2. Évad 12. Fejezet ~Again

Emlékeztetőül!

"-Tudhattam volna,hogy hazudott - csóválta fejét,miközben lenézően végig mért.
-Tessék? - ráncoltam szemöldökeim."

             2. Évad 13. Fejezet
                 (33.FEJEZET)

                Lana Williams

-Mondtam már,hogy nem tudtam,hogy idejön - magyarázta Bieber,miközben próbálta megőrízni a hidegvérét,de látszott rajta,hogy bármelyik pillanatban robbanhat.
-Én meg hülye vagyok,mi? - nevetett fel gúnyosan -Az egy dolog,hogy fényes nappal lepattint miattad,de azért az már tényleg sok,hogy az éjszaka közepén jön hozzád.
-Figyelj Am! - szóltam bele vitájukba -Tényleg nem volt lebeszélve,hogy jövök,csak Chazzal csúnyán összevesztem és idejöttem - rántottam egyszerűen vállat. Semmi alapja nem volt a vádaskodásának. Fájt,hogy ennyire nem bízik bennünk.
-Neked nem osztottam lapot! - förmedt rám,majd ott hagyott minket.

                  Justin Bieber

-Utána megyek - sóhajtottam,majd felszaladtam a szobámba.

Épp a nadrágját rángatta magára.
-Beszéljük meg - zártam be kulcsra az ajtót,s farzsebembe csúsztattam a kis tárgyat. De persze mind ezt úgy,hogy ne vegye észre.
-Hol van a felsőm? - hagyta figyelmen kívül szavaim.
-Félre érted a dolgot! - próbálkoztam tovább.
-Nem érdekel - vágta rá azonnal. Hát jó. Sebes léptekkel haladtam az ágy alatt pólóját kereső lányhoz.
Egy lendülettel felrántottam a padlóról alkarjánál fogva. Nem vagyok az az erőszakos fajta,de nekem is véges a türelmem.
-Eressz el,ez fáj! - próbált szabadulni,de valljuk be nem nagyon jött neki össze.
-Lenyugodnál baszd meg?! - szorítottam a falnak.
-Engedj. El - tagolta,miközben szemeivel meg tudott volna ölni abban a percben.
-Addig,amíg meg nem beszéltük a dolgokat,nem mensz el!
-Nincs miről beszélnünk - köpte dühösen a szavakat.
-De igenis van,mert nem akarlak egy hülyeség miatt elveszíteni!
-Nem veszítesz el - mondta nyugodtan. Arca semmilyen érzelmet nem mutatott. Meglepett hirtelen lenyugvása - Mert ami nem a tiéd,azt nem tudod elveszíteni.
-Ne mond ezt - szorítottam még erősebben miközben orraink már majdhogy nem  összeértek.  Álkapcsom megfeszült,s nagyokat nyelve próbáltam visszafogni magam. Szemeim mélyen övéibe fúrtam. Izmai elernyedtek,s tudtam nyert ügyem van.
-Ez - csókoltam meg röviden ajkait - és ez - tértem le nyakára - meg ez - markoltam meg formás fenekét -Mind az enyém - suttogtam fülébe,majd beleharaptam az érzékeny bőrbe,mire halkan felnyögött - Ezt ne feljetsd el,baby!

-Dobd ki! - szólalt meg több perces néma csend után.
-Tessék?
-Mondom,dobd ki - ismételte ingerültebben.
-Ő a barátnőd - néztem hitetlenkedve szemeibe.
-Ch.. a barátnőm,mi? - horkant fel. -A barátnő nem mászik rá a barátnője pasijára - hadarta idegesen,s azt hiszem csak a végén esett le neki mit mondott. "Pasijára" .
-Szóval..a 'pasid' vagyok? - vigyorogtam elégedetten.
-Nem! Vagyis.. úgy értem,hogy az ex pasijára - próbálta kimagyarázni magát.
-Ebből már nem húzod ki magad.
-Ahj..csak dobd ki! - kezdett türelmetlen lenni.
-Nem fogom kidobni - válaszoltam egyszerűen. -Ő az egyik legjobb barátom. Csak rá számíthattam,mikor elmentél és...
-Ebbe ne menjünk bele! Te is jól tudod hogy viselkedtél mielőtt leléptem! - vágott közbe.
-Igen,tudom.. De a lényeg,hogy..Ő lett az egyik legjobb barátom és azok után amiken átsegítettük egymást,nem fogom csak úgy eldobni magamtól. Fontos lett nekem. Értsd meg,kérlek - szavaim után,mintha egy doboznyi nyugtatót dobtak volna neki. Arca dühösből átment nyugotba és fagyosba.
-Hát jó - kezdtem megörülni,hogy végre elfogadta,azonban folytatta,-Ha neked fontosabb egy 'legjobb barát' ,mint én a... - láttam rajta,hogy keresi a jó szót. Igazából én sem tudtam volna megmondani. -mint én,aki egy senki az életedben - rántott kamu mosollyal vállat.
-Ez nem igaz - szaladt ráncba homlokom.
-Miért? Akkor ki vagyok neked? - Barát? Annál több. Barátnő? Nem járunk. Én magam sem vagyok tisztában azzal,hogy most mi is van köztünk.
-...látod? Te is tudod,hogy semmi -mosolygott gúnyosan - Csak egy lány a múltadból. Egy futó kaland - kirántotta csuklóit szorításomból,majd az ajtóhoz sétált. Lenyomta a kilincset,és távozni akart. Újra. Újra távozni akart az életemből. Tudtam,hogy valamit tennem kell.
-Csak egy lány a múltból,akit.. szeretek - láttam,hogy egy pillanatra elgondolkodik,majd válla felett hátra pillantott rám.
-Majd ha az a lány,akit 'szeretsz' nem lesz második helyen..
-Nem vagy második helyen! - szakítottam félbe,talán kicsit több éllel a hangomban,mint kellett volna.
-De. Mindig is ott voltam. Kiskoromban jobb volt nálam a nővérem. Több volt,mint én. Mindig csak második lehettem utána. Aztán jött Selena..Ő is jobb volt nálam.  A rajongóid és a hírnév is többet jelentettek számodra. Most pedig itt van Lana.. Nézd,én ...megértem. De akkor te is értsd meg azt,hogy én meg nem akarok örökös második lenni,ha van akinél első is lehetek.
-És ha én azt mondom,hogy..mindketten elsők vagytok számomra?
-Akkor azt mondom,hogy nem szeretek osztozkodni.. Sajnálom Justin - ezek voltak az utolsó szavai,mielőtt kilépett volna az ajtón. A fejemben pedig újra és újra elmondta egy kis hangocska,hogy mekkora lúzer vagyok. Hogy megint elbasztam..

