Emlékeztetőül!
"És innentől kezdve mondanom sem kell,egész úton a "Mester" süketelését kellett hallgatnom. Miért is nem maradtam én otthon?"
2. Évad 11. Fejezet
(31.FEJEZET)
Lana Williams
Sz.sz.
Alig állok a lábamon és a pia is igen csak beütött. Hisz Nekünk már délután elkezdődött a piálás.
-Nem megyünk ki?! - kiabálok egyenesen táncpartnerem hallószervébe. Nem mondott semmit csak bólintott,majd kezemnél fogva kezdett kihúzni a fullasztó tömegből. Mivel a háta mögött mentem és a padlót néztem -ne hogy rálépjek egy holt részegen fetrengő embertársamra-,hirtelen ért,ahogy "lefékezett" előttem. Természetesen mondanom sem kell,hogy fejjel Neki ütköztem a hátának. Köszönöm Bieber! így is szétmegy a fejem.
-Mi a fra.. - jöttem elő háta mögül -Hát Ő meg...? - figyeltem nagy szemekkel a tőlünk jó pár méterre lévő Amandát(?) - Neki..nem Japánban kellene lennie?
-Én is úgy tudom.. Oké,azt hiszem túl sok volt abból a zöld trugyis izéből..Ez a Lucy egyszer megmérgez - fintorgott. Egy utolsó elhatározás után,miszerint megbeszéltük ,nem égetjük magunkat azzal,hogy odamegyünk és jól besülünk egy vadidegen előtt,inkább folytattuk utunkat ki a friss levegőre.
-Tudod eddig igazából sosem mondtad el,hogy mi a "kibukásod" igazi oka - vont kérdőre Bieber.
-Mondtam már. Egy srác miatt - rántottam vállat,mintha teljesen jelentéktelen lenne számomra. Pedig nem az..nagyon nem.
-Meséld el - ült le a hideg fűbe,majd a mellette lévő füvet paskolta meg. Értettem a célzást. Leültem,majd mesélésbe kezdtem.
-Chaz Somers..- kezdtem folytott hangon.
-Chaz?! - lett legalább két oktával magasabb hangja,s szemöldökei majd hogynem az eget verdesték .
-Igen..Már elég rég óta bele voltam zúgva,de sosem vett észre engem. Nos én pedig..túlságosan félénk voltam kezdeményezni.. - halkultam el,majd a fűcsomók tépkedésébe kezdtem.
-Folytasd - kérte,miközben figyelmesen hallgatott.
-Egy nap elhívott egy házi buliba és bár nem volt életem legromantikusabb első randija, mégis úgy éreztem,én vagyok a világ legboldogabb emberi - festettem sanyarú mosolyt arcomra,visszagondolva a múltra. A múltra,ami elmúlt - Még aznap este feltette a "nagy kérdés"-t. Én persze örömmel mondtam igent,má..
-Vá-vá-várj! - szakított félbe - Ugye nem.. - kerekedtek el hirtelen szemei.
-Nem,mi?
-Nem..kérte meg a kezed? - motyogta bizonytalanul,mire belőlem kitört a nevetés. Rég nevettem már ilyen jót.
-Egy fél nap után..viccelsz? - próbáltam visszafogni kuncogásom.
-Jó na - vágott műdurcit - Tényleg sok volt az a zöld trutyi - több sem kellett,mind kettőnket egyszerre kapott el a nevető görcs. Nem tudom hogy Justinnak köszönhetően vagy a pia okozza,de ma még aligha volt időm "magamba fordultan depizni" . Talán végre..lesz egy jó estém.
Amanda Work
Sz.sz.
-Figyelj és tanulj kölyök! - veti oda félvállról,majd eltűnik a tömegben.
-Ez a Zack..tényleg ekkora arc a csajoknál? - támasztja meg fejét a pulton.
-Inkább csak egy rohadék - adok választ JungKook kérdésére,mire Ő kitágult pupillákkal vizslat.
-Dehát..Ti barátok vagytok nem?
-Mondhatni. De attól még egy rohadék.
-Miért? - faggatózik tovább.
-Mert az - közlöm egyszerűen egy vállrántás kíséretében. Nincs kedvem elmesélni,hogy Ő volt életem nagy szerelme,amíg meg nem csalt és össze nem törte a szívem. Bár most mondhatni "jóban vagyunk" . De ettől még ami megtörtént,az megtörtént.
