2016. február 24., szerda

2. Évad 10. Fejezet ~"He is my..."

             Emlékeztetőül!

"És innentől kezdve mondanom sem kell,egész úton a "Mester" süketelését kellett hallgatnom. Miért is nem maradtam én otthon?"

              2. Évad 11. Fejezet
                  (31.FEJEZET)

                   Lana Williams
                         Sz.sz.

Alig állok a lábamon és a pia is igen csak beütött. Hisz Nekünk már délután elkezdődött a piálás.
-Nem megyünk ki?! - kiabálok egyenesen táncpartnerem hallószervébe. Nem mondott semmit csak bólintott,majd kezemnél fogva kezdett kihúzni a fullasztó tömegből. Mivel a háta mögött mentem és a padlót néztem -ne hogy rálépjek egy holt részegen fetrengő embertársamra-,hirtelen ért,ahogy "lefékezett" előttem. Természetesen mondanom sem kell,hogy fejjel Neki ütköztem a hátának. Köszönöm Bieber! így is szétmegy a fejem.
-Mi a fra.. - jöttem elő háta mögül -Hát Ő meg...? - figyeltem nagy szemekkel a tőlünk jó pár méterre lévő Amandát(?) - Neki..nem Japánban kellene lennie?
-Én is úgy tudom.. Oké,azt hiszem túl sok volt abból a zöld trugyis izéből..Ez a Lucy egyszer megmérgez - fintorgott. Egy utolsó elhatározás után,miszerint megbeszéltük ,nem égetjük magunkat azzal,hogy odamegyünk és jól besülünk egy vadidegen előtt,inkább folytattuk utunkat ki a friss levegőre.

-Tudod eddig igazából sosem mondtad el,hogy mi a "kibukásod" igazi oka - vont kérdőre Bieber.
-Mondtam már. Egy srác miatt - rántottam vállat,mintha teljesen jelentéktelen lenne számomra. Pedig nem az..nagyon nem.
-Meséld el - ült le a hideg fűbe,majd a mellette lévő füvet paskolta meg. Értettem a célzást. Leültem,majd mesélésbe kezdtem.
-Chaz Somers..- kezdtem folytott hangon.
-Chaz?! - lett legalább két oktával magasabb hangja,s szemöldökei majd hogynem az eget verdesték .
-Igen..Már elég rég óta bele voltam zúgva,de sosem vett észre engem. Nos én pedig..túlságosan félénk voltam kezdeményezni.. - halkultam el,majd a fűcsomók tépkedésébe kezdtem.
-Folytasd - kérte,miközben figyelmesen hallgatott.
-Egy nap elhívott egy házi buliba és bár nem volt életem legromantikusabb első randija, mégis úgy éreztem,én vagyok a világ legboldogabb emberi - festettem sanyarú mosolyt arcomra,visszagondolva a múltra. A múltra,ami elmúlt - Még aznap este feltette a "nagy kérdés"-t. Én persze örömmel mondtam igent,má..
-Vá-vá-várj! - szakított félbe - Ugye nem.. - kerekedtek el hirtelen szemei.
-Nem,mi?
-Nem..kérte meg a kezed? - motyogta bizonytalanul,mire belőlem kitört a nevetés. Rég nevettem már ilyen jót.
-Egy fél nap után..viccelsz? - próbáltam visszafogni kuncogásom.
-Jó na - vágott műdurcit - Tényleg sok volt az a zöld trutyi - több sem kellett,mind kettőnket egyszerre kapott el a nevető görcs. Nem tudom hogy Justinnak köszönhetően vagy a pia okozza,de ma még aligha volt időm "magamba fordultan depizni" . Talán végre..lesz egy jó estém.

                   Amanda Work
                          Sz.sz.

-Figyelj és tanulj kölyök! - veti oda félvállról,majd eltűnik a tömegben.
-Ez a Zack..tényleg ekkora arc a csajoknál? - támasztja meg fejét a pulton.
-Inkább csak egy rohadék - adok választ JungKook kérdésére,mire Ő kitágult pupillákkal vizslat.
-Dehát..Ti barátok vagytok nem?
-Mondhatni. De attól még egy rohadék.
-Miért? - faggatózik tovább.
-Mert az - közlöm egyszerűen egy vállrántás kíséretében. Nincs kedvem elmesélni,hogy Ő volt életem nagy szerelme,amíg meg nem csalt és össze nem törte a szívem. Bár most mondhatni "jóban vagyunk" . De ettől még ami megtörtént,az megtörtént.
-Hagyd már Kookie. Ha magánügy,magánügy - inti le báttya az említettet,miközben fekete tollával valamit nagyon buzgón ír.
-Ilyen hamar? - vonja föl szemöldökét a fiú.
-Aki tud,az tud - húzza ki magát büszkén Tae.
-Ch..az este végére tíz új névvel térek vissza - kontráz Jung.
-Legyen tizenöt - egy kézfogás után mindketten követték Zack példáját. Magyarul ott hagytak. Fogalmam sincs miről beszéltek,de az őszintét megmondva nem is érdekel. Inkább iszom még,hátha csinál egy kis kedvet.
-Bocsi! - intek az egyik pultosnak - Egy tequilát!
Körbe pillantva a táncoló tömeg közt keresem valamelyik srácot. Azonban helyettük csak egymáshoz tapadt,izzadt embereket vélek felfedezni kiknek aligha nevezhető táncnak az a mozgás,amit lejtenek ott egy másba bújva. Mivel ettől még mindig elkap a hányinger és nem érzem azt a kellő kéztetést,hogy csatlakozzam ember társaimhoz,inkább felhajtom az idő közben kikapott italom,s azzal a lendülettel kérem is a következőt.
Szemeim megakadnak két testen. Két nagyon is ismerős testen.
Lehetnek egy jó pár méterre,azonban így is felismerem Őket a félhomály ellenére is.
A lány durván riszálja kisebb méretű,ám annál formásabb fenekét a fiú féltet pontján. Neki sincs ellenére,s a lány fülébe suttogva éri el,hogy az említett láthattassa gyönyörű mosolyát. Hosszú percekig bámulhatom a két fiatalt,míg egy hangos koppanás el nem tereli figyelmem. A hangforráshoz kapva fejem látom,csak a kikapott szeszes italomat tartalmazó üvegpohár hangos érkezése volt.
- Felejtsd el ki'csaj. Már lestopolta a szöszi! - veti oda félvállról kiszolgálom.
-Parancsolsz? - kérdezem zavartan.
-A srácot! - mutatott az éppen tömegben táncoló Justin és Lana felé - Ez a vonat elment!
-Ne haragudj,de nem értem miről beszélsz! - jelentem ki kissé több éllel a hangomban,mint terveztem. Feldühített. Miért szól bele?
-Ugyan! - legyint - Látom,hogy bejön Neked Justin. Úgy bámulod Őket,hogy majd' kiesik a szemed! - Justin? Jól hallottam?
-Te..ismered Őket? - vonom kérdőre.
-Csak Justint. A lányt egyszeri alkalomból. Azonban.. - folytatja kis idő után - Vigyázz vele!
-Tessék? - tenném föl következő kérdésem,azonban a nagy tömeg miatt vissza siett az időközben ott hagyott helyére,ezzel válaszok nélkül hagyva engem. Talán nem kellene ezen rágnom magam,hisz nem is ismerem a lányt,de valami oknál fogva mégis úgy érzem van okom rá. Visszapillantva a párosra meglepődve veszem észre,hogy engem néznek. Hosszas ideig farkas szemezünk egymással,míg úgy nem döntenek,tovább állnak. Azért ez szép volt. Észre vesznek és köszönés nélkül tovább állnak. Ne aggódjatok. Lesz még ehhez pár keresetlen szavam. Utolsó csepp alkoholom felhajtva indultam a két jó madár után.

