2. Évad 14. Fejezet ~Bieber is back!

                2. Évad 15. Fejezet
                     (35.FEJEZET)

                 Justin Bieber
                      Sz. Sz.

Lehet közhelyesen hangzik, de a zene valóban az életem része. Egy nagyon nagy helyett betöltő része. Úgy érzem ez az a dolog, amivel kifejezhetem magam. Csak keresned kell, és megtalálsz a sorok közt. Míg mások az írással vagy a festészettel fejezik ki magukat, én a zenével. A művészet arról szól, hogy papírra vethesd a benső éned. A burkolt érzéseid hangokba, szavakba vagy éppen több ecsetvonásból álló műremekbe rejted. S ha szeretnéd, meglátod milyen is vagyok én valójában. Milyen a lelkivilágom, a vélekedésem az élet örömeiről és nehézségeiről.
Én így tudom elmondani, hogyan érzek. A zenével.
Hisz sosem voltam a szavak embere, ami kissé abszurd, hiszen minden dalom én magam írom, mégis úgy érzem ez valahogy más. A dallam. A dallam az amibe kapazkodhatom. Ez az én támaszom. Ez és a rajongóim. A Belieberek, akik nap, mint nap kiállnak mellettem, támogatnak, és szeretnek. Nélkülök most nem tartanék itt. Ez az egész nem csak az én érdemem. Ezt nem én értem el. Ezt mi értük el! Ők a legjobbak. Ha segítség kell, Ők tetre készen állnak. A díjakat és az elismeréseket.. mind együtt érdemeltük ki. Hálával tartozom nekik. Legszívesebben mindegyikőjüket egytől, egyig megölelném. De sajnos csak egy van belőlem. Egyetlen egy srác, aki próbál megfelelni az elvárásoknak. Van hogy nem sikerül és helytelen dolgokat teszek, miket a végén mindig megbánok. Mindig belátom, ha hibázom és próbálom azokat helyrehozni és tanulni belőlük. Sajnálom, ha csalódást okozom nekik. Nem szándékosan teszem. Nagyon szeretem Őket. Mert Ők az én rajongóim, én pedig az övék.

Ha fogalmazhatok így, újra 'jó útra' tértem. Az utóbbi időben sok helyzetben döntöttem helytelenül. Rossz társaságba keveredtem. Egy időre elfeledtették velem honnan jöttem. Elfelejtettem ki vagyok én valójában. Azonban a családom és a barátaim felnyították a szemem.

Elejinte fájt, ahogy a húrok ujjbegyeimbe vájtak, azonban mostanra már megszoktam. Erős bőrkeményedés nőtt rajta, ezzel úgy mond "inmunissá" válva rá. Imádom ezt csinálni. Sokkal jobb, ha én magam és a hangszerem teremtjük a dallamot, mintha csak betennék egy merev CD-t és arra énekelnék.
Most azonban nem én pengettem a húrokat.

- Mi lenne, ha az utólsó sort egy hanggal fentebb vinnénk? -- ajánlom. - Valahogy így -- veszem át Dan kezéből a gitárt. - Missing more than just your body.
- Igen, ez így tényleg jobban hangzik -- bólint rá egyetértően.

Talán ez volt a baj a kezdetektől fogva. Mindig megerősítést vártam az emberektől. Megerősítést arról, hogy jó- e az, amit csinálok? Mi van ha nem felelek meg az embereknek? Mi van ha nem vagyok elég jó? Szorongtam, miközben csak élveznem kellett volna azt, amit csinálok.
Ha nem is száz százalékosan, de kezd elhalványulni ez a megfelelési kényszer. Mára már csak a hozzám legközelebb álló embereknek kérem ki a véleményüket.
Csak annak a véleményére adj, ki igazán szívén viseli a sorsod!
Ha valamit, akkor ezt az egyet megtanultam az évek során.

                   Lana Williams
                        Sz. Sz.

