2. Évad 26. Fejezet ~Záróra+ blogzáró

Velcáám evribádi!❤
Újra itt vagyok, ami egyet jelent.
Új
Rész.
Viszont előtte, még tisztáznunk kell pár dolgot!^^
Először is ne haragudjatok, ha nem tudok mindig válaszolni a commentjeitekre. Ettől függetlenül természetesen elolvasom Őket és nagyon, nagyon örülök nekik❤ El sem hiszitek mennyit jelent.
A másik dolog, hogy már ígyis túl húztam a megszokott 20 fejezetes évad tervet, ezért úgy döntöttem, hogy még ma, ezzel a résszel hivatalosan is lezárom a blogot!^^ Pontos adatot jelenleg nem tudok mondani, ha jól tudom 17-18ezer körüli az oldalmegtekintések száma, aminek kimondhatatlanul örülök, hisz ha jól emlékszem az első évad lezárásakor 5k megtekintés volt. Ha leszámítjuk azt, hogy ez az évad 7fejezettel több lett, akkor körülbelül 2x annyian olvasták ezt az évadot, mint az előzőt. Viszont.. A feliratkozók száma nem akar növekedni és ez aggaszt..
Na de nem beszélek tovább, hisz' még meg kell írnom egy nagyon-nagyon hosszú és kimerítő évadzárót, szóval.. Fighting! .-.
Xox❤

"You're best to me"

Justin Bieber

- Nem fogunk szexelni — unottan rám nézett, majd keserűen tovább bámulta az előttünk húzódó falat. Nagyokat pislogva meredtem rá, mire grimaszolva újra felém fordult. - Most mi van?
- Elképesztő, hogy még ilyenkor is a szexre gondolsz.— nyögtem ki, miközben hitetlenül felnevettem.
- Te meg mi a francról beszélsz?
- Hogy én? — vontam föl szemöldököm. - Te akarsz szexelni velem, nem fordítva.
- Fúj.. — motyogta. — Halálom legyen inkább.
Nos.. Ti most ebből a párbeszédből semmit nem értettek, igaz? Jó, jó. Azt hiszem nem kell ennyire előre sietnünk..

~ Pár órával ezelőtt

Nem hiszem el. A "tökéletes pillanatot"  Amanda sipákolása törte meg. Egyszerűen csak ellökött magától, majd elkezdett minket hibáztatni, miszerint miért kellett nekünk pont idejönni és tuti itt halunk meg. Azóta nincs más a teremben, mint a csönd. Fojtogató, néma csönd. Legalábbis a stúdióban. A fejemben már más a helyzet.. Gondolatok ezrei cikáznak. Kérdések, melyekre most választ kaphatnék. Nem halaszthatom el. Talán ez az utolsó lehetőségem.
- Khm.. Már ha itt vagyunk.. Tudod.. Csak te és én.. — úgy nézhettem ki, mint valami idióta. Egy külföldi, aki nem beszéli a nyelvet, s örül ha egy épp kéz láb mondatot ki tud nyögni. Mi a franc? Bieber, mi van veled?
- Nem fogunk szexelni — unottan rám nézett, majd keserűen tovább bámulta az előttünk húzódó falat. Nagyokat pislogva meredtem rá, mire grimaszolva újra felém fordult. - Most mi van?
- Elképesztő, hogy még ilyenkor is a szexre gondolsz.— nyögtem ki, miközben hitetlenül felnevettem.
- Te meg mi a francról beszélsz?
- Hogy én? — vontam föl szemöldököm. - Te akarsz szexelni velem, nem fordítva.
- Fúj.. — motyogta. — Halálom legyen inkább.
Szóval így jutottunk el idáig. A légkör feszült, a terem pedig kongó üresség..
- Játsszunk! — volt..