                   Lana Williams

-Tudod..el is felejtettem már milyen,ha elmondhatom valakinek a gondjaim - bukik ki hirtelen belőlem,mire a srác mosolyogva fordul felém.
-Igen,én is.. - tetovált kezével birtokba veszi arcom,majd lassan közeledni kezd...
-Ezt nem kellene - tiltakozom,hisz mégis csak a legjobb barátnőm exe..vagy legalábbis valami olyasmi.
-Kérlek - mélyeszti csoki barna szemeit enyéimbe. Nem kellene,de valami oknál fogva mégis csak elgyengülök,s a következő percben már csak azt veszem észre,hogy ajkai az enyéim veszi birtokba.

                   Amanda Work
                          Sz.sz.

"-Felejtsd el ki'csaj. Már lestopolta a szöszi!"
"Vigyázz vele!"
Ahj..nem kellene ilyeneken agyalnom,mégis..talán hiba volt Lanat Justinra bízni? Bár végülis,ha van is köztük valami,az engem nem érint. Hisz Lana a barátnőm nem pedig a lányom,hogy megszabjam Neki kivel járjon és kivel ne. Justin pedig..nos Ő pedig megmondta,hogy nem lehet köztünk semmi.
Önálló fiatalok. Azt tesznek,amit akarnak.

A "kertbe" kiérve meglepődve vettem észre,hogy...

                  Vanessa Work

"Ne basszd el kölyök!👏"
Gépeltem be rövid szöveges üzenetem,egyenesen Biebernek címezve.
Kis idő után válaszolt is..
"Tessék?"
Mi az,hogy tessék? Mi nem világos ezen?
-Vani jössz már?! - kiáltott utánam Tae.
-Egy perc,Oppa! - egy szemforgatás után tovább állt.
"Idehoztam Neked Am-t. Ne szúrd el!"
Láttam,hogy Amanda kiszaladt a club-ból és azt mondta Bieber után megy. Nem találták volna meg egymást? Aish!
"Mi? Amanda itt vn?"
Okay. Ez a kettő lehetetlen. Mit tegyek még,hogy egymásba potladjanak végre?
"A clubon kívül van valahol. Utánnad mend ki. Keresd meg!"

                 Lana Williams

-Gondoltam - vált el sóhajtva ajkaimtól.
-Tessék?
-Hm..semmi. Felejtsük el - legyintett. Kiváncsi voltam mire gondol,azonban egy gyors SMS-ezés után "Ne haragudj mennem kell" dumával ott hagyott. Remek. Kissé csalódottan mentem vissza a buliba. Remélem egy kis pia visszahozza a kedvem.

             Justin Drew Bieber

Hogy lehettem ekkora idióta?
"Oké,azt hiszem túl sok volt abból a zöld trugyis izéből.."
Persze az ital. Inkább a vak szemem. Nem hiszem el.
Már legalább húsz perce kolbászolok itt a club mögött,de Amanda nincs sehol. Remélem nem túl késő és nem ment még haza.

                 Amanda Work
                        Sz.sz.

-Hát te? - fogtam meg hátulról a fiú vállát,mire kissé összerezent,azonban mikor látta,hogy csak én vagyok izmai újra ellazultak.
-Csak untam már a bulit .
-Untad a bulit? - nevettem fel. Azért ez mégis LosAngeles legjobb clubja.
-Hm.. - rántott lazán vállat,majd egy cigis dobozt(?) vett ki bőrdzsekije zsebéből.
-Te..ugye nem akarod azt elszívni? - böktem a káros anyag felé.
-Dehogyis. Csak megnézni vettem ki.
-Haha.. - forgattam meg szemeim,bár azért egy kis mosoly mégis ott bujkált ajkaim szélén.

-JungKook.. - fordulok egy kis idő után a srác felé,mire az kérdőn néz rám cigije mögül - Szerinted..ha szeretsz valakit,akkor azért megéri harcolni?
-Attól függ...
-Ha rólam lenne szó? - hajtom le zavartan fejem.
-Érted Am.. - érzem meg puha ujjait államon - nem kérdés - folytatja rekettes hangján,majd füstös illatú lélegzetét egyre közelebről és közelebről kezdem érezni... Ajkait enyéimre helyezi,majd..
-Ez meg mi a franc?! - a nem is olyan messziről jövő hang szinte kés ként hasított a levegőbe,ezzel minket is szétrebbentve. Fejünket a hang irányába kaptuk,majd rögtön tudatosult bennem..
-Bieber? - JungKookkal nem törődve kezdtem el megtenni azt a pár köztünk lévő métert. Ahogy közeledtem felé,úgy kezdett egyre inkább kirajzolódni feszült alakja.
-Ki ez a srác?! - állt rögtön nekem.
-Még Neked áll feljebb?
-Kérdeztem valamit! - kapta el csuklóm. A dühtől csoki barna szemei szinte feketévé változtak,s fogása is egyre csak szorosabb lett. Felszisszentem a végtagomat ért fájdalomtól,mégis próbáltam keménynek maradni,s a méreg egyébként is úgy hajtott rá,mint valami féle gyógyír. Teljesen elködösítette az agyam. Ő nem vesz rólam szándékosan tudomást,Ő mondta,h ne legyen semmi,Ő hajt rá szemmel láthatóan a legjobb barátnőmre és még Neki áll feljebb?! Komolyan?!
-Képzeld az a fiú az én..
-A te? - vonta föl kérdőn szemöldökét.
-Ő az én..

