2. Évad 11. Fejezet "I knew that he lie.'' (+18)

                   Emlélekeztetőül!

                     " -Ő az én.."

                   2. Évad 12. Rész
                     (32.FEJEZET)

-Ő az én..barátom - jelentem ki komolyan,mire sokáig csak némán áll előttem. Mintha pillanatnyi csalódotságot s megbánást vélnék felfedezni csillogó szemeiben. Nem szól semmit,nem szólok semmit.
-Akkor..nem is tartalak fel tovább - engedi el szorosan tartott csuklóm - A barátod már biztosan vár - sandít a tőlünk jó pár méterre ácsorgó JungKookra.
-Ahogyan téged is - engedem hanyagul magam mellé kezem.
-Tessék?
-Lana.. - mondom ki állítólagos "legjobb barátnőm" nevét.
-Igen. Bizonyosan már vár.
De nem csak Ő várt. Mindannyiunk vártunk valamire. JungKook arra várt,hogy vissza menjek hozzá,ahogyan Lana is a te esetetben. Én viszont rád vártam. Rád és az illatodra. Rád és a biztonságot adó karjaidra. Rád és a hangodra,a szavaidra. Vágytam rád,vártam rád.
És hogy benned mi játszódott le?
Őszintén megmondva..fogalmam sincs. Szeretném azt mondani szerettél,de..nem szeretném becsapni magam. Talán valahol a szíved mélyén Te is vágytál rám.
Szerettem volna elmondani Neked hogyan érzek. Ám ehelyett csak annyit mondtam:
-Menj.

                  Amanda Work
                         Sz.sz.
                      [USA,LA]
                 {2014.02.19.}

-És miért vagy ideges? - tárta ki karjait.
-Nem vagyok ideges! - csaptam dühösen az asztalra ezzel megcáfolván előző álításom -Én csak..csalódott vagyok,érted?! A legjobb barátnőm az,aki hátba szúrt annak ellenére,hogy minden egyes alkalommal Ő volt az,akinek elsírtam a veled kapcsolatos dolgaim! Ő volt az,aki meghallgatott és tanácsot adott! Ő volt..a kishúgom,érted? - ennyi,nem bírtam tovább. Nem érdekelt,ha látja amint megtörök. Szabad utat adva engedtem ki mardosó könnycseppjeim. Az sem gátolt meg kiakadásomban,hogy egy nyílvános helyen tartózkodtunk. Úgy éreztem,ennek most ki kell jönnie.

Pár hete jelent meg egy cikk a  ""Jalana""-ról. Ami annyit takar,hogy a TMZ szerint "meg van Gomez utódja". Persze tisztában vagyok vele,hogy bármit képes kitalálni a média csak hogy meglegyen a botrány. Viszont Lana és Justin az utóbbi időben tényleg,hogy finoman fogalmazzak "összemelegettek" .
Vegyük csak a múltkori esetet.

                *2 héttel ezelőtt*
                  [Japán,Tokyo]

-Annyira hiányzol már! Alig várom,hogy találkozhassunk! - meséltem fülig érő mosollyal a négy hét múlva esedékes szünetem. Persze addig még egy hónap és rengeteg fárasztó fotózás és edzés vár rám addig,de ha arra gondolok,hogy nem sokára találkozhatok a legjobb barátnőmmel rögtön elönt az adrenalin.
-Igen,én is - mosolygott erőltetten. Láttam rajta,hogy zavarja valami.
-Baj van? - kérdeztem rá azonnal.
-Nem,dehogy csak..nem rakhatnánk át ezt a skype beszélgetést máskorra? - hajtotta le kínosan fejét.
-De,persze - vigyorogtam sokat sejtően -Megértem én..
-Tényleg? - virult fel arca,miközben egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait. Oké,most már tuti pasi van a dologban.
-Pe...
-Lana jössz már?! - jelent meg a kamera hátterében egy ismerős alak. Nem láttam,csak alsó végtagjait, de a tipikus ülepesgatya és supra cipő mindent elárult..