Amanda Work

- Ugye nem gondoltad komolyan? — kezdte Zack. Igen, Zack. A sármos ex, aki végül jó képű barátom lett. Úgy értem.. Barát, barátom. Szóval értitek. Bár a múltbéli dolgokat nem igazán sikerült megbeszélnünk, úgy gondolom mindketten tovább léptünk és lezártuk a múltat.
- Hány éves vagy, öt? — kontrázott rá Selena is, mire barátnőm arcára gúnyos grimasz ült. Persze Selena sem volt rest. Nos, igen. Gomez soha nem volt az. Bár nem igazán ismertem, nekünk is volt egy közös múltunk, ami hát.. Nem keltett bennem túl jó benyomást. Viszont a legjobb fiú barátom- igen, mert ilyen igenis létezik- barátnője. Muszáj elviselnem.
- Szerintem ez egy jó ötlet! — pártolta ki Lanat lakótársnőm. - Most hogy így egybe gyűltünk, mindenki őszintén megnyílhat a másiknak. Ha bármi van, amit elszeretne mondani a másiknak, akkor most azt itt megteheti — mondandója végére érve drámain összecsapta tenyereit. Lelkesen pillantott végig unott társaságunkon, mire az Ő mosolya is eltorzult. Végül Gomez szólalt meg elsőként.
- Rendben — köszörülte meg torkát, miután kecsesen hátra dobta tökéletesen vasalt tincseit. Nos, igen. Van ami nem változik. - Kő, papír, olló.
- Hány éves vagy, öt? — tett megjegyzést Lana az előbbiekre utalva.
- Van jobb ötleted? — vonta föl szemöldökeit, mire a lány csak váll rántva lesütötte szemeit. Gomez- Williams 2-0.
- Aki ugyanazt a motivúmot mutatja, az jön a kör közepére. Felváltva tesznek fel kérdéseket egymásnak háttal ülve. Aki nem hajlandó válaszolni, büntetést kap. A büntetést a kérdés feltevője választja természetesen.
- Ez egy baromság.. — úgy terveztem, hogy csak én hallom halkan kimondott gondolataim, viszont Mr. Mindenbebelepofa közbeszólt.
- Szerintem jó ötlet.
- Persze. Hisz te is egy barom vagy.
- Héj, Ti! Ti lesztek az elsők! — szakította meg Sell bájcsevelyünket, mire csak egy full értetlen fejjel válaszoltam.
- Ti voltatok az egyetlenek, akik nem mutattak semmit. Gyerünk, be a körbe!
Persze egyértelmű, de azért elmondom. Egy, nem akartam. Kettő, végül rámkényszerítették. Törökülésben ülve támasztottuk egymás hátát. Egyikőnk sem szólt semmit. Fújtatva vettem tudomásul, nekem kell kezdeményeznem. Emlékeztek még arra a sok miértre? Na most választ kapnak!
- Szóval..
- Szóval?
- Szóval, mikor.. Emlékszel mikor elmentünk Pattiehez? Miamiba.
Meglepő módon nem gondolkozott sokat. Pedig egy éve már mindannak..  Egyből rávágta a választ.
- Igen, és?
- És egyiknap átjött Zack.. — kicsit kellemetlen volt erről beszélni. - A konyhában megcsókoltál és.. Azt akartad, hogy megpróbáljuk. Azt.. Komolyan gondoltad?
- Komolyan. És te komolyan gondoltad?
- M-melyik részét?
- Miami után visszajöttünk LA-ba. Még másnap adtunk egy interjút, amiben azt mondtad, soha nem éreztél irántam semmit. Ez igaz? — hangja monoton volt, megszokott rekedtes. Érzelmek nélküli szavak. Ennyire kiírtottam volna belőle minden jót, ami hozzám volt köthető?
- Nem. Nem volt, igaz.
Felsóhajtott, mintha csak azt mondta volna "Annyira tudtam". De hát mi mást tehettem volna? Nem akartam a fél világot magamra haragítani, mint a "Jelena kapcsolat megrontója". Mellesleg nem is tudtam mit érez.   Gúnyosan felhorkant.
- Szerettél Te engem valaha is? Bármikor. Ha egy kicsit is.. De szerettél?
Merő gúny, megvetés, fájdalom. Miért tesz úgy, mintha az egészben Ő lenne az egyetlen szenvedő alany? Miért gondolja, hogy csak neki fájt?
- Én is szenvedtem.
- Nem ez volt a kérdés — vágta vissza keményen.
- Leszarom mi volt a kérdés! — kevesen láthatták eddig ezt a hisztérikus énem. Mindig is a nyugottságomról voltam híres. Meglepődve kapta rám mindenki párjait. - Leszarom, mert rohadtul azzal csesztem el folyton mindent, hogy kussoltam! Hallgattam, tűrtem, mert másnak ez volt a jó, igaz? Nem lehetett egy önálló döntésem!
- Te velem ne emeld fel a hangod! — hangneméből ítélve kezdett Ő is kiborulni. Természetesen ez engem nem hatott meg. Tovább folytattam.
- Oh, ne haragudj! Elfelejtettem, hogy Te vagy a nagy Justin Drew Bieber, igaz?! Mert mindig az van, amit Te akarsz! Ami neked jó! Ami a pénztárcádnak a legjobb! És az, hogy mi van velem, az én érzéseimmel, az nem számít! Soha nem számított, hogy bennem mi játszódik le! Soha senki nem kérdezett meg engem. Mert nekem nem lehetnek érzéseim, ugye?! Mindenki annyira "szeretett" engem. Mindenki annyira "féltett". Azt akarták, hogy boldog legyek, miközben elfelejtettek megkérdezni arról, hogy mi a legjobb nekem? Hogy boldog vagyok? Csak néha napján.. Csak ritkán kellett volna megkérdezni jól vagyok e?  — ennyi volt. Eltört a mécses. Szilánkjai szívembe fúródtak. Lángra gyúlt a papír szív. Mindenkinek van egy türővonala. Azt hiszem túlléptem. Túllőttek a célon.
- Miért kérdeztem volna? Soha nem válaszoltál őszintén. Nem voltál hajlandó őszintén beszélni az érzéseidről — érezhetően lehiggadt. Nem volt ingerült. Inkább csak csalódott.
- Miattad hazudtam. Hazudtam saját magamnak, miattad.
- Miért?
- Mert azt akartam, hogy a legjobb legyen neked. 
- Nekem te voltál a legjobb. Nem vágytam semmi másra, csak Rád.
- Ha most azt mondanám sajnálom.. Késő lenne?
Mindvégig egyedül Őt hibáztattam, miközben csak gyáva voltam. Gyenge és gyáva. Nem voltam képes szembe szállni velük, értünk.
- Ha azt mondanám szeretlek.. Késő lenne?