2. Évad 19. Fejezet~ I' dont remember

39. fejezet

Amanda Work

Ez is JungKook hibája! Ha Ő nem erőlteti, akkor nem megyek el abba a bárba, és nem történik ez! De mégis hogy a francba? Bieberrel még csak nem is találkoztam. Lehetetlen! Az utolsó amire emlékszem az az, hogy odajött hozzám egy srác, akivel megittam egy felest elmentünk táncolni, és elkérte a számom. Semmi más..

-          Justin, nincs egy... oh… - olyan sebesen töri ki az ajtót, hogy azt hittem a kilincs a kezében  marad. A lány arcáról egyből lefagy a mosoly, ahogy megpillant engem, amint fehérneműben állok a szoba közepén. A hangzavarra Justin is elkezd fészkelődni, majd álmos szemekkel pislantgat hol rám, hol Vanessara. Kell egy kis idő mire felfogja mi is történik körülötte.

-          Basszus! – egyből kiugrik az ágyból, s az elszaladt lány után siet. Hu.. valaki lebukott. Kell neki akkora gerinctelen féregnek lennie, hogy megcsalja a barátnőjét. Azért kíváncsi lennék a nagy Justin Bieber hogy magyarázza ki magát egy ilyen eset után. Bár várjunk csak… hisz meg is leshetem. Ahogy sejtettem, nem jutott messzire a lány. Fenn hangon beszélgettek, így nem kellett közel mennem ahhoz, hogy hallhassam.

-          Vanessa, nézd ez… ez nem az volt aminek látszott, én tényleg… Csak részeg voltam és elvesztettem a fejem – ch.. tipikus rizsa. Azért azt hittem ennél egyedibb. – És egyébként is Work mászott rám! – hogy mi van?! Na ezt nem úszod meg!

-          Mégis mi a francot képzelsz magadról?! – kibújva a fal mögül közeledem a vitatkozó páros felé. – Még hogy én másztam rád! Tudtommal nem nekem állt a farkam! – nem érdekelt, ha bárki is meglát egy szál semmiben üvöltözni. Elvakított a düh és nem érdekelt semmi. Legszívesebben felpofoztam volna!

-          Szerintem meg nem én lejtettem erotikus táncot az „álló farkamnak” !

-          Te utolsó szemétláda! Egy ujjal nem lennék képes hozzád érni! – ez az utolsó pióca. Egy hajszál választ el, hogy jól megtépjem azt a maradék haját is! Még hogy én „erotikus táncot” . Még ittas állapotomban sem lennék rá képes. Főleg nem vele!

-          Oh, tényleg? – terül arcára gúnymosoly. – Nos nem is tudom ki nyögdécselte elmúlt este olyan kéjesen a nevem – hogy nem sül ki a szeme! A tulajdon barátnője előtt ilyet mondani. És a legrosszabb az egészben, hogy semmire nem emlékszem. Mi van, ha igazat mond? Én lennék az utolsó ember a Földön, aki kiejthetné a ’becsületes’ szót a száján.

-          Álmaidban, esetleg! Seggfej! – egy utolsó bemutatás után, angolosan távozni készültem volna. – Engedj el, te vadbarom! – Mr. Egómajom egy pillanat alatt kapta el csuklóm, s nyomott neki a szálloda folyosó falának.

-          Na ide figyelj te ribanc – minden egyes szava után egyre közelebb, s közelebb nyomult hozzám. Ezzel együtt a szorítása is folyamatosan erősödött. Az egész alkarom zsibbadt, ráadásul közelsége is feszélyezett. Mindkettőnkön csak fehérnemű volt, így érthető miért. Sosem éreztem még ennyire közel magamhoz Justin Biebert. És ugyan fájt a beismerés, mégis tetszett. Igen, piszkosul élveztem a helyzetet! És nem, nem az ágaskodó Jerry miatt odalent. Sokkal inkább zavarba hozott átható, kemény tekintete, megfeszülő álkapcsa selymes bőre alatt, csiklandozó lehelete arcomon… Te jó Isten! Úgy beszélek, mit egy szerelmes, tini. Állítsd le magad Work! Ez csak egy idióta!

-          Engedj el, te hímringyó! – természetesen ezt nem fogom kimutatni neki. Még csak az kéne.

-          Velem. Senki. Nem. Üti. Meg. Ezt. A. Hangot. Világos? – minden egyes szó után jobban rászorított fájó csuklómra. Ilyen utolsó szemétláda legyek, ha nem zúzódott meg.

