What the fuck did i do?

38.fejezet

"- Én.. — mély levegőt vesz, majd a szemkontaktust megszakítva folytatja - szerelmes vagyok belé.
- Tessék?"

Justin Bieber

Az egész olyan hirtelen ért, mint derült égből a villámcsapás. Olyan gyorsan és halkan hagyták el szavai a száját, hogy abban sem voltam biztos, egyáltalán tényleg mondott e valamit, vagy csak a képzeletem játszik velem.
- Még mindig Chaz vagy... — a végére egészen elhalkultam. Vártam, hogy Ő folytassa. Feszengett és arckifejezéséből ítélve, legszívesebben a föld magjáig ásta volna magát. Sosem láttam még ennyire feszültnek. Mindig nyíltan beszéltünk egymással.
- Nem.. Chaz — minthacsak mindent harapófogóval kellene kihúzni belőle. Már ezerszer megbánhatta, hogy elszólta magát, mégsem tudja hogyan terelni a témát. Idegesen harapja be alsó ajkát, majd fájdalmas sóhajt hallatt. - Szerelmes vagyok Amandaba.
Három szó csupán, bennem mégis egy egész érzelem lavina indul meg. Percekig csak makogok. Egyszerűen nem tudok szóhoz jutni. Most mégis mit kellene mondanom? Egyszerűen sokkot kaptam. Először is az a tény, hogy akkor most Lana.. leszbikus. Ugye? A második, hogy a legjobb lány barátom az én volt barátnőmbe szerelmes, aki iránt bármennyire is fáj beismernem, de még mindig érzek valamit.
Talán valamit ki kellene nyögnöm, hogy ne csak tátogjak, mint valami partra vetett hal.
- Én.. akarom mondani te, akkor... most... szóval. Izé — ez az Bieber, eddig nagyon jól haladsz. Miért érzem magam ennyire kényelmetlenül? Vannak homoszexuális barátaim. Ez.. annyira természetes dolog, mint az, hogy én heteró vagyok. Talán nem is ez zavar, hanem az, hogy Amanda tetszik neki?
- Igazából... — szólal meg határozottan - Én még soha senki iránt nem éreztem így. Vagyis lány iránt, nem. És ez az egész annyira... ismeretlen és zavaros. Tizennyolc év alatt egyszer sem jutott még eszembe, hogy én a másik nemhez "úgy" visszonyuljak — mutatott macska körmöket. Igazából örültem, hogy kezd megnyílni nekem. Úgy láttam, hogy már nem feszeng. Nagy bátorság kellett, hogy ezt bevallja, az biztos.
- Ígérd meg, hogy ez köztünk marad — vonja föl szemöldökét, s nyomatékos pillantásaival próbál sakkban tartani. Válasz képp' csak felényújtom kisujjam, mire nevetve akasztja bele sajátját. Elég gyerekes, mégis hagyomány ez már nálunk.
- Akkor... — szólalok meg egy sunyi mosollyal arcomon — ez azt jelenti, hogy benne lennél egy hármasban velem és egy szexy modellel?
- Idióta — szerencsére Ő ismeri a -sokak szerint- ízléstelen vicceim, így nem veszi komolyan, inkább csak jót nevet rajtuk.
- Ki tudja Bieber — hunyorít sejtelmesen, de persze a vigyor ott bujkál szája sarkában.
- Mostantól rajta kellesz tartanom a szemem a csajaimon. A végén még elhalászod Őket előlem.
- Még szép. Egyértelmű, hogy jobb vagyok nálad — forgatja meg szemeit, mintha ez lenne a világ legegyértelműbb dolga.
- Tényleg? Tégy próbára — persze, hogy a versenyszellem tűze rögtön lángracsapott bennem. Justin Bieber sosem veszít!

- Egy óra múlva találkozzunk a bárpultnál. Az győz, aki több névjegykártyát gyűjt össze. A vesztes fizeti az egész esti piát a nyertesnek.
- Rendben. Benne vagyok — csapja el válláról lágy hullámait, afféle 'kár-próbálkoznod' önelégültséggel.
- Csakis, kizárólag, lányok — hangsúlyozom mondatom minden egyes szavát. - Nincsenek pasik!
- Te pedig állnéven mutatkozol be. Nem árulod el ki vagy.
- Nyerjen a jobbik, szivi — egy utolsó kacsintás után ott hagytam barátnőmet. Induljon a pipi vadászat! Az egész terem tömve van jobbnál, jobb nőkkel. Kicsit nehezebb lesz így, hogy nem tudják én vagyok a nagy Justin Bieber, de ugyanmár.. a sármom ugyanúgy érvényesül. Egy olyat kellene keresnem, aki józan, de van benne egy kicsi. Én ha részeg vagyok a nevem is elfelejtem, nemhogy a telefonszámom. A csendben, bárpultnál iszogató lányok általában mindig naívak, és hamar ráharapnak a csalira.