2016. február 22., hétfő

2. Évad 9. Fejezet ~Dark Night

                 Emlékeztetőül!

"Gondolat menetemből ajakpárnái hirtelen távolodása zökkentett ki.
-Én is szeretlek."

           2. Évad 10. Fejezet
                 (30.FEJEZET)

Volt már,hogy szentül megvoltatok győződve, "ti egymásnak vagytok teremtve" ,de még sem lehettek együtt? Nos. Én is hasonló cipőben járok. Folyton csak azon agyalok;hol rontottuk el? Azzal,hogy mikor megvolt a lehetőségünk inkább a hírnevet választotta? Vagy ott,hogy apám miatt tiszta szívéből megutált? Esetleg az ajánlat elfogadásánál? Nem tudom. Mindenesetre, ez a "kapcsolat" már az első perctől kezdve halálra volt ítélve.

"-Én is szeretlek - suttogta mély,rekedtes hangján. Aorta billentyűim majd' kitörték mellkasom,s szilárd csontjaim is egyszerre megrökönyödtek. Úgy nézhettem ki,mint egy kifogott hal,aki nem jut oxigénhez. A sok ki nem mondott szó egyszeriben torkomra égtek -Viszont ez.. -folytatta- nem működne.
-Tessék? -szerelmet vall,aztán közli velem,hogy nincs esélyem?
-Figyelj..én tényleg nagyon szeretlek és szerettelek is téged ,de ahányszor csak Rád pillantok..beugranak az emlékek,érted? A sok kamera és balhé,amit az apád teremtett  körülettem..És persze ott van a modell karriered is a Föld másik végén. Te is tudod,hogy ez nem menne kettőnk közt. A legtöbb,amit nyújthatok az max egy nagyon jó barátság."

Hogy mit mondtam én erre? Mit mondhattam volna?  Beleegyeztem. Inkább legyen a barátom,mintsem egy idegen. Persze belül ezer és ezer darabra törtem és legszívesebben ordítottam,domboltam volna. De inkább elfojtottam magamban,mint mindig..
Még aznap meglátogattam drága barátnőmet is. A látványa..nos mondhatni,sokkolt. Holt részeg volt és bűzlött a piától. Miután sikeresen -szószerint- belöktem a zuhany alá fogjuk rá hogy kijózanodott. Vagy legalábbis beszélő képes állapotba került. Elmondta,hogy Chaz miatt csinálja és nem egyszer megfordult már az öngyilkosság is a fejében. Én persze ""jó"" barátnőhőz híven elmentem kergetni az álmaim,míg Ő  a béka segge alatt volt. Jobb ötlet híján felajánlottam,hogy költözzön ki velünk Japánba,de azt mondta,hogy fontos versenyei fognak kezdődni tavasszal és gyakorolnia kell. Nem akartam egyedül hagyni,viszont tiszteletben tartottam a döntését. És akkor bevillant..mi lenne,ha Justinra bíznám? Igen,elég abszurd tudom. Hisz Justin sincs túl jó paszban,de legalább kiönthetik egymásnak a lelküket. Végülis..két "megkeseredett" ember talán megértené egymást. És Lana egyébként is mindig is szimpatizált Justinnal. De persze nem úgy, hogy bele legyen zúgva vagy ilyesmi.

Justint is megkérdeztem róla és bár először furcsálta,de egy "Ha ennyire akarod" és egy vállrántás kíséretében beleegyezett a dologba. Sokkal nyugodtabban tudtam ott hagyni Őket. Tokyoba megérkezve,rögtön megbeszéltünk egy találkozót a fiúkkal. Bár mi' meglepő,még Darth idióta feje is hiányzott. TaeHyung pedig..nos adta a szokásos formáját.

Emlékeztek még Zackre? Igen, "Newton"-ra. Mikor visszaértem a Justinnal való kiruccanásunkról Pattietől, Ő segített Nekem felzárkózni és felkészülni a vizsgákra. Az éretségi után azonban felszívodott,egészen pár nappal ezelőttig. Meglátott egy címlapon és "gondolta felhív". Azóta minden nap beszélünk telefonon. Ja és persze minden egyes beszélgetésünk alatt megpróbál rábeszélni egy "király szilveszteri buli"-ra. Természetesen LosAngelesben. De az igazat megvalva sem hangulatom,sem erőm nincs megint több órán keresztül utazni. Az "ünnepi szünetem" alatt mást sem csináltam,csak a Föld egyik végéről a másikba utazgattam el-vissza. Szeretnék most már egy kicsit pihenni. Maximum majd beülünk egy kisebb bárba iszogatni a fiúkkal. Nekem ennyi elég is lesz. Január másodikától újra meló és nem szeretnék másnaposan pózolni a kamerák előtt.

                 {2013.12.29.}
                 [Japán,Tokyo]

-Miért? Lehet egy tök jó bulit hagyunk ki -magyarázta értetlenül Vanessa,miközben egy tábla csokit tömött magába. Nem is értem hogy lehet ilyen karcsú. Bár pár izzasztó óra a konditeremben csodákra képes.
-Szeretnék már végre pihenni egy kicsit és egyébként is. Mostanában keveset láttam a srácokat. Nem akarom Őket elhanyagolni - soroltam ellen érveim.
-Miről van szó? -tört be hirtelen Kook a helységbe. Mostanában egyre többet "tanyáznak" itt. Bár nem mintha különesebben zavarna,vagy ilyesmi.
-Lesz egy buli LosAngelesben,ahová megvagyunk hívva,de Amanda nem akar jönni. Pedig Ti is jöhetnétek.
-LosAngeles? Az király lenne. Még soha nem jártam ott -remek. Add még alá a lovat.
-Na látod? - kapott rögtön szaván -A kölyök is benne lenne.
-Akarod mondani JungKook -köhintette el magát. Még csak tizennyolc éves. Az USA-ban még javában gyereknek számítana. De ettől még utálja,ha kölyöknek szólítjuk.
-Jaj, bocsánat Te igazi férfi -gügyögött,de persze a végére elnevette magát. Kook csak egy szemforgatással reagálta le a dolgot.
-Nem is tudom.. -kezdenek elbízonytalanítani. És ez nagyon nem jó.
-Süti! Menj szólj Taenek is. Még ma este indulunk LA-be!
-Tök jó,hogy ezt Te így eldöntödted,de..
-Ez rád is vonatkozik!-szólt rám ellentmondást nem tűrően. Remek.