- Szejencsés lehet a lány, akinek a dalokat íjja -- vallja be Jazzy szégyenlősen, miközben a mai ruháját próbálgatja.
- Igen. Valóban -- festek magamra egy félmosoly félét. - És ez? -- mutatom felé a kis Minis ruhát. - Szerintem ez nagyon édes.
- Nee. Ez túl gyejekes -- felnevetek vélekedésén. Már most igazi ' nagy nő '. Mi lesz később?
Vissza akasztom a ruhát, és tovább keresgélek.
- Szejinted kinek íjhatja a szejelmes dalokat? -- egy pillanatra megállok a ruhák keresésével..

" - Akkor neked se legyen! Akkor te se vedd számításba! -- jelentek meg az undor ès èrtetlensèg jelei arcomon.
- Miattam van sz*rban! -- okolta magát.
- Ez nem igaz -- tiltakoztam hevesen.-John miatt van! Nem miattad! -- nèztem egyenesen szemeibe.
- Mègis engem okol!
- Ès? Szard le!
- De nem tudom!
- Mièrt? -- vettem elő èrtetlen pillantásaim.
- Mert rohadtul szeretem! -- szaladtak ki a szavak meggondolatlanul ajkai közt."

- Egy olyan lánynak Jazzy.. akit mindennél jobban szeret -- próbáltam palástolni kigördülő könnycseppemet.
- És ez a lány te vagy?
- Nem Jazzy.. Egy nálam sokkal jobb lány az.
- Pedig te isz szép vagy -- villant egy ezer wattos mosolyt. Akár a báttya..
- Na jó. Ejtsük inkább a témát, mert sosem készülsz el. Hm?
- Jendben.

                     Justin Bieber
                           Sz. Sz.

- Hol vannak máj a lányok? -- toporzékol mellettem Jaxon. - Fagyit akarok már enni!
- Hey! Ha ilyen hisztis leszel, akkor soha nem lesz barátnőd! -- szólok rá komolyan, mire kissé meghunyászkodik.
- Nekem máj van -- szólal meg újra durcisan.
- Nyem is igaz! -- jelenik meg a nappali falai közt a Lana ölében helyet foglaló Jazzy.
- De igen -- ölti ki gúnyosan nyelvét húgára.
- Jaxo! Ilyet nem szabad csinálni!
- Dehát hazudik! -- mutat mérgesen Jazz felé. - Nekem tényleg van bajátnőm. Lana az! -- mindenki egy emberként fordul az említett fülig pirult lány felé. De édes. Egy öt éves szavaiba is képes belepirulni.
- Igaz, az ejőző bajátnőm Am szebb volt, de.. Rá sem panaszkodhatom -- ránt egyet apró vállain.
- Jaxon, ne beszélj így Lanaról! Megsérted vele.
- Az igazsággal? -- vonja föl szemöldökeit.
- A pimaszságoddal! Ma pedig nem kapsz fagyit! -- veszem fel mérgesen ölembe.
- De Dutin..
- Jaxon! Fejezd be!

- Bocs Jaxon miatt. Gyerek még és nem tudja mit beszél -- na ez egy kínos helyzet. Kössz Jax!
- Ugyan -- legyint. - Gyerekek még. Egyébként is szerettem volna róla beszélni.
- Amandaról? -- ülök le a játszótéri park egy padjára.
- Igen -- bólint aprót. - Tudom, hogy próbálod magad túltenni rajta, és nem szeretsz róla beszélni, de.. én szeretném, ha boldog lennél.
- Én most is az vagyok! -- jelentem ki egy kósza félmosollyal.
- Nem, nem vagy az -- arcáról tisztán levehetőek az aggódás jelei. Rég nem féltett már senki úgy, mint Ő. - Szeretném, ha újra az a srác lennél, mint Amanda előtt.
- Ehhez az kell, hogy elfelejtsem Őt.
- Ehhez az kell, hogy visszaszerezd Őt! -- soha nem szokta felemelni a hangját, csak ha már igazán dühös. Ezért is lepett meg, hogy ilyen hangnemben beszél. Tényleg ennyire fontos lenne neki a boldogságom?