- Szia. Ugye nem zavarok? — szólítok le egy huszas évei elején járó hölgyet.
- Oh, szia. Nem, dehogy — felel zavartan. Láthatóan még magánál van. Úgy ahogy. Pár kör és úgy fog ugrani, ahogy fütyülök.
- Egyedül vagy? — foglalok helyet mellette.
- Igazából haverokkal, de szemelől tévesztettük egymást szóval igen, egyedül.
- Hát akkor most már csak voltál. Ju... Jack Hills — nyújtom felé kezem. Majdnem lebuktam... ne légy amatőr Bieber! Meg kell nyerned!

Amanda Work

- Tudjátok hogy aggódtunk értetek? — baktatott előttünk kissé még forrva. Sokat kell még mennünk Scooter szobájáig? Alig állok már a lábamon, ráadásul Vanessa is szüntelenül csak mondja, és mondja, és mondja... Úgy érzem szétreped a koponyám. Semmi másra nem vágyom csak egy hideg zuhanyra, és egy pihe, puha ágyikóra.
- Ezután elmehetnénk szórakozni egy közeli bárba. Mit szóltok?
- Uu az király lenne! — villanyozódott fel rögtön JungKook Ry ajánlatára. Ellentétben velem és nővéremmel. Álltamban elalszom. Reménykedem, hogy végre, valamelyik ajtón megpillantom azt a bizonyos 'Scooter Braun' feliratot. Ha a fáradságtól nem lenne ilyen mosott szar fejem és agyam, talán még frusztrálttá is tenne az, hogy találkoznom kell a menedzserrel. Hisz' mindenki tudja, hogy sosem szívleltük egymást. Ráadásul a drága pop sztárja karrierjét is derékba törtem, miközben épp' hogy igyekeztem megőrízni azzal, hogy átadom a helyet Gomeznek. Hát úgy látszik nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt elképzeltem. Miley, Rihanna, Khalifa, Khalil... nem lepődtem meg a nevek láttán, hisz jól tudtam miféle szálloda ez. Egy azonban akaratomon kívül is felhívta figyelmem.
'Justin Bieber'... Csupán tizenkét betű, mégis ezernyi emléket és érzelmet hoz a felszínre. Azt hiszem még most sem fogtam fel teljesen, kinek is fogok több hónapon keresztül dolgozni. Egy levegőt szívni vele és napiszinten látni.. kemény dió lesz, az biztos.
- Áuv — a francokért kell nekem azon az idiótán gondolkoznom. Ígyis szétmegy a fejem, de még sikeresen neki is ütközöm. Ez az én szerencsém!
- Ez lesz az — állapítja meg, majd finoman bekopog. Apropó.. Vanessa mióta van ennyire jóban Braunnal? Elég érdekes, hogy csak úgy jár, kel a hotelben. Még azt is tudja hanyas szobában van. Mi a franc? Ah.. túl fáradt vagyok vagyok én most ehhez.
Talán nem is volt olyan jó ötlet este tízkor idepofátlankodni. Sőt, ez az egész nem jó ötlet. Vissza akarok menni Tokyoba! Viszont... ez JungKook álma, nélkülem pedig tuti nem maradna. Bár ha úgy vesszük én is imádok táncolni és a középpontban lenni. Mégis.. Bieberrel négy, öt, vagy akár hat hónap, elég netszes. Különös, hogy folyton azt hangoztatom mennyire nem érdekel már és túl vagyok rajta, mégis megijeszt a szimpla gondolata is annak, hogy újra találkoznom kelljen vele. Ez az egész annyira feszélyez.. már most bele fáradtam. Mi lenne, ha "véletlenül" eltörném a lábam? Ha szerencsém lenne, hazaküldenének. Na jó Amanda, ezt most fejezd be! Azért is meg kell mutatnod annak a tuskónak! Igen, erős maradok és végigcsinálom!

- Haza akarok menni! — emlékeztek mit mondtam röpke tíz perccel ezelőtt? Nos.. visszaszívom! Most, azonnal, hazamegyek! Kookal vagy nélküle, de el kell húznom innen!
- De Amanda, kérlek.
- Nincs de, nincs kérlek, és  Amanda sem lesz egy óra múlva ezen a kontinensen, vili'?! Biztos nem fogok Mr. Egómajommal egy lakosztályban lenni!
- Sajnos nincs más választásunk. Pontosan annyi szobát foglaltunk le, amennyit létszámláláskor kaptunk. És mivel ti nem jelentetetek meg időben... Csak így tudjuk megoldani — magyárazta higgadtan Braun. Ahhoz képest, hogy rátörtünk az éjszaka közepén  és leálltam neki fenn hangon hisztizni, különösen nyugodt. Bár Justint nap, mint nap elviselni? Több kell hozzá, egy csöppnyi önkontrólnál.
- Komolyan egy Bieber gyerek miatt itt hagynál mindent? — kezdett rá Cookie is. - Azt a rengeteg élményt, tapasztalatott, bulikat. Világot láthatnál és...
- Várj! — a buli szónál bekattant valami. Nem épp a legerkölcsösebb megoldás, de ez is jobb, mint Bieber. - Pontosan hány éjszakát is maradnánk itt?
- Ha ezt nem számítjuk, akkor három — feleli Braun kisebb töprengés után.
- Szóval három... akkor az azt jelenti, hogy négy alkalom — ha mind a négyszer más valakivel tölteném az éjszakát az after partyk után, akkor nem kellene Bieberinával egy levegőt szívnom. Mint említettem, nem a leghelyesebb, de nincs más ötletem. - Rendben, benne vagyok!

