagy én? — teszi fel kérdését a mellém szegődött srác.
- Honnan veszed, hogy egyáltalán veled akarok egy csónakban lenni? — tudom mit ígértem, viszont nem tudom magam visszafogni, mikor ilyen önelégülten vigyorog. Kibírhatatlan. - Inkább menj a barátnődhöz — biccentek Williams felé.
- Nem a barátnőm — íveli szemöldökét afféle 'mi-a-francról-beszélsz' fejjel.
- Persze — mormogom orrom alatt, majd inkább rá hagyom a dolgot és óvatosan megpróbálok bemenni a kikötött csónakba. Braun hatalmas ötlete egy hajózás volt. 'Hajózás'. Egy kikötött csónakban. Nem semmi! Mondanám, hogy szép a táj és jó a levegő viszont...
Egy; itt van Bieber.
Kettő; itt van Braun.
Három; itt van Williams.
Kell ennél több?
- Nem értem miért vagy ilyen.. hisztis — balszerencsémre biztonságosan elhelyezkedett a csónakban. Reméltem hogy beleborul a tóba.
- Mintha kevesebb, mint fél perce elmondtam volna, hogy nem szeretnék veled egy csónakban tartózkodni — próbáltam nyugodtan beszélni.
- Nem ér... várjunk csak — és már megint az a vigyor — te féltékeny vagy! — muszáj volt felnevetnem feltételezésén.
- Kire? A Lanara? Én? Ne vicceljünk már! Azért van különbség köztem és közte — közöltem kedélyesen. Még hogy "féltékeny" hol él ez?
- Tényleg? Például? — várta válaszom szemöldök ívelve.
- Például nekem van ízlésem. Tudod? — céloztam ezzel rá.
- Nem ezt mondtad, mikor.. tudod — mért végig alaposan.
- Mikor bedrogoztál? Mindkét alkalommal? Mert ugyebár szóba nem állnék veled józanon.
- Nem én tehetek róla, hogy narkós vagy — közölte szárazon.
- Én, narkós?! Már ne haragudj Mr.betépekésmegdugogmindentamimozog, viszont nem is tudom ki drogozott be mindkét alkalommal, erőszakkal! — kezdett bennem felmenni a pumpa. Hogy mer ilyet mondani, miközben az egész az Ő lelkén szárad?
- Narkósan vagy sem, élvezted. Legalább magadnak ne hazudj — forgatta meg szemeit, majd egy sóhaj kíséretében alkarjaira dőlt hátra. Éreztem amint kissé megfodor alattunk a víz. Ekkor volt az a pillanat, mikor felfigyeltem a külvilágra is. Bár ne tettem volna.
- Justin... — nagyokat nyelve próbáltam megnyugodni.
- Mi van?
- A lánc...
- Hm? — zavartan fordított nekem hátat, hogy Ő is megszemlélhesse lefagyásom okát.
- Mi a szar?!
Most mégis mi a francot fogunk csinálni?
- Hideg van, fázom, szomjas vagyok, éhes vagyok és csípnek a szúnyogok. Ráadásul a koncert nemsoká kezdődik — minden okom meg volt a nyavalygásra. Mióta a lánc eloldódott és besodróttunk a vízbe, az ég világon senki nem jött segíteni nekünk. Az egy dolog, hogy értem nem aggódnak, de Mr. Popsztárért? Ő csinálja ma este a showt. Mégis mi a francért nem találtak még ránk?
- Szerinted nekem nincs elegem? És nem. Nem az éhség vagy a szúnyog a legfőbb bajom, hanem Te!
- Senki nem mondta, hogy gyere velem!
- Csak maradj kussban — vette magát tartalékra. Azt hiszem rájött, hogy igazam van. Vagy csak nem volt kedve velem veszekedni.
- J-Justin, mit.. csinálsz? — váratlanul ér amint hirtelen mozdulattal magára ránt. Az egész olyan Kék Lagúna feelingű. Kivéve hogy nem vagyunk 'szerelmesek'. És sziget lakók. Meg persze nem éppen most és vele készülök meghalni, miközben mérgezó bogyókat eszünk. De azért majdnem.
- A tópartig elhallatszik a vacogásod. Idegesített.
Persze, Amanda. Mit is vártál? 'Idegesített.' Hahó, Ő nem a 'szőke herceg, fehér lovon'. Inkább egy tapló, hajótörött.
- És ha tényleg az vagyok?
- Nem értelek — pillant le rám.
- És ha tényleg féltékeny vagyok Lanara? — azt hittem majd előjön a tipikus vigyor, de nem. Helyette csak egy egészen apró mosolyra futotta. Óvatosan érintette hüvelykujjával arcomat. Hiába melegítette teste az enyém, újból kirázott a hideg. Ezúttal azonban egy teljesen más értelemben. Nem a csípős hideg volt az egyetlen oka arcom piromságának. Ahogy egészen közelről éreztem meleg, mentolos lehelletét. Tekintete arcom mindenegyes szegletét bebarangolta, miközben ujjaival lágyan simogatott. Megijesztett ez a fajta Justin. Nem volt durva vagy bunkó. Olyan volt amilyen mindig is akartam, hogy legyen. Mégis... annyira furcsa volt ez az egész helyzet.
- Nem kellene így érezned, miközben téged kedvellek.
Minden amin azelőtt kattogtam vagy aggódtam, egy másodperc alatt elillant. Nem érdekelt a koncert, hogy barátnője van, sőt, még a véremen élősködő szúnyogok sem. Az agyam újra és újra visszajátszották szavait, a szívem a szokotnál is gyorsabb tempót diktált. Úgy éreztem, tettekhez kell folyamodnom. Éreznie kell, hogy viszonzom.
Tudnia kell, miként érzek.
Még ha abszurdnak is hangozhat; úgy hiszem most jött el az ideje, az érzéseink tisztázásának.