-Hagyd már Kookie. Ha magánügy,magánügy - inti le báttya az említettet,miközben fekete tollával valamit nagyon buzgón ír.
-Ilyen hamar? - vonja föl szemöldökét a fiú.
-Aki tud,az tud - húzza ki magát büszkén Tae.
-Ch..az este végére tíz új névvel térek vissza - kontráz Jung.
-Legyen tizenöt - egy kézfogás után mindketten követték Zack példáját. Magyarul ott hagytak. Fogalmam sincs miről beszéltek,de az őszintét megmondva nem is érdekel. Inkább iszom még,hátha csinál egy kis kedvet.
-Bocsi! - intek az egyik pultosnak - Egy tequilát!
Körbe pillantva a táncoló tömeg közt keresem valamelyik srácot. Azonban helyettük csak egymáshoz tapadt,izzadt embereket vélek felfedezni kiknek aligha nevezhető táncnak az a mozgás,amit lejtenek ott egy másba bújva. Mivel ettől még mindig elkap a hányinger és nem érzem azt a kellő kéztetést,hogy csatlakozzam ember társaimhoz,inkább felhajtom az idő közben kikapott italom,s azzal a lendülettel kérem is a következőt.
Szemeim megakadnak két testen. Két nagyon is ismerős testen.
Lehetnek egy jó pár méterre,azonban így is felismerem Őket a félhomály ellenére is.
A lány durván riszálja kisebb méretű,ám annál formásabb fenekét a fiú féltet pontján. Neki sincs ellenére,s a lány fülébe suttogva éri el,hogy az említett láthattassa gyönyörű mosolyát. Hosszú percekig bámulhatom a két fiatalt,míg egy hangos koppanás el nem tereli figyelmem. A hangforráshoz kapva fejem látom,csak a kikapott szeszes italomat tartalmazó üvegpohár hangos érkezése volt.
- Felejtsd el ki'csaj. Már lestopolta a szöszi! - veti oda félvállról kiszolgálom.
-Parancsolsz? - kérdezem zavartan.
-A srácot! - mutatott az éppen tömegben táncoló Justin és Lana felé - Ez a vonat elment!
-Ne haragudj,de nem értem miről beszélsz! - jelentem ki kissé több éllel a hangomban,mint terveztem. Feldühített. Miért szól bele?
-Ugyan! - legyint - Látom,hogy bejön Neked Justin. Úgy bámulod Őket,hogy majd' kiesik a szemed! - Justin? Jól hallottam?
-Te..ismered Őket? - vonom kérdőre.
-Csak Justint. A lányt egyszeri alkalomból. Azonban.. - folytatja kis idő után - Vigyázz vele!
-Tessék? - tenném föl következő kérdésem,azonban a nagy tömeg miatt vissza siett az időközben ott hagyott helyére,ezzel válaszok nélkül hagyva engem. Talán nem kellene ezen rágnom magam,hisz nem is ismerem a lányt,de valami oknál fogva mégis úgy érzem van okom rá. Visszapillantva a párosra meglepődve veszem észre,hogy engem néznek. Hosszas ideig farkas szemezünk egymással,míg úgy nem döntenek,tovább állnak. Azért ez szép volt. Észre vesznek és köszönés nélkül tovább állnak. Ne aggódjatok. Lesz még ehhez pár keresetlen szavam. Utolsó csepp alkoholom felhajtva indultam a két jó madár után.
Lana Williams
-Tudod..el is felejtettem már milyen,ha elmondhatom valakinek a gondjaim - bukik ki hirtelen belőlem,mire a srác mosolyogva fordul felém.
-Igen,én is.. - tetovált kezével birtokba veszi arcom,majd lassan közeledni kezd...
-Ezt nem kellene - tiltakozom,hisz mégis csak a legjobb barátnőm exe..vagy legalábbis valami olyasmi.
-Kérlek - mélyeszti csoki barna szemeit enyéimbe. Nem kellene,de valami oknál fogva mégis csak elgyengülök,s a következő percben már csak azt veszem észre,hogy ajkai az enyéim veszi birtokba.
Amanda Work
Sz.sz.
"-Felejtsd el ki'csaj. Már lestopolta a szöszi!"
"Vigyázz vele!"
Ahj..nem kellene ilyeneken agyalnom,mégis..talán hiba volt Lanat Justinra bízni? Bár végülis,ha van is köztük valami,az engem nem érint. Hisz Lana a barátnőm nem pedig a lányom,hogy megszabjam Neki kivel járjon és kivel ne. Justin pedig..nos Ő pedig megmondta,hogy nem lehet köztünk semmi.
