Bathroom kiss

40.fejezet

Amanda Work

Egyszerre ráz a hideg, és tüzel a bőröm. Mindenegyes érintése után a pulzus számom egyre csak emelkedik, és emelkedik. Felfoghatatlan miket vált ki belőlem ennyi idő után is. Ahogyan rámnéz, szinte felfal a puszta tekintetével is. Úgy tart és ér hozzám, mintha porcelánból volnék. Szenvedélyes, de még sem durva. Nem értem miért érzem ezt iránta...
- Bravó, bravó! — tapsol elismerően a koreográfus. Ilyen hamar vége lenne? Vagy csak nekem tűnik így? - Köszi srácok. Mára haza mehettek. Szép munka!
Istenem, végre! El sem hiszem! Amilyen gyorsan csak lehet felkapom a pakkom, majd sebes léptekkel szelem át a termet, az ajtóig vezető úton, ezzel ott hagyva a még mindig lefagyva egy helyben álló Biebert. Nem vágyom most másra, csak egy kád, meleg vízre.
Miután 'haza' érek, ezt rögtön meg is hiúsítom. Egyből ledobom a cuccaim, majd berontok a fürdőbe. Még nem volt alkalmam tüzetesebben átnézni itt a dolgokat. Talán majd holnap. Jelenlegi állapotomban lélegezni is hulla vagyok. Lassan lekerül rólam minden ruhadarab, s habok közé temetem fáradt testem.
Csend van, ami zavar. Ilyenkor folyton beindulnak a fogaskerekeim és olyanokon kezdek el kattogni, amiken nem szabadna.
Ilyen téma például Mr. Popsztár is.
Nem is értem mi történik velem. Két napja vagyok itt, de már most kikészültem. Úgy érzem minden rég eltemetett érzelem, újra a felszínre tör bennem. Bármennyire is tagadom és irritál is, mégis el kell ismernem, hogy vonz. Valamilyen oknál fogva viszont folyton elutasítom és durván bánok vele. Talán csak azért, mert félek, újra csalodnék. Egy kis hang a fejemben ennek ellenére mégis azt súgja:' Csináld!' Egyszerűen csak engednem kellene, hogy vigyen magával az ár? Nem kellene ennyit görcsölnöm?
- Héj Work! — hallok két lomha koppanást. Összerezzenek a hirtelen jött zajtól. Nem csak a habokban, de a gondolataimban is teljesen el voltam merülve.
- Mit akarsz?! — szólok ki bunkón. Mit művelsz Work? Most beszéltük meg, hogy normális leszel!
- Bemehetek?
- Mi? Nem! Fürdök! — mi a szar? Az embernek már ennyi magánszférája sem lehet?!
- Igazából nem kérdés volt! — látom amint a kilincs lassan lenyomódik, s a csempére is egyre több fény vetül. Egy pillanatra az ütő is megáll bennem, majd mint angyali sugallat hasít belém:
- Kapcsold le a villanyt!
- Tessék?
- Lekapcsolod, vagy behugyozól!
- Rendben — sóhajtva veszi tudomásul mondandóm. Persze egy szemforgatás sem maradhatott el, mikor rám pillantott, s csak az épp hogy habok alól kitűnő fejem látszott. Lehet, hogy igazából nem is kellett neki pisilnie, és csak ürügy volt? Őszintén? Kinézem belőle.
Kicsit fellélegzem, ahogy a fürdőszoba teljes sötétségbe borul. Így ha akarna, sem tudna 'megkukkolni'. Ismerem én az Ő fajtáját. Az a tipikus "ígérem nem nézek oda" , közben meg elég egy óvatlan pillanat és rögtön rajtad legelteti a szemeit. Hát ezt benézted!
- Rohadt sötét van. És ha félre célzom?
- Istenem, csak csináld már! — már igazán felhúzta az agyam, de azért egy kis kuncogás kipréselődött ajkaim közt. Hogy lehet valaki ennyire... retardált? A gimis éveim alatt azt hittem az osztálytársaim a legnagyobb ökrök a világon. Úgy látszik tévedtem.. - Justin?
- Hm? — egészen közelről jön a válasz. Szóval jól éreztem... ez a disznó!
- Mi a francot csinálsz?! — amennyire csak lehet, próbálok a kád széléhez tapadni. Ez az idióta belenyúlt a kádvizembe!
- Megmosom a kezem?!
- Ott a csap! — annyi szerencséje van, hogy vak sötétben is képes volt jól célozni, és lábszáramnál kezdett "kezet mosni" nem pedig... más helyeken.. - Addig told ki a segged azon a kibaszott ajtón, amíg vízbe nem folytalak!
- Kimegyek..
- Köszönöm! — mintha csak szívességet tenne. Elképesztő.
- Még nem fejeztem be. Kimegyek, ha megcsókolsz.
Egy pillanatra köpni-nyelni nem tudok. Mégis mit képzel ez magáról? Hihetetlen mekkora egy... ah. Erre nincsenek szavak!
- Biztos, hogy nem.
- Nos, rendben. Én tudok várni — a következő pillanatban mintha valami koppana a csempén. Ugye nem... - Beszélgessünk — ...ült le? Miért büntetsz így, Istenem? Mit vétettem?
- Justin.. két perc múlva ajtón kívül szeretnélek látni, különben esküszöm szétrúgom a segged — nem szeretném fölemelni a hangom, ezért próbálom visszafogni magam. Több, mint nehéz.
- Mondtam már. Egy csók és itt sem vagyok.
"Egyszerűen csak engednem kellene, hogy vigyen magával az ár? Nem kellene ennyit görcsölnöm?"
- Utána tényleg kimensz?
- Hm.
- Rendben... — adom be végül derekam. Azt hittem olyan halkan mondtam, meg sem hallotta. Meg kellene ismételnem...?
Minden kételyem egyszeriben eloszlik, ahogy megérzek vizes akjaimon valami különösen meleg, puha dolgot, mik pár másodperc múltán lassan kezdik el 'maszírozni' ajkam. A vaksötét ellenére is lehunyom szemem. Míg Ő óvatosan nedves végű hajamba túr, én tarkójánál fogva húzom magamhoz közelebb. Szinte érzem, ahogy tüzelnek ajkai. Csókja erősségében ezt még sem érzékelem. Annyira gyengéd és óvatos. Mintha csak attól tartana, eltolom magamtól. Ezért inkább nem feszegeti a határokat.
Bármennyire is próbáltam tagadni, csókja mindenegyes pillanatába beleremegtem. Reméltem, hogy Ő ezt nem veszi észre.
Percek múltán végül egy utolsó homlokpuszival távozott a fűrdőszobából...

