2. Évad 13. Fejezet ~Dance? word tour? What's?!

                   Halihó embik!❤
7 óra óta fent vagyok már és a részen ügyködöm. Ma mind a négy blogomban tervezek új részt, de természetesen az én Babykém az elsődleges!^^💞
El sem hiszem hogy repül az idő. Még hat rész és vége az évadnak, miközben nem rég kezdtem el írni. A mai rész végéből kikalkulálhatjátok, hogy miről is fog szólni a következő, 3. évad. 😃
Sokan azt mondtátok Zack szerelmet fog vallani Amnak.
Nos.. Ez is kifog most derülni!:D Jó Olvasást kívánok mindenkinek!^^
Xx,Writer.❤

                  Emlékeztetőül!

" - Talán nem ez a legjobb alkalom erre, de szeretnék bevallani neked valamit - szemeiben mintha megbúvó félelmet látnék. Fél a reakcimtól. Kíváncsivá tett.
- Mondd!"

               2. Évad 14. Fejezet
                     (34. FEJEZET)

- Azon az éjszakán, mikor volt az a házi buli -- halkat egy sóhajtás erejéig. Szemeivel a rózsaszín bolyhos ágyhúzatot lesi. Kerüli a tekintetem. Szégyenli magát. Tudja, hogy mai napig fáj ez nekem. A múltamban történt dolgok egyszerűen akkora traumát okoztak bennem, hogy teljesen kifordultam magamból. Sokkal nehezebben bízom meg az emberekben, és ebből kifolyólag a barátaim száma.. nos igen csekély.
- Igen -- bíztatom, mikor már hosszú percek óta nem szólal. Talán tényleg nem akkor kellett volna felhozni ezt a témát, mikor épp mély pontomon vagyok, viszont az a fajta ember vagyok, akinek ha mondanak valamit, az addig nem hagyja az illetőt, amíg ki nem böki a teljes mondani valóját. Ha már elkezdte, fejezze is be! "Amit ma megtehetsz, ne halazd holnapra!" Tartja a mondás.
- Akivel megcsaltalak, az...
- Ne! -- tartom fel kézfejem, ezzel is nyomatékosítva tiltakozásom. - Nem akarom hallani -- nem hiszem el. Van bőr a képén? Azt nem akarja esetleg elmondani, hogy milyen pózban csinálták?
- Selena volt! - jelenti ki határozottan, mielőtt még újra belé folytanám a szót. Ezúttal azonban én voltam, kinek torkára fagyott gondolata. Nem akartam elhinni. Nem tudtam.. felfogni. Egyszerűen.. komolyan? Ő is?
- Mit tud az a csaj, amit én nem? -- őszinte kíváncsisággal vizslatom smaragzöld íriszeit. Tényleg tudni akarom. Mi benne olyan kibasszott különleges, ami miatt két pasi is pofára ejt?
- Én..
- Várj! Bele se kezdj inkább a sorolásába! -- tudom jól, hogy kis millió egy dolog lenne - Még mindig..? -- teszem fel újabb lógva hagyott kérdésem.
- Csak ha ezúttal tényleg befejezhetem -- nevet fel, mire nekem is ott termed egy kis szégyelős mosoly a szám sarkában. Rossz szokásom, és bár sokan szóvá tették már, még sem tudok róla leszokni. - Emlékszel, mikor Justinnal és Sellyvel Miamiba utaztatok? - a 'Selly' megnevezésre kisebb fintor jelenik meg mimikámon. Nem teszem szóvá, csak csendben bólintok. - Nos ez alatt az utazás alatt Selena "rejtélyes eltűnese " közben.. velem volt -- az emlékek záporként ömlöttek a felszínre..
"- Nem agódsz?
- Szerinted? -- nevetett fel gúnyosan.
- Nem. Nem úgy èrtem.
- Akkor? -- nèzett rám kèrdőn.
- Selena -- próbáltam úgy mondani, hogy ne hallatszon hangomból a merő gúny, de azt hiszem ez nem egèszen jött össze.
- Mi van vele? -- feszült meg arca.
- Tegnap este óta, mióta elment, nem láttad. Ugye?" ((1.évad))

Justin mindig próbálta terelni a témát. Soha nem mondta el, hogy mi van Selenaval. Akkoriban azt hittem Ő maga sem tudja és nem akar beszélni róla, azonban következő válasza meglepett.

- Justin tudja?
- Igen -- sóhajt. - Tudja.

És ekkor összeállt a kép...

- Justin végig Gomez miatt volt veled ilyen -- nevetek föl keserűn. - Nem miattam. Nem azért, mert esetleg "féltékeny" lett volna ránk. Ugyan.. egyedül az számított neki, hogy nehogy elvegyék tőle "élete szerelmét" . Akkor sem én voltam az, aki fontos volt neki.

        [竹日心日弓，廿人大卜人]

                  Jeon JungKook
                          Sz.sz.