Önálló fiatalok. Azt tesznek,amit akarnak.
A "kertbe" kiérve meglepődve vettem észre,hogy...
Vanessa Work
"Ne basszd el kölyök!👏"
Gépeltem be rövid szöveges üzenetem,egyenesen Biebernek címezve.
Kis idő után válaszolt is..
"Tessék?"
Mi az,hogy tessék? Mi nem világos ezen?
-Vani jössz már?! - kiáltott utánam Tae.
-Egy perc,Oppa! - egy szemforgatás után tovább állt.
"Idehoztam Neked Am-t. Ne szúrd el!"
Láttam,hogy Amanda kiszaladt a club-ból és azt mondta Bieber után megy. Nem találták volna meg egymást? Aish!
"Mi? Amanda itt vn?"
Okay. Ez a kettő lehetetlen. Mit tegyek még,hogy egymásba potladjanak végre?
"A clubon kívül van valahol. Utánnad mend ki. Keresd meg!"
Lana Williams
-Gondoltam - vált el sóhajtva ajkaimtól.
-Tessék?
-Hm..semmi. Felejtsük el - legyintett. Kiváncsi voltam mire gondol,azonban egy gyors SMS-ezés után "Ne haragudj mennem kell" dumával ott hagyott. Remek. Kissé csalódottan mentem vissza a buliba. Remélem egy kis pia visszahozza a kedvem.
Justin Drew Bieber
Hogy lehettem ekkora idióta?
"Oké,azt hiszem túl sok volt abból a zöld trugyis izéből.."
Persze az ital. Inkább a vak szemem. Nem hiszem el.
Már legalább húsz perce kolbászolok itt a club mögött,de Amanda nincs sehol. Remélem nem túl késő és nem ment még haza.
Amanda Work
Sz.sz.
-Hát te? - fogtam meg hátulról a fiú vállát,mire kissé összerezent,azonban mikor látta,hogy csak én vagyok izmai újra ellazultak.
-Csak untam már a bulit .
-Untad a bulit? - nevettem fel. Azért ez mégis LosAngeles legjobb clubja.
-Hm.. - rántott lazán vállat,majd egy cigis dobozt(?) vett ki bőrdzsekije zsebéből.
-Te..ugye nem akarod azt elszívni? - böktem a káros anyag felé.
-Dehogyis. Csak megnézni vettem ki.
-Haha.. - forgattam meg szemeim,bár azért egy kis mosoly mégis ott bujkált ajkaim szélén.
-JungKook.. - fordulok egy kis idő után a srác felé,mire az kérdőn néz rám cigije mögül - Szerinted..ha szeretsz valakit,akkor azért megéri harcolni?
-Attól függ...
-Ha rólam lenne szó? - hajtom le zavartan fejem.
-Érted Am.. - érzem meg puha ujjait államon - nem kérdés - folytatja rekettes hangján,majd füstös illatú lélegzetét egyre közelebről és közelebről kezdem érezni... Ajkait enyéimre helyezi,majd..
-Ez meg mi a franc?! - a nem is olyan messziről jövő hang szinte kés ként hasított a levegőbe,ezzel minket is szétrebbentve. Fejünket a hang irányába kaptuk,majd rögtön tudatosult bennem..
-Bieber? - JungKookkal nem törődve kezdtem el megtenni azt a pár köztünk lévő métert. Ahogy közeledtem felé,úgy kezdett egyre inkább kirajzolódni feszült alakja.
-Ki ez a srác?! - állt rögtön nekem.
-Még Neked áll feljebb?
-Kérdeztem valamit! - kapta el csuklóm. A dühtől csoki barna szemei szinte feketévé változtak,s fogása is egyre csak szorosabb lett. Felszisszentem a végtagomat ért fájdalomtól,mégis próbáltam keménynek maradni,s a méreg egyébként is úgy hajtott rá,mint valami féle gyógyír. Teljesen elködösítette az agyam. Ő nem vesz rólam szándékosan tudomást,Ő mondta,h ne legyen semmi,Ő hajt rá szemmel láthatóan a legjobb barátnőmre és még Neki áll feljebb?! Komolyan?!
-Képzeld az a fiú az én..
-A te? - vonta föl kérdőn szemöldökét.
-Ő az én..