*Napjainkban

-Dühös vagy rám? - teszi fel mellékesen kérdését. Arcáról semmilyen érzelem nem íródik le. Tényleg semmit nem fogott fel a lecseszésemből? Neki tényleg..semmi nem jutott el a tudatáig?!
-Szerinted? - üti meg a hangom a magas 'c' hangot,miközben próbálom magam visszafogni.
-Szóval igen - sóhajt -És miért is? - dől hátra szórakozottan velem szembeni ülőhelyén.
-Fél órája ezt ecsetelem! Ember, rámozdultál a barátnőmre! -ha valaki kívűlről néz minket,azt hiheti én egy felháborodott,megcsalt,meleg lány vagyok,akit a csaja lepattintott egy helyes faszira. Akarom mondani, egy bunkó faszira. Mondanom sem kell,hogy a kávézóban lévő emberek mind megbámultak minket. Sőt! Mivel a szabad ég alatt voltunk,még az éppen arra sétáló párok vagy magányos cicás nénik is furcsáló pillantásokkal illettek. Nincs mit szépíteni ezen. Beégtem. Bár ez abban a pillanatban nem nagyon hatott meg.
-És ha így van? - hajolt az asztal fölé,hol ujjait összekulcsolva néztünk farkasszemet - Zavarna? - jelenik meg arogáns vigyor képén.
-Ch..ne viccelj - forgatok szemet.
-Akkor? Miért vagy dühös? Azt mondtad bosszant,hogy "rámozdultam a barátnődre" . Miért? - a francba...ez most komoly? Egy Justin Bieber sarokba szorít? Ásd el magad Work!
-Én csak.. - mégis mit mondhatnék? Tulajdonképpen még én magam sem tudom mi bajom.
-Hallgatlak - vesz fel ív formát szemöldöke.
-Na jó,nekem erre nincs időm! - pattanok föl ülőalkalmatosságomról,miben már jócskán másfél órája foglalhattam helyet. El sem hiszem. Kilencven percet elpazaroltam az életemből rá. Én sem vagyok komplett..
-Csak nem randid van? - ejtette ki gúnyos mimikával szavait.
-De,képzeld. JungKook gépe nem sokára leszáll - intéztem felé szavaim hasonló gúnymosollyal. Ennek persze a fele sem volt igaz,de ez már mellékes.
-A véleményem ugyanaz,mint akkor - állt fel Ő is székéből. Közel lépett hozzám,majd egyik kezét arcomra helyezte. Finoman tűrt fülem mögé egy-szélnek köszönhetően- arcomba hullott tincset. Hüvelykujját lassan és óvatosan húzta végig alsó ajkamon. Belül az eszem azt ordította,lökjem el,taszítsam el magamtól azonban most az egyszer nem az agyam küldte a jeleket. Egy sokkal erősebb dolog vette át az irányítást. A szívem.

                   Chaz Somers
                          Sz.sz.

-Kérlek,beszéljük meg!
-Értsd meg,hogy nincs miről beszélnünk! - tekintete fagyos volt és kimért. Tudtam,hogy jogosan dühös rám. Megcsaltam,ami óriási nagy hiba volt,de részeg voltam és nem tudtam mit teszek. Nem mentség,tudom.
-Kérlek. Csak egy utolsó esélyt adj nekünk.
-Elbasztad! - azzal fogta a magát és faképnél hagyott. Még épp utol érték utolsó szavaim:
-És mégis hová mész az éjszaka közepén?! - tártam ki karjaim.
-Mindegy,csak innen el!

                  Justin Bieber

*2 héttel korábban

-A csaj belém van zúgva,szóval jó lenne,ha koccolnál róla - magyaráztam telefonon keresztül Amanda új 'beépített pasijának' .
-És azt várod,hogy higyjem is el? - hallottam a vonal tulsó végéről egy gúnyos nevetést -Hiszem,ha látom.
-Ne aggódj..nem sokára látni fogod - majd bontottam a vonalat.