-Halló? -szólt az ismerős hang a vonal másik feléről.
-Szia Zack, Work vagyok.
-Oh Am. Mizu,csajszi? -lelkesült fel rögtön.
-Áll még az a buli? -tapintottam óvatosan a tárgyra.
-Persze! -vágta rá rögtön -Csak nem meggondolta magát valaki? -most tuti valami förtelmesen magabiztos és győztes fejet vághat. Köszönöm Uram,hogy nem láthatom.
-De. Igen -vallok színt egy sóhajtás kíséretében. Győztek.
-Ez az! Tudtam én! -kezdett ujjongásba -holnap este nyolcra legyetek kész. Értetek megyek -magyarázta tervét.
-Öhm..Zack. Lenne még valami.
-Még pedig?
-Vinném két barátom is. Nem lenne gond? -kérdezek rá óvatosan.
-Nem,dehogyis. Hozd Őket is nyugodtan. Minél többen vagyunk annál jobb.
-Rendben,akkor azt hiszem ezt megbeszéltük. Holnap este tali.
-Holnap. Szia.
-Szia.
          
                   {2013.12.30.}
                       [USA,LA]
                   Lana Williams
                           Sz.sz.

Miután kiszáll,uri ember módjára siet oldalamra.
-Kisasszony -nyújt kezet.
-Oh,köszönöm Uram -megyek bele a játékba.
- Dark Night. Imádom ezt a helyet - jelenti ki közömbösen,miközben kinyitja előttem a bár ajtaját.
Szilveszter késő délutánja van és úgy döntöttünk eljövünk "iszogatni".
-Gyakran jársz ide? -kérdem. Már épp szólásra nyitja száját,mikor egy női hang belé fojtja a szót.
-Zárva va... - kezdené kipaterolásunk,azonban amint felpillant és meglátja a mellettem lévő srácot,mosolyogva köszönti. -Justin! - kúszik gigantikus mosoly porcelán bőrű arcára,miközben kezével az említettet hívogatja az épp törölgetés alatt álló pulthoz. Ez választ is ad a kérdésemre.
-Lucy! - siett a lányhoz,majd a pulton áthajolva váltanak két arcra puszit. Én csak csendben toporgom mellette.
-Oh..de udvariatlan vagyok - kap észre J -Lucy,Ő itt Lana. Lana, Lucy.
-Örvendek - nyújtok kezet.
-Szintúgy - fogadja.
-Lucy..dobj meg minket két Jin tonikkal míg dobok egy sárgát - mutatott a háta mögötti fehér faajtóra. Úgy látom tényleg járatos erre felé.
-Parancs - húzza ki magát Lucy..vagy Lucky?..mindegy.
-Szóval... - nyújtja el a betűket.
-Szóval..? - ismétlem kuncogva.
-Jól kijöttök..ugye? - harap alsó ajkába.
-Parancsolsz? - nevetem el magam kínosan. Nem tudom mire akar kilyukadni.
-Jaj ugyan már. Gondolom nem baráti iszogatásra jöttetek - forgatja Justinhoz hasonló barna szemeit. De várjunk csak..miért is hasonlítgatom én Bieberhez?..
-Öhm..de. Rosszul gondoltad.
-Oh..szóval van pasid - legyint le.
-Nem..nincs - ráncolom homlokom.
-Akkor?
-Csak..bonyolult - próbálom annyiban hagyni a dolgot.
-Magyarázd el!
-Hosszú.
-Van időnk - folytatja erősködését. Nem hiszem el ezt a csajt. És ha igaza is lenne? Nem akarom vele kitárgyalni a szerelmi életem.
-De közöd nem sok - mosolygok rá nedédesen,miközben lerakja elém italom.
-Kevés is elég - tesz ugyanígy. Nagyot sóhajtok,majd szólásra nyitom ajkaim.
-Figyelj..nem akarok balhét. Justinnal csak barátok vagyunk,okay? - tisztázom helyzetem,mielőtt még bármit is félreértene. Egy ideig nem reagál semmit,majd kis idő múlva hangos nevetés tör ki belőle. Oké..Most van az,hogy semmit nem értek(?). Már épp megkérdezném a jól szórakozó lányt "rohama" okáról,ha egy hirtelen jött huppanás meg nem előz mellőlem.
-Mire ez a nagy jó kedv? - érdeklődik. Na arra én is kiváncsi lennék.
-Khm..semmi. Csak jót beszélgettünk - törölgeti könnyeit.
-Ennek örülök - emeli fel poharát -Hát akkor igyunk ránk.
-Ránk - ismétlem cselekedetét,majd egy lendülettel lehúzom a kis pohár tartalmát. Nem titok. Jól bírom a piát.
-Jöttök ma este? - érdeklődik a pult mögött álló lány - A főni állati bulit fog szervezni - folytatja,mire Justin kérdőn fordul felém.
-Felőlem - rántok lazán vállat.
-Itt leszünk - bólint rá Jus.
-Két óra és nyitunk - pillant a falon függő fali órára - Szerintem már ne menjetek haza.
-Igaz. Hát akkor..addig is eliszogatunk itt - húzza le újonnan töltött poharát. Azt hiszem ma este én is megtapasztolom milyen egy jó buli a Dark Nightban. Ha már Justin annyira Istenítette.

                   Amanda Work
                           Sz.sz.
                        [USA,LA]

-És lesznek ott jó csajok is? - hát persze JungKook. Neked mindig ez az első gondolatod.
-A Dark Nightban? Viccelsz kölyök? Ott csak jó bigeszek vannak. Fehérek,niggák - húzza sunyi vigyorra ajkait Zack,s közben még erősebben nyomja a gázt.
-Bigeszek..niggák? Azok.. mik? - kérdi halál komoly fejjel,mire Zack csak "ezmostkomoly" pillantásokat lövel felém.
-Oké kis srác..képben vagy - neveti el magát a végére - Nem baj. Majd a mester tanít!
És innentől kezdve mondanom sem kell,egész úton a "Mester" süketelését kellett hallgatnom. Miért is nem maradtam én otthon?

                A következő rész         
                   tartalmából!

"-Felejtsd el ki'csaj. Már lestopolta a szöszi - adta oda várt italom a pultos lány.
-Tessék? - kérdezem zavartan.
-A srácot - mutatott az éppen tömegben táncoló Justin és Lana felé - Ez a vonat elment!

-Tudod..el is felejtettem már milyen,ha elmondhatom valakinek a gondjaim - bukik ki hirtelen belőlem,mire a srác mosolyogva fordul felém.
-Igen,én is.. - tetovált kezével birtokba veszi arcom,majd lassan közeledni kezd...