~Harminc perccel később

-Tudod..mikor megcsókoltalak a bulin.. - fújtam ki a számban lévő káros anyagot.
-Igen? - pillantott rám a mellettem hideg kövön ülő lány.
-Bocs - nyögtem ki végül,mire kissé zavart tekintettel meredt rám. - Csak..kiakartam próbálni valamit..
-Hogy eltudod-e felejteni Amandát - mondta ki helyettem is 'tervem' .
-Igen. De..nem ment - hajtottam le fejem.
-Tudod Justin.. néha azt kívánom,hogy bár Chaz is ilyen lenne,mint te. - ezen kijelentésén gúnyosan felnevettem.
-Azt soha ne akard.
-Miért?
-Mert..cseppet sem vagyok olyan jó,mint azt te gondolnád.
-Miért mondod ezt?
-Mert így van. Kérdezd meg bármelyik exem. Mind megmondja,hogy egy pöcs vagyok.
-És..Amandával mi a helyzet? Megbeszéltétek a dolgokat? - "nem akarok örökös második lenni,ha van akinél első is lehetek" .
-Nem szeretnék róla beszélni. Ne haragudj.

                   Jeon JungKook

-Te tényleg nem vagy normális - rázta hitetlenül fejét féltestvérem.
-Miért is? - keresem a megfelelő CD-t.
-Beleszeretsz egy huszonkét éves nőbe?! Tizennyolc éves fejjel? Mond,neked teljesen elmentek otthonról?
-Nem szerettem bele,oké?! - én meg a szerelem. Hagyjuk már -Pont én? Rossz vicc. Maximum egy futó kaland lehetne.
-Jól van. De én szóltam kölyök!
-Inkább törődj a saját dolgoddal - vágom neki flegmán.
-Nem szándékoztam itt maradni - szemforgatva kisétált a táncteremből, én pedig végre elkezdhettem.
Lehet,hogy most megharagudott,de nem érdekel. Nekem áll egy olyan dologgal,aminek abszolút nincs értelme. Amanda nekem csak olyan,mintha a nővérem lenne. Maximum egy éjszakás kalandok lehetnének. A szilveszteri dolog meg csak..sokat ittam. Ennyi.

                 Amanda Work

-Nem hiszem el,hogy megint megtette. Nem hiszem el,hogy mindig kell lennie valakinek,aki fontosabb neki nálam. Tényleg ennyire szar alak lennék? - emeltem Zackre kipirosodott szemeim.
-Dehogy vagy szar alak! - tiltakozik rögtön.
-Akkor mivel magyarázod ezt? Hm? Tizenhat évesen megerőszakolnak. Az első barátom csak kihasznált,ahogy a többi is. Te megcsaltál, a szüleim hallani sem akarnak rólam, és életem első nagy szerelmének..semmit sem jelentek -tártam ki tehetetlenül karjaim.
-Hülye voltam. És ők is azok,ha nem becsülnek meg.
-Köszönöm,hogy itt vagy - ölelem meg szipogva,Ő pedig azonnal viszonozza.

- Talán nem ez a legjobb alkalom erre,de szeretnék bevallani neked valamit - szemeiben mintha megbúvó félelmet látnék. Fél a reakcimtól. Kíváncsivá tett.
-Mondd!

Hááj evribádii! ❤

Part question!

Mit gondoltok mit akarhat mondani Zack Amandának?
Ti #teamAm vagy #teamLana-sok vagytok?