-          Inkább törődnél a kis barátnőddel – mintha csak villámcsapásként érnék szavaim. Mint egy replást lök el magától. Ez azért megtisztelő. Lana természetesen már rég elmentél. Persze én ezt tudtam is. Hogy miért nem szóltam? Én magam sem tudom. Talán csak nem akartam, hogy utána menjen. És hogy mi okból? Fogalmam sincs.

-          Hülye picsa – egy szál alsóban kezd el rohanni a folyosón. Kár hogy nincs nálam kamera. Bár a sok nyálcsorgató fan inkább találná sexynek, mint humorosnak.

-          Ezt már elcseszted, Bieber! – nem tudom hallotta e, viszont ezt azért még jól esett kiadni magamból.

-          Öhm.. Amanda? – az ütő is megáll bennem, ahogy megérzem valaki ujjait, csupasz vállaimon.

-          Ah… csak te vagy az – nyugszom meg, ahogy elém lép JungKook.

-          Csak én, viszont… elárulnád, hogy mit keresel a folyosón – mér végig alaposan- így.

-          Khm. Nem. Fontos. Most inkább megyek, felöltözöm -  oh Uram miért versz így?

-          Miattam igazán nem muszáj! – csípem még el fél füllel Kook szavait. Éppen telik még egy illedelmes bemutatásra, mielőtt befordulnék az egyik sarkon.

Justin Bieber

 - Haragszol? – teszem fel óvatosan kérdésem, mi legalább már fél órája – mióta utolértem- nyomaszt.

- Miért haragudnék? – ereszt szende mosolyt.

- Nézd.. ez csak egy egy alkalmas sex volt. Semmit nem jelentett. Testiségről szólt ez az egész. Ráadásul volt is bennem, szóval…

- Ne! Nem kell magyarázkodnod. Felnőtt férfi vagy. Azt teszel, amit akarsz. Nem kell nekem elszámolnod vele. Ráadásul tegnap éjszaka összeismerkedtem egy aranyos lánnyal. Ő majd segít abban, hogy elfelejtsem Amandát. Ezért is voltam át hozzád reggel. El akartam neked újságolni.  Csak azért rohantam el olyan gyorsan, mert láttam, hogy nem épp’ a legalkalmasabb az idő – én tényleg szerettem volna azt hinni, hogy igazat mond, mégis voltak kételyeim. Annyira őszintének tűnt, mikor tegnap elárulta, hogy szereti Amandát. Nem szeretném ha emiatt frusztráltan érezné magát a közelemben. Mintha azt venném ki a szemeiből, hogy telepatikusan próbál rávenni a téma terelésére. Nem szeretne róla beszélne. Érthető, hisz’ épp’ felejteni szeretne. Én meg jövök itt a rizsával Workről.

- És… mit szabad tudni a srá… akarom mondani a lányról – hozzá kell még ehhez szoknom. Rögtön felragyog a szeme, ahogy mesélésre kérem. Tényleg bejöhet neki a csajszi.

- Hát… Tiffanynak hívják, huszonegy éves, egyetemista. Egészen tavalyig kint folytatta a tanulmányit. Nem rég tért vissza LosAngelesbe. Igazán kedves, és aranyos lány. Ráadásul van egy cuki bátyja is – harapja be alsó ajkát.

- Cuki? Ez mégis mit jelentsen? – vonom föl szemöldököm.

- Hogy érted?

- Hát… te nem a lányokat…

- Oh – nevet fel értetlenségemen. – Két kapura játszom, ha érted, hogy értem- két kapura? vagyis lány is és fiú is? Wow. A csajszi aztán tényleg nem semmi.

- Akkor ez azt jelenti, hogy még nekem is összejönnél? – kacsintok rá játékosan. Imádom szívni a vérét.

- Igen, azt – bólint rá harminckettes vigyorával.

-          És egy, ké’, há’, né’, öt, hat, hét és nyolc! Gyerünk lányok, kicsit több érzéssel! Justin, ne ilyen mereven! Austin, tempósabban! – esküszöm még egy perc és azon nyomban kiterülök a padlón. És még csak most kezdtük. Valóban kijöttem már a gyakorlatból. – Rendben, elég lesz! – Nick mondata után, szinte mindenki egy emberként sóhajt fel a teremben. – Válasszuk ki, ki lesz Justinnal párban! Az összes lánnyal megnézzük!

-          Miu?! Látod te hányan vannak?

-          Igen, Justin, Látom. Viszont Scooter a lelkemre kötötte, hogy tökéletes legyen a koreográfia, és a színpadi megjelenés. Szóval nincs más választásunk. Amanda, létszíves fáradj ki Justinhoz.

Szinte egyszerre kaptuk egymásra szemeinket. Szinte mindkettőnk tekintete ezt sugallta: „Kérlek ne!’”