- Élvezted? Vald be, hogy élvezted! — JungKook akár egy tini lány támadott le. Jobban fel volt villanyozódva, mint én.
- Hát... igazából nem volt.. rossz — vallottam be piromkodva.
- Tudtam! És akkor ti most... — mutogatott összevissza. Nem értettem. - Együtt vagytok?
- Mi? Nem! Dehogy! Ez.. ez csak egy csók volt — hebegtem.
- Kár — szakadt fel belőle egy csalódott sóhaj.
- Nem értelek, JungKook.
- Hm — hagyta lógva a témát, majd párc perccel később újra megszólalt. - Azt hittem végre boldog leszel.

Vaksötét volt már, ahogy beléptem a közös szobánk ajtaján. A mosatlan persze diszítette az étkező asztalt. Azért sem fogom megcsinálni. Nehogy azt képzelje, hogy a bejárónője leszek.
Persze az úraság már az igazak álmát aludta odabent. Hasra fekve szuszogott. Én is fáradt voltam már, ezért úgy döntöttem inkább csatlakozom tevékenységéhez.
Egy rövidnadrág, poló párossal ezt meg is valósítottam. Mielőtt végleg elnyomott volna az álom, éreztem, ahogy hátulról egy test simul hozzám. Nyöszörögve próbáltam eltolni magamtól, azonban Ő csak még erősebben szorított magához. Fülembe suttogott szavai voltak az utolsók, mit hallottam:
- Kérlek, ne taszíts el magadtól hercegnő...