- De akkor.. mi lesz a fotózással? -- kérdésére én magam sem tudom még a választ. Talán szüneteltetnem kellene egy picit. Aztán ha nem jön be a dolog, visszajövök.
- Még semmi nem biztos. Az is lehet, hogy hamar ráunok majd és ott hagyom. Mindenesetre egy ilyen lehetőséget nem fogok elhalasztani. - És mi lesz Amandaval? -- aggodalmaskodik tovább.
-Nem tudom. Nem én vagyok az egyetlen fotós a cégnél -- rántom meg bőrdzsekivel fedt vállaim.
- De Vanessa azt szeretné, ha Te lennél Am fotósa.
- Én meg azt szeretném, ha végre egyedül dönthetnék a magánéletemben! - csattanok fel, mire TaeHyung kissé össze is rezzen hirtelen cselekedetemen. Feldűhít, ha helyettem akar dönteni valaki.

                  Amanda Work
                       Sz. Sz.

Reggel ha mondhatjuk így, 'bal lábbal keltem' . Tegnap este nem húztam be a sötétítőket, ami azt jelenti, hogy pontosan hét húszkor a nap 'csodás' sugaraira ébredhettem. Sosem szerettem, ha sütött a nap. Azt persze én is élveztem, ha a nap ereje finoman csiklandozták bőröm, viszont ennek ellenére is inkább a borús, esős időt kedveltem. Hallgatni az eső cseppek koppanását az ablak üvegén, miközben egy csésze gőzölgő kakaóval melegíted föl hideg kezeid. Imádtam az ilyen délutánokat. Órákig tudtam volna így tenni a kedvenc fotelemben ülve egy meleg pokróc társaságában. Most azonban nem ez volt a helyzet. A nap hét ágra sütött és úgy éreztem kiég a retinám. Nyűgösen fordultam át másik oldalamra, ezzel hátat fordítva a hatalmas üveg ablaknak.
Arcom a párnámba temettem, s úgy próbáltam visszaaludni. Még tart a szünetem, szóval szeretném ezt kihasználni.

Már épp átléptem volna az álmok kapuját, mikor hangos beszélgetés szűrődött be a szobámba.
- Én meg azt szeretném, ha végre egyedül dönthetnék a magánéletemben!
- Tényleg ennyira felelőtlen vagy?! Eldobnál mindent?!

- Istenem, ez a két pöcs -- dünnyögöm párnámba. Egy sóhajtás után nagy nehezen, de kikászálódom az ágyból. Komótosan húzom fel lábamra puha anyagú mamuszom.
Úgy érzem nem a szemeim az egyetlenek, mik ólom súlyúak. Lábaimmal csoszogva haladok le a hang forrásáig, közben zombi üzemmódba kapcsolva.
- Na idefigyeljetek faszfejek! -- kezdem el, mikor végre megtalálom a két jó madárt. - Itt még valaki  rohadtul aludni szeretne, szóval pofátok lapos marad, vagy elmennetek valahova, engem nem érdekel. Viszont nem szeretnék még egyszer lejönni, sőt! Ti se akarjátok! -- megszeppenve állnak előttem. Nem szólnak egy mukkot sem. Nem tudom, hogy a reggeli tipikus kinézetem, vagy szavaim gyakoroltak rájuk ekkora hatást. Mindenesetre kusban lettek, és ez a lényeg.
- Azt hiszem inkább én most.. uhm.. Elmegyek próbálni -- eszmél fel elsőnek Kook, s már el is siet mellettem cipőjét felhúzni.
- Milyen próbára? -- beszélek most már nyugodtabban, ezzel a többieket is fellélegeznek.
- Tánc -- felel rögtön apró mosollyal az arcán. Ó, igen. A tánc. Régen én is imádtam. Akár naphosszakat is képes lettem volna a táncteremben tölteni. Elterelte a gondolataim és azokban a percekben, miközben a zene nyelvén táncoltam, úgy éreztem szabad vagyok. Elveszítettem az úszást, de helyette kaptam a táncot, mi ha nem is teljes mértékben, de pótolta azt.
- Veled mehetek? -- csúsznak ki akjaim közt meggondolatlan szavaim.
- Az előbb még aludni akartál -- formálja gúnyosan mimikáját.
- Az az előbb volt -- hagyom figyelmen kívül hirtelen jött undokságát.
- Tíz perc és itt hagylak!

Nem tudom mi vett rá hirtelen arra, hogy nem hogy az ágyból, de még a házból is kilépjek, viszont valami akaratomon kívül is hajtott a dologra.
Annyi minden volt már életem során, amiről azt gondoltam, ez lesz az az út. Ehhez képest csekély egy év alatt voltam már jogász pályán, úszó és tánc karrieren, végül pedig a világ másik felén kötöttem ki modell ként.
Már régen nem az a lány vagyok, aki a nővére nyomdokaiba lépve igyekszik megfelelni a szülei elvárásainak. Bár úgy tűnhet, nem. Lehet végül egy úton kezdtünk haladni, de nem azért, mert másoknak szeretnék bizonyítani vele. Rájöttem, hogy a legfontosabb az, ha én szeretem azt csinálni, amit és elsősorban én vagyok megelégedve magammal.
Meguntam már, hogy huszonkét éve próbáljak megfelelni az embereknek. Egy idő után úgyis mind elhagy. Nem mindegy?!