-JungKook.. - fordulok a srác felé,mire az kérdőn néz rám cigije mögül - Szerinted..ha szeretsz valakit,akkor azért megéri harcolni?
-Attól függ...
-Ha rólam lenne szó? - hajtom le zavartan fejem.
-Érted Am.. - érzem meg puha ujjait államon - nem kérdés - folytatja rekettes hangján,majd füstös illatú lélegzetét egyre közelebről és közelebről kezdem érezni..."

2016. február 20., szombat

2. Évad 8. Fejezet ~I Love You

2.Évad 9.Rész

              (29.FEJEZET)                                                    
              Amanda Work

Egész életemben próbáltam kerülni a kötődést. A kötődés..nem egyszerű dolog. Úgy értem..,az emberek attól fogva,hogy kötődni kezdenek valakihez,érzik hogy fontos Nekik, jelentős szerepet töltenek be az életükben. Félelmetes belegondolni abba,hogy egy bizonyos személy létfontosságúvá váljon a számodra. Hogy függj valakitől,igazán szeress valakit. Én..sosem akartam senkit túlságosan is megszeretni. Tudtam,hogy egyszer úgyis mindennek vége. Semmi nem tart örökké. Ezért is ne legyél olyas valaki,akinek fontosak a körülötte lévő emberek. Ez talán picit abszurdnak tűnik,de nem lehetetlen.

Ne szeress túlságosan,mert összetör.

Ne bízz,mert elárul.

Ne remélj,mert megszegi az ígéreteit.

Ne építs előre bizonytalan alapokra,mert egy szempillantás alatt egyedül hagy egy szó nélkül.

Ne dobj el mindent érte,mert előbb-utóbb Ő fog eldobni téged és akkor teljesen magadra maradsz.

Ne váljon fontossá,mert egyszer úgyis vége.

És a legfontosabb! Ne kötődj soha,senkihez! Az egyetlen ember akitől függened kell,az Te magad vagy. Az egyetlen ellenséged és barátod Te vagy!
                                                                                 {2013.12.27.}
[LA]

-Mikor indul a gép?
-Holnap reggel.
Holnaptól már újra Tokyo hangos utca zajaira hajthatom álomra a fejem. Bevallom..kicsit hiányoznak már a srácok. És persze a munka meg az álandó pörgés is.
-Tudod mit fogok tenni a magányos éjszakáimon?-szólalt meg újra ezzel megszakítva közénk állt csendet.
Szemforgatva nevettem fel kérdésére.
-Ugyan Bieber..neked mikor vannak "magányos éjszakáid"?
-Nem is gondolnád..
Ezután a csönd újra uralni kezdte a szobát. Nem hallottam mást,mint halk lélegzetvételeink,ahogy egymás mellett fekve pásztáztuk a felettünk elterülő mennyezetet. Nem értünk egymáshoz. Nem is néztünk a másikra. Csupán..élveztük egymás jelenlétét. Élveztük a pillanatot,amíg még lehetett.
-Mit?-szólaltam ezúttal én. Hallani akartam a hangját,míg alkalmam volt rá.
-A képeiden fogok könnyíteni magamon.
-Ö..-oké azt hiszem..meg kell még szoknom ezt az új 'Bieber stílust'.-Elérem,hogy betíltsák azokat a magazinokat az Egyesült Államokban. -válaszoltam-azt hittem-elég frappánsan.
-Feltalálták már az internet is.-kuncogott ki. Hát persze..XXI.század,mi?-És egyébként is..-folytatta rámpillantva-kismillió egy vén vaszi fog esténként a te kis sexy testedre élvezkedni.-nyalta meg lassan kiszáradt,puha ajkait. Egy kicsit azért..megrémisztett ezzel a dologgal. Ebbe még bele sem gondoltam eddig.
-Nem mondj ilyeneket!-kaptam el tekintettem róla.
-Hidd el..-ült hirtelen csipőmre. Kezeit fejem mellett megtámasztva folytatta.-Én sem szívesen képzelem el,ahogy más faszfej veri rád.-kezdett egyik kezével arcom cirógatásába.-Legszívesebben bezárnálak egy kis kalitkába és egy lepedőt terítenék rá.-hangja hátborzongatóan komoly volt. Azokban a percekben,..mintha egy teljesen más Justinnal néztem volna farkas szemet.
-De nem vagyok a tulajdonod,szóval nem teheted meg.-tiltakoztam,mire egy gúnyos nevetés tört fel belőle.
-Ugyan Sweetie..Te már rég az enyém vagy.
-Mitől vagy ebben olyan biztos?
-Attól,hogy szeretsz.-nyomott lágy puszit homlokomra.
Szeretném? Igaza lenne? Tényleg az Övé lennék..?
-Gyere.-rántott fel álló helyzetbe az ágyról. Nem mondtam semmit. Nem tettem semmit. Csupán hagytam,hadd tegyen velem,amit akar..
Legalább ezen az egy éjszakán..legyen egy közös emlékünk.
(...)

-Így jó vagy vegyem melegebbre?
-..így jó.-válaszoltam,mire vállam felett átnyúlt a kis tubusért.-Várj!-szóltam,mikor meghallottam mögülem a zár kattanó hangját.-Nem lehetne,hogy..a tiéddel kenj be?-oké. Azt hiszem tényleg bediliztem. Nem elég,hogy zokszó nélkül belementem egy közös zuhanyzásba,még azt is kérem,hogy az Ő tusfürdőjével kenjen be. Nekem totál elmentek otthonról.
-De..Lehetne.-háttal állt,mégis éreztem,hogy mosolyog. Élveztem minden egyes érintkezését bőrjeinknek.
Igaz,kissé zavarban is voltam,amit szóvá is tett.
-Ne aggódj. Láttam már ilyet.-nevetett.
-Azt biztosra veszem.-forgattam meg szemeim.-Hisz neked minden lány csak egy megálló, nem igaz?-kezdtem lábfejem tanulmányozásába.
-Igen.-felelte egyszerűen. Szerencsém ,hogy vizes az arcom és nem veszi észre a kigördülő könnycseppjeim. -De nálad..-emelte fel fejem államnál fogva.-Nálad egyszerűen megrekedt a következő járat..-szavai szüntelen visszhangoztak összekuszált gondolataimban. Nem tudtam hova rakni a dolgot. Ez most egy..vallomás akart lenni? Nem tudom,viszont nekem ez a burkolt beismerés is nagyon sokat jelentett. Úgy éreztem..eljött az én időm. Ha most nem mondom ki ezt az egy szót,akkor talán örökre bánhatom.
Jobb kezemet felvezettem arcára,úgy néztünk egymás szemeibe.
-Szeretlek..-hangom halk volt,de ennek ellenére is jól hallható. Az előttem álló halványan elmosolyodott,majd egy lágy csókba invitált. Nem mondott semmit. Ő nem így érez. Nyílván ezzel a csókkal akarta elkerüli a kínos helyzetet. Én hülye meg..hát persze. Nem is én lennék. Gondolat menetemből ajakpárnái hirtelen távolodása zökkentett ki.
-Én is szeretlek.