- Bocsi, szeretnék még egy ilyet! — mutatom fel üres poharam.
- Nem lesz ez egy kicsit sok?! — nyugtalankodott JungKook.
- Te akartál jönni, nem?! Megmutatom hogy buliznak az igazi Amcsik!
- A mik...?
- Felejtsd el! Inkább menjünk táncolni! — húzom le utolsó cseppig vodkám, majd behúzom a tomboló tömegbe. Mindenhol izzadt testek, és csont részeg tinik tapadnak egymáshoz- akik tuti hamis személyivel jutottak be ide-.
Pár feles után már Cookie is felszabadultabb. Felszabadultabb? Az nem kifejezés! Fél óra táncnak nevezett valami után úgy érzem kezd kiszállni belőlem a pia, ezért úgy döntöm, felcsapok még pár pohárkával.
- Egy ilyen csinos hölgyemény csak nem egyedül iszogat? — oh hogy engem mindig megtalálnak ezek a bájgúnárok.
- Nem mintha közö... — nyolc pontot érő kikosarazó szövegem hirtelen bennem reked, amint megpillantom a bizonyos 'bájgúnárt', akinek hirtelen minden jelzőt neki tudnék dobni, csak az előzőt nem éppen. Sötét volt és a srácon kapuszni(?) volt, viszont még így láttam tökéletes, telt ajkait, és csillogó szemeit. Szentszar. Hát végre engem is megtalálna egyszer az életben a szerencse?
- Folytasd csak — villantja ki harminckettes mosolyát. Süt róla az elégedetség. Tudja, hogy becserkészet.
- Bocsi! A fiatal úr rendelni szeretne két narancs vodkát — adom le rendelését helyette, ezzel egyértelművé téve szándékom, miszerint szeretném ha maradna.
- Jack — nyújtja felém kezét.
- Am... Audrina! — mosolygom bájosan. Nem tudhatja meg, hogy én vagyok a modell, Amanda Work, Justin Bieber ex barátnője. Holnapra tuti a címlapokon virítanék. És tessék. Már megint az az idióta jár a fejemben, miközben egy sex Isten ül épp' mellettem. Felejtsd már el!
- Van kedved táncolni velem?
- Persze! — Jungkook még várhat egy kicsit, nem?
- Oh, de előtte — kap gyorsan észbe. - Megadnád a telefonszámod?

Szétmegy a fejem, hányingerem van, ráadásul még a nap is megvakít. Elfelejtettem volna lehúzni a redőnyt tegnap este?
Lassan, nyöszörögve nyitom ki nehéz szemhéjaim. Illetve csak próbálnám. Egyelőre maradjunk a hunyorításnál. Ásítva próbálom kinyújtoztatni elgémberedett végtagjaim, azonban szembesülnöm kell a ténnyel, hogy valakitől nem férek. Valaki... mellettem.. fekszik.
Amint tudatosul bennem a helyzet sújossága, egyből lepedő köré tekert testemre síklanak szemeim. Istenem csak add, hogy legyen rajtam ruha... Lassan, és óvatosan húzom le testemről a fehér anyagot.
Van rajtam fehérnemű, viszont a ruhám a padlón van elhajítva az ágy lábától nem messze. Ez a tény pedig csöppnyi megnyugvást sem hoz lelkemre.
És mi van, ha egy szatír vénember fekszik mellettem? Vagy egy pattanásos tini? Ez így nem mehet tovább különben, a szívem feladja a szolgálatot.
Végül rászánom magam, hogy vessek egy pillantást a mellettem elterülő fazonra. Azonban a férfi hason fekszik, a feje pedig a másik irányba van fordítva. Isten se akarja, hogy lássam!
Nem látok mást, csak izmos ívű, kitetovált hátát és tarkóját. A lepedő keskeny derekáig ér. Nem vén ember, és nem is egy gyik az biztos. Inkább egy adonisz lehet a gyerek. Még csont részegen is jó az ízlésem.
De várjunk csak.. ezek a tetoválások...
Szentszar! Valaki ásson el!