- És milyen tipusú zenékre szoktál táncolni? -- gumizum fel fejem búbjára lófarkam.
- Tangó -- villant ezer wattos mosolyt.
- Tangó? -- kérdezem vissza kínos mosollyal.
- Látnod kellene a fejed! -- nevet fel jó ízűen. Gondolhattam volna, hogy nem gondolja komolyan.
- Vehetnénk komolyra a figurát? -- ölelem át testem kezeimmel, miközben türelmetlenül fújtatok egyet.
- Jól van Mrs. Morcikisasszony -- forgatja meg mosolyogva éjfekete szemeit. - Ott vannak a kazetták -- mutat a terem egy sarkába. - Válassz valamit!

GOT7, BigBang, VIXX, Infinite, Lee KyuWoon, Tyga, Juicy J.. Minden fajta, féle zenész és stílus terítékre került.
Mégis egy névtelen CD-re esett a választásom. Pontosabban 'Válogatott darabok' nevet viselte, azonban számomra ez semmilyen jelentéssel nem bírt. De már ha 'válogatottak', akkor rosszak nyílván nem lehetnek. Így hát betettem azt.
Először Vixx- Error száma csendült fel. Mivel JungKook tudott az összes - háromszázkettő- számra koreót, én viszont nem, így megbeszéltük, hogy dalonként váltjuk egymást. Hisz annak nem lenne értelme, ha mindketten elkezdenénk különböző módon táncolni. Engem legalábbis zavarna. És így legalább a másik kitudja fújni magát váltásoknál.
Elálmúlva figyeltem a srác mindenegyes lépését. Elképesztő volt látni, mennyire átérzi a zenét. Mintha csak magamat látnám pár évvel ezelőtről.
Bár mostanra már biztos megkopott kicsit az a nagy 'tehetség' .
- Ügyes! -- dobom neki palackos üvegét, mit jó reflexének köszönhetően el is kap.
- Lássuk mit tudsz te! - indítja el vigyorogva az időközben megállított magnót.
Lelkesen pattanok fel a padlóról, s várom, hogy elkezdődjön a dal. Kíváncsian várom melyik lesz az.
TaeYang- Ringa Linga.
Imádom ezt a dalt.
Ütemre mozgatom testrészeim, s ahhoz képest, hogy rég táncoltam már, nem csúszom el egy ütemnél sem. A tükörből látom, ahogy a falnak dőlt fiú leesett állal figyel. Nem voltam tőle zavarban. Inkább csak jót kuncogtam magamban. Valahogy én is így nézhettem ki pár perce.
A dal akkordjai lassan az utólsókat csendülnek, majd végleg elhallgatnak.
Pihegve ülök le a fiú mellé, ki csak ennyit tud hirtelen kinyögni;
- Szép.
- Kössz -- bazsalygom elégedetten.
Egy párszor eljátszottuk ezt, majd  kerestünk egy páros táncra való dalt. Mivel ismert szám, mindeketten tudtuk a koreóját.
Elképesztő összhangban voltunk.
Élveztem minden percét a vele töltött táncnak.
Azt hiszem nem ez volt az utolsó, hogy eljöttem vele.

- Régóta táncolsz? -- érdeklődöm, fejem a fiú vállának dőltve.
- Négy- öt éve. És te?
- Három évig táncoltam verseny szerűen. De annak már jó pár éve -- emlékezem vissza.
- Reggel a veszekedés Tae-vel.. Tulajdonképpen egy ajánlat miatt volt.
- Ajánlat? -- tesz kíváncsivá. Némán bólint.
- Te ugye szered ezt csinálni.. -- kezdi bizonytalanul, mire csak megerősítésként hümmögöm egyet. - Mi lenne, ha velem jönnél? -- böki ki végül, mire a vér is megfagy az ereimben. Na erre nem számítottam..
- Én.. -- hebegem.
- Háttértáncos meló lenne.
- És kinek a koncertjein? -- azért ez sem mindegy.
- Azt nem tudom -- ránt vállat. - De valami nagy kutya lehet a zenei iparban, mert wordtour-ról lenne szó.
Egy word tour? Az akár hónapig,  rosszabb esetben fél évig is elhúzódhat.
- Gondolj bele -- szólal meg újra. - Világot láthatnál, sikereket szerezhetnél, egy star közelében lennél és közben azt csinálnád, amit szeretsz -- JungKook teljesen fel volt lelkesülve, azonban én bizonytalan voltam.
- Nem is tudom..
- Csak gondold át!