2016. február 12., péntek

2. Évad 7. Fejezet ~"Idiot.." (+16)

                                                         Kedves Olvasóim!^^
Azon nagy mázlisták közzé sorolhatom magam,kiknek egy nappal előbb elkezdődött a "hétvége". Tudom,hogy tegnap jelentkeztem utoljára,de mivel Nekem ma nincs iskola a tanárok miatt,és a tegnapi úszás olyan mértékben leszívta az energiám,hogy azt hiszem ma egész nap "laza napot" fogok tartani. És ha már úgy adódott,hogy nincs jobb dolgom a lustálkodásnál  pihenésnél,úgy gondoltam megleplek titeket egy résszel!^^ 
De nem szeretnék több betűt koptatni a fecsegésemre!><
Jó Olvasást! 
Xx,Am.<3
 
2.Évad 8.Fejezet
(28.FEJEZET)

 Justin Bieber
Sz.sz.


Azt hiszem a mostani állapotomra a legjobb szó,amit keresek az a K.O. 
A tegnapi úszás és a buli. Teljesen leszívta az összes energiám. Azt hiszem ma egész nap lustálkodni fogok. 

Dél körül vánszoroghattam ki az ágyból. Amint kiléptem az ajtón meg is bántam és legszívesebben azzal a lendülettel vissza is fordultam volna. 
-Ne, létszi! Így is hányingerem van.-szóltam oda a kanapén nevetéstől fetrengő Amra és a felette elhelyezkedő Khalilra. 
Mindketten csak értetlenül néztek rám egy ideig,míg tovább nem mentem a konyhába. Remélem hagytak nekem is Aspirint. Szétrobban a fejem.
-Valaki bal lábbal kelt?-hallottam mögülem egy gúnyos hangot.  
-Köz?-vetettem oda flegmán.
-Jó. Ha nem akarsz beszélgetni,hát nem. Nem erőszak.-rántott vállat. 
-Végre leesett.-mormogtam orrom alatt. 
-Ha Aspirint keresel,kár a gőzért.-jelent meg a másik jó madár is,Tyga személyében.
-A picsába.-kénytelen leszek elmenni a gyógyszertárba.
-Azt hiszem nálam van a bőröndben.-vigyorgott fölényesen Amanda.
-Kösz nem kell. Van patika is.-válaszoltam unottan,majd tömény koffein kávém elkészítésébe kezdtem. Miután kész lett egy szál cigi társaságában kiindultam a teraszra. Legalább addig is lesz egy kis nyugtom. Remélhetőleg. 

                                                               Amanda Work


Nem tudom mi a franc baja van Biebernek. Még mindig a múlton rágódna? Felejtse már el,könyörgöm! Vagy ne tegye,de ne engem okoljon mindenért,hanem a drágalátos apám. Ő tehet mindenről. Nem én tettem tönkre az életét. Ez a reggeli kirohanása meg...Nagyon nem bírom,ha valaki bunkózik és flegmázik velem ok nélkül. Tök normálisan szólok hozzá,erre mit csinál? Nincs egy értelmes szava hozzám mióta idejöttem. Ch..és még hogy "szeret" . Hát ezt Ryan és Vanessa elég szépen benézte. Játssza itt a kiskirályt. Hát nem fogom eltűrni ezt a viselkedést tőle velem szemben, még ha Ő a "nagy Justin Bieber" sem.
-Nem is értem,hogy ezt a szart is miért viszem Neki.-pillantottam le a kezemben lévő kis "bogyót". Hagynom kellene,hogy szétmenjen a feje.
-Nem láttátok Justint?-kérdeztem a konyhában egymást etető szerelmes párt. 
-Azt hiszem a teraszon van.-válaszolt kérdésemre Ryan,miközben Vani sunyin mosolygott Rám.
-Csak gyógyszert viszek Neki.-forgattam meg szemeim. 
-Én nem mondtam semmit.-emelte fel védekezőn kezeit. Na persze. Hogy mondani nem..
Kisétálva a szobájából nyíló teraszra tényleg ott állt a korlátnak Neki támaszkodva egy kávé és cigi társaságában. 