*Napjainkban

-Most már igazán elmondhatnád,mit akarsz! Elrántgatsz a kávézóból,betuszkolsz a kocsidba, és órákig 'utazgatunk' a város egyik végéből, a másikba! Ezt persze mind egy szó nélkül,és ha megkérdezem rögtön kussoljak. Tudod van jobb do... - Istenem ez a lány,mikor lett ilyen beszédes? Nem bírtam tovább hallgatni a lecseszését,ezért egyszerűen elhallgattattam. Pontosabban megcsókoltam. Reakciójából ítélve -kissé - lesokkolt. Tétovázott,ezért gondoltam rásegítek egy kicsit. Erősen a falnak nyomtam,mire ajkait egy halk nyögés hagyta el,így nekem szabad utat adva. Miután éreztem,hogy Ő is benne van,fenekébe markoltam. Vette az adást és lábait rögtön derekam köré tekerte. Kezei tarkómra siklottak,hol óvatosan beletúrt hosszú hajamba. Mondanom sem kell,hogy ezzel csak még jobban beindított. Feneke alatt megtartottam,majd a szobám felé vettem vele az irányt. A szobába beérve, rögtön az ajtónak nyomtam,majd ajkairól letértem a nyakára,mit erős ostromlásba kezdtem. Olykor-olykor fel is szisszent az erős szívás miatt. 'Munkám' végeztével egy utolsó, lágy puszit nyomtam a kiszívott bőrfelületre,aztán bentebb menve fektettem le ágyamra.
Ott újabb csókcsatába invitáltam.
Percekig tarthatott,míg el nem tolt magától. Értetlenül meredtem kék szemeibe. Nem értettem mi baja.
-Ezt..nem kellene. Neked ott van Lana és úgy látszik,hogy köztem és JungKook közt is kezd..alakulni valami - halkult el végére,s tekintete lesiklott melkasomra.
-Ugye ez egy rossz vicc?- nevettem fel gúnyosan -Lana és én barátok vagyunk. JungKook meg..mindeketten tudjuk,hogy engem szeretsz - suttogtam utolsó szavaim fülébe,majd nyakát,s vállát kezdtem apró puszikkal behinteni.
-Esküszöl,hogy tényleg nincs közted és Lana közt,semmi? - tolt el ismét magától.
-Esküszöm - mondtam szemeibe,majd innentől felgyorsultak az események.

Megszabadítottam fölsőjétől,s egész felső testét végig csókoltam egészen a rövidnadrágja szegélyéig.
Ő is ugyan így tett,majd én voltam,aki először lépett.
Óvatosan lehámoztam nadrágját,s anyagán keresztül nyomtam féltett részére,egy forró csókot. A zavaró textilt lehúzva kezdtem ujjaimmal kényeztetni,mire apró nyögésekkel díjazta "munkálkodásom" odalent.
-Használsz fogamzásgátlót? - kérdeztem rekettes hangon,mire elpirulva válaszolt.
-N-nem - szóval még szűz(?) Na,ne..
-Te még.. -sokáig csak értetlenül meredtünk egymásra,majd azt hiszem leesett neki a tantusz,s egy újabb nemmel válaszolt. Azért jobban örültem volna az igen válasznak,dehát tizennyolc évesen mit várjak? A fiókomból kivéve a kis tasakot helyeztem fel a ragacsos gumi anyagot.
-Ha fáj, szólj és abba hagyjuk - figyelmeztettem,mire aprót bólintott,én pedig óvatosan belesiklottam. Vártam míg megszokja méretem,majd lassan mozogni kezdtem benne.
-Azt a kurva..rohadt szűk vagy baby - lihegtem fülébe a szavakat.

Percekkel később,mikor meggyőződtem róla,hogy már Ő is élvezi,gyorsítottam tempómon. Lábait derekam köré fonva csúsztam benne még mélyebbre. Az egész szobát hangos nyögéseink töltötték be...

                  Lana Williams

Jobb ötlet híján Justinhoz vezetett az utam. Hirtelen nem tudtam volna máshoz bepofátlankodni éjnek,éjvadján. Vele pedig többször is megesett már,hogy hulla részegen vagy más válalhatatlan állapotban látogattuk meg egymást hajnalok,hajnálon. Ott persze egy csomag papírzsebkendővel és tömény mennyiségű piával folytattuk az éjszakát,aztán valamikor pirkadatkor mindig bealudtunk.
-Remélem itthon van - motyogtam magamban,-igen, magamban beszélek- majd egy sóhaj után lenyomtam az ismerős csengőt.
Türelmetlenül vártam,hogy Ő nagysága ajtót nyisson,azonban nem a várt személy meredt rám furcsáló tekintettel a küszöb túlsó feléről.
-Te..mit keresel itt? - néztem kérdőn az ajtóban álló,hiányos öltözetű lányt. Percekig nem szólt semmit,majd gúnyosan felnevetett.
-Tudhattam volna,hogy hazudott - csóválta fejét,miközben lenézően végig mért.
-Tessék? - ráncoltam szemöldökeim.