Meglepődik, mikor hirtelen karjaimba vonom. Lehet, hogy nem érti, de nekem most sokat jelent, hogy itt van velem.
- Köszönöm.

                   Amanda Work
                         Sz. Sz.

- Hát ez.. elég érdekes szituáció -- töri meg Ő először a köztünk lévő,  hosszú ideje tartó csöndet.
- Nekem mondod? -- köszörülöm meg kínosan kiszáradt torkom. - Szóval elmondod, hogy miért utaztál tizennyolc órán keresztül a világ másik feléről pont ide, vagy még ücsörgünk itt fél napokat? -- veszem elő gúnyos mosolyom.
- Melyik verziót szeretnéd hallani?
- Az eredetit -- gondolom Zack nem tudhat ezek szerint arról, hogy itt van.
- Azért jöttem, hogy elbeszélgessek veled -- vált most már Ő is komoly hangnemre.
- Hallgatlak -- dőlök hátra a kávézó adta kényelmes bőrfotelben.
- Justinról lenne szó..
- Nem vagyok rá kíváncsi -- jelentem ki egyszerűen. Miért nem tudnak már leakadni a témáról? - Miért van az, hogy mindenki próbál rábeszélni, hogy kibéküljek vele, miközben csak szenvedtem a vele való kapcsolatom során?
- Szenvedtél volna?
- Igen -- látom rajta, hogy nem hisz nekem. Már pedig pontosan így van. Csak szenvedtem, míg vele voltam. Sajnálom, ha jót akarva magamnak nem szeretnék újra belesétálni a csabdájába.
- Szereted még?
- Nem -- jelentem ki határozottan. Látom, hogy egy kis időre elgondolkodik, majd újra szólásra nyitja ajkait.
- Hazudsz -- hitetlenkedve felnevetek. Mit is keresek én itt?
- Őszintén... Te nem utálnál egy olyan embert, aki elveszi tőled a legjobb barátnődet és aki miatt egy káosz lesz az egész életed? Aki magába bolondít, aztán élőadásban közli a szakításotokat? Egy roncs lettem miatta, érted? Csak szeretnék végre egy nyugodt, Justin mentes életet. Kamerák és balhék nélkül. Hova kell mennem, mit kellene még csinálnom, hogy végre magam mögött hagyhassam a múltam?
Új életet kezdtem! És ebben Bieber nem kapott szerepet.
- A szerelem olyan, mint a külső erők. Rombolnak és építenek maguk körül. Lehet hogy tönkretesznek, de aztán újra összeszednek.
- Hidd el, hogy ez a szerelem, csak pusztítást hozott az életembe.
Köszönöm a kávét és hogy eljöttél idáig, de azt hiszem nincs értelme folytatni ezt a beszélgetést -- szóhoz sem hagyom jutni, csak gyorsan vállamra kapom táskám,s kisietek a kávézóból, ezzel ott hagyva a barna szépséget.

                    Justin Bieber
                        Sz. Sz.

- Első koncert? -- érdeklődöm a Tour részleteiről.
- Március kilenc, Seattle -- válaszolja Dan.
- Alig várom, hogy újra ott álhassak a színpadon, és láthassam a több ezer boldog tekintetet. Érezhessem újra azt a mindent elsöprő adrenalint a fellépés alatt -- harapom be izgatottan alsó ajakpárnám.
- A Bieber team visszatér!

                   A következő
               rész tartalmából!

" - Sokan vannak még? -- nyújtózkodom az időközben kényelmetlenné vált székemben. - Mindenem elállt már.
- Ne nyafogj -- int le Nick. - Már csak ketten vannak.
Amint ezt közli, halk kopogtatás zengi be a tánctermet.
- Igen! -- egy középmagas, fiatal srác lép be a terem ajtaján. Valahonnan olyan ismerős, de nem tudnám megmondani hol láttam ezelőtt.
- Korod?
- Tizennyolc.
- Tizennyolc -- körmöli le rögtön az információt. - És hogy hívnak?
- Jeon JeonGuk. "