-Bieber.-szólítottam meg hátulról,mire válla felett hátra pillantva gúnyos vigyor telepedett arcára.-Tudom,hogy "van patika" ,de azért hátha meggondoltad magad.-nyújtottam tenyerem,miben a gyógyszer kapott helyett. Egy ideig csak némán cikázott tekintete a gyógyszer és köztem,majd halkan megszólalt.
-Honnan tudjam,hogy nem akarsz megmérgezni? -nézett továbbra is gyanakvón,mire kitört belőlem a nevetés. Ennek tényleg ennyire elmentek otthonról vagy csupán jó színész? 
-Azért azt hiszem addig még nem jutottunk.-válaszoltam még mindig nevetve.
-Még.-szólalt meg újra halkan egy halvány mosoly kíséretében,majd meggyújtva egy újabb káros anyagú cigit fordította tekintetét előre. Még hogy nem akarom-e megmérgezni? Ő tudatosan azt teszi saját magával.
-Megy az egyedül is.-jelentettem ki halkan utolsó hozzá fűződő gondolatom. 
-Tessék?-nézett rám értetlen pillantásokkal,mire csak halványan megráztam fejem. Nem akartam veszekedni. Tudnám mi lett volna a vége. -Ha már itt vagy...
-Hm?-pillantottam rá kérdőn.
-Hogy megy a..modell karrier?
-Öhm..jól,kösz.-mire ez a nagy érdeklődés hirtelen?
-És meddig fogsz ott maradni?-tekintetéből mintha némi csalódottságot láttam volna. Na jó Work tényleg kezdesz megőrülni!
-Nem tudom..remélhetőleg minél tovább.-adtam a tömör választ.
-Értem.-sóhajtott ,majd egy újabb füves cigi meggyújtására készült.
-Nem kellene azt a szart szívnod.-böktem az ajkai közt lévő cigi felé,mit éppen készült meggyújtani.
-Miért is?-nézett hanyag tekintettel.
-Mert nem tesz neked jót-mondtam,majd egy hirtelen mozdulattal kikaptam szájából a káros anyagot,azonban mielőtt eldobhattam volna,gyorsan elkapta a cigit tartó csuklóm.
-És akkor mi van,ha úgy van?-jött egyre közelebb és közelebb felém.-Mit számít? Halált okoz.tudom. Káros a szervezetemre,tudom. Függővé tesz,tudom. Meghalhatok tőle,tudom. És akkor mi van? Hiányolna valaki? Na ne nevettess.-húzta gúnyos vigyorra ajkait. 
-Idióta..-sziszegtem ajkaim közt,majd hirtelen felindulásból ajakpárnáim az övéire helyeztem. Igen,én aki pár órája még ellökte magától tette meg azt,amit elutasított tőle. Pár pillanatilag éreztem,hogy ledöbbent,de aztán rögtön kapcsolt és visszacsókolt. Ajkai a megszokott édes helyett inkább a mentol és egy másik számomra ismeretlen íz uralta. Gondolom a füves cigi. Nem mondom,hogy zavart vagy rossz lett volna,csak érdekes. Nem csókolóztam még soha olyan sráccal,aki füvezett volna életében. Lehet.hogy szar alakok voltak mind,de azért füvezni egyik sem füvezett. 
Kavargó gondolataimból egy kéz rántott vissza a valóságba. Pontosabban egy erős markolás a fenekemen. Ennek a srácnak tuti fenék fétise van. Ahányszor csak a közelembe kerül,mindig megteszi. Alsó ajakpárnájába haraptam,mire egy férfias nyögés hagyta el ajkait. Hirtelen mozdulattal kapott az ölébe. A cigit elhajítva ujjaim fogságából kulcsoltam át lábaim derekán,karjaim pedig nyakán,hol egyből dús hajába túrtam. Ajkaimról egy pillanatra sem elszakadva kezdett a szobája felé vinni,hol egyből az ágyra lökött. Ezúttal nem ajkaim vette fogságba. Helyette az alatta helyet kapó vékony bőrfelület "ostromlásába" kezdett. Először,csak nyalogatta nyakam,majd erős szívásba kezdett,mire fel is szisszentem párszor. Ennek holnapra nagyon csúnyán meg lesz a nyoma. Térdem csípőjéhez felhúzva markolt bele combomba. Hosszas szívás után elengedte nyakam egy lágy puszit nyomva "munkájára" . 
-Hadd tudja csak mindenki,hogy kié vagy.-suttogta érzékien fülembe. Alapjáraton nem szeretem,ha valamelyik barátom is "kisajátít" magának vagy úgy mond a "tulajdonának" tekint,de Ő.. Mindent képes megváltoztatni maga körül,magamat is beleértve. 
Hirtelen mozdulattal fordítottam helyzetünkön. Ezúttal Ő volt alul. Csípőjére ülve,halk nyögés hagyta el ajkait,ahogy nemi szerveink találkoztak egymással-még ha anyagon keresztül is-. 
Megfogtam pólója alját,mire rögtön vette az adást. Csípőjét megemelve segített lerántani róla a ruhaanyagot. Amint megláttam felső testét..azt hiszem kisebb szívinfarktuson mehettem át kockás hasát és izmos mellkasát látván. Persze a testét borító különböző tetoválások már csak ahogy mondani szokták "hab volt a tortán" . 'Patience' feliratától indulva kezdtem érzéki puszikkal behinteni felső testét. Ahogy nadrágjából kikandikáló boxere szegélyéhez értem mutatóm ujjaim beleakasztottam az említett részbe. Bár nadrág fedte "féltett" részét,még így is tökéletesen láthatóvá vált kidudorodó férfiassága. Egy lágy puszit nyomva rá az anyagon keresztül,hagyta el ajkát egy férfias morgás. Hajamba markolva rántott fel magához,hogy tekintetünk egymáson lehessen. 
-Ha még egyszer azt mondod,hogy senki nem hiányolna,esküszöm kiheréllek.-jelentettem ki komolyan meghökkent mogyoró barna szemeibe fúrva tekintettem. 
-Csak nem hiányolnál,drága?-jelent meg azonnal kacér mosoly arcán. Nem mondtam semmit, csak egy amolyan "sosem változol meg" szem forgatással reagáltam le az inkább kijelentésnek hangzó kérdését,majd újra visszatértem ajkaira...

2016. február 11., csütörtök

2. Évad 6. Fejezet ~Swimming Pool

                                                             Emlékeztetőül!
"-Idióta.-sziszegtem szem forgatva,bár a végén én sem bírtam ki és én is elnevettem magam. 
-Oké. Próbáld a következőt.-húzta vissza a függönyt. Pff..sosem lesz vége ennek a napnak." 
  
                                                          2.Évad 7. Fejezet
                                                            (27.FEJEZET) 

                                                               Justin Bieber
                                                                     Sz.sz. 
                                                     {Los Angeles;25.12.2013}

-Jó Napot!-köszöntünk illedelmesen,ahogy beléptünk az uszoda ajtaján. Ryan már mindent leszervezett a híres-nevezetes "karácsonyi party"-jára és a lányok csak délután érkeznek,ezért unalom űzés céljából eljöttünk úszni a közeli uszodába,hol szinte már törzsvendégeknek számítunk. Nyáron szinte minden harmadik nap elökörködtük itt az időt.Na és persze ha úgy volt csaj vadászatra is szántunk időt. 
-Oh,sziasztok fiúk!-fogadott kedvesen a recepció mögött álló,Bernadett. Bár egymás közt,csak Berni. - A 42-es és 48-as,jól mondom?-érdeklődte megszokottan,mire csak egyetértően bólintottunk. Átadta a kulcsokat,majd átöltözve úszódressbe léptünk be a mély vizű medencébe. 
Úsztunk pár hosszt,majd kifeküdtünk a napágyakra. Igaz napozásra nem volt sok esély,hisz fedett helység.
-Hey,tesó!-szólt Ry,mire rákaptam tekintettem a mellettem fekvő,limonádét szürcsölgető srácra.-Nézd azt a szöszit!-biccentett egy jó pár méterrel odébb lévő hosszú szőke hajú,bögyös csajszira.
-Aha. Mi van vele?-kérdeztem unottan. Valahogy nem tudott lázba hozni.
-Nézd már,hogy bámul! Tuti menne egy menetre.-nem szóltam semmit csak szem forgatva vezettem tekintettem az ellenkező irányba.-Mindjárt jövök!-mondta nagy vigyorral arcán,majd már csak távolodó alakját véltem felfedezni. 
-El ne csússz! Nagyon a szívemen viselném!-kiáltottam utána,mire csak egy bemutatást kaptam. Imádom szívni a vérét. 
-Bocs!-kiáltottam oda egy tálcát kezében fogó,öltönyös srácnak. Eléggé megszomjaztam az úszás alatt. -Szeretnék egy limonádét.
-Azonnal-mondta,majd  kiment egy ajtón.

-Hol van már ez a balfék?-motyogtam magamban. Gyakori szokásom. Már legalább tizenöt perce elnyelte a föld...vagy inkább a víz.~kuncogtam fel gondolatomon. Igen,ez egy vicc akart lenni.
Remélem azért nem felejtette el a 'kicsi Ryan' ,hogy barátnője van. A következő pillanatban egy hideg dolgot éreztem meg vállamon,magam mögött. Hátra fordulva a kis bögyöst láttam meg,kezében a limonádémmal.

                                                                 Ryan Butler
         Sz.sz.

-Megmondanád ki kért meg rá,hogy kerítőt játssz?-jelent meg negyed óra elteltével a személy akinek hála helyett,düh volt levehető arckifejezéséről.
-Egy 'kösz' is elég lett volna-mondtam,mire nem mondott semmit,csak dühösen beleszürcsölt italába. 
-Nem állt fel?-kérdeztem.
-Mi van?-nézett homlok ráncolva,mire az említett testrészen helyett kapó vízcseppek rögtön lefolytak arcán át.
-Jerry. Baj van vele? Csak,mert ismerek egy nagyon jó teljesítmény növelőt. Illegális és elvileg hatékony cucc. A nagyapám is mindig ilyet használt,ha tudod nem á...
-Rayn! Létszíves. Fogd be! Komolyan.-kérte,majd két térdén megtámasztva könyökeit,temette arcát tenyerébe. Pár percig,csak a vízzel találkozóbőrök hangos csattanását lehetett hallani,míg nem újra meg nem szólalt.-Nem megy,érted? Egyszerűen..nem vagyok rá képes. Nem "Jerryvel van a baj".  Nem nemi gond..-sóhajtott hangosan.
-Hanem?-faggattam tovább,mikor már jó pár perce nem szólalt meg.
-Ő a baj...-szólalt meg újra halk hangon,mire értetlen pillantásokkal illettem. -Felejtsd el-állt fel hirtelen ülő alkalmatosságáról.-Ússzunk még pár hosszt,aztán menjünk.

                                                      Amanda Work
                                               {LosAngeles;25.12.2013.}

Egy hónap után érdekes volt újra itt lenni. Újra Los Angeles-i levegőt szívni. Azért egy hónap,az mégiscsak egy hónap. Más kontinens,más ország és szokások. Ha csak pár napra is,de érdekes lesz újra Amerikai ként viselkedni. Hisz Japánban minden olyan más. Ott nincs villa,kanál,kés. Csak két pálcika. Nincs nagy és kényelmes francia ágy,csupán egy hálózsák szerűség a kemény padlón. Nincs sarokkád,csak piciny helységek. Minden estre engem ismerve könnyebb lesz visszarázódni a "jó módba",mint amilyen nehéz volt megszokni az ottani körülményeket. 
-A franc..-szakított ki gondolataimból nővérem szitkozódása,ahogy táskája alján keresi a házkulcsot. 
-Miért nem hívod fel Ryant,hogy megérkeztünk?-kérdeztem az egyébként legésszerűbb megoldást.
-Mert meglepit akarok.-nyavajgott. 
-Én meg tudod,mit nem akarok?-emeltem ki a 'nem' szócskát mondatomban.-Hőgutát kapni! Szóval most fogod magad és felhívod szépen Ryt!-''parancsoltam'' rá türelmetlenül.
-Jól van.-kapta ki farzsebéből telefonját egy dühös fújtatás kiséretében.
-Szia Szívem!-köszönt bele fülig érő mosollyal. Irigylem. Bár én is ilyen boldog,szép,okos és sikeres nő lennék,mint Ő. Na de persze ez csak a különleges embereknek adatik meg. Azt meg mondanom sem kell,hogy én nem tartozom ezek emberek csoportjába. Ez van. Ezt dobta a gép.
-Két perc és itt vannak. Már úton voltak,mikor hívtam.-közölte izgatottan.
-Vannak,voltak?-húztam föl kérdőn szemöldököm. 

                                                                   Justin Bieber 

-Még egy ilyet!-kiáltottam oda a pultos srácnak. Már legalább a..á fene se számolta! A lényeg,hogy ma leiszom magam a sárga földig. 
Hogy mire ez a nagy iszogatás? Nos..ugorjunk vissza pár órácskát.

~2 órával ezelőtt

 A buli már javában elkezdődött,mikor várt barátunk még mindig nem volt hajlandó idetolni a képét. De hagyjuk is most Khalilt. Beszéljünk inkább a lányról,akiről le sem veszem egy percre sem tekintettem mióta megpillantottam délután a ház előtt. Arcáról először mintha döbbenetet véltem volna felfedezni,majd minden érzelem szinte lefagyott tekintetéről. Nem volt sem boldog,sem szomorú. Mikor kék szemeibe néztem,azok jegesen pillantottak íriszeimbe. Nem tudtam hova rakni,mire vélni viselkedését. Gyűlöl vagy hiányzom neki? Mi játszódhat le benne? De legfőképp előbb azt kellene megtudnom...Mit akarok én? Na és mit érzek én? Érzek egyáltalán valamit? Biztosan,de..mit? Mi ez az érzés,mi mardos belülről? Mi ez?  

-Hey haver!-szólt oldalamról egy ismerős hang. Fel nem pillantva küldtem el melegebb éghajlatra.
-Kopj le!
-Oh..szóval így kell köszönteni egy rég látott barátot?
-Khalil..?-pislogtam hitetlenül az előttem álló személyre.
-Na végre,hogy leesett.-terült el tipikus vigyora,csoki barna arcán. Hiába. Van ami nem változik.

-Miután kellőképpen kiölelgettétek magatokat,szeretnék bemutatni valakit. Illetve valakiket.-szólt hatunk mögül egy türelmetlen,ámbár jó kedvet sugárzó hang.-Tesó,szeretném bemutatni Vanessa Workot a barátnőmet-mondta büszkén,mire az említett lány két puszival üdvözölte a srácot,miután az is bemutatkozott Neki-És Amanda Workot, a húgát.-Khalil rögtön kezet csókolt Amnak,mire a lány kissé el is pirult. Persze mindvégig szemébe nézve tette ezt K. Ismerem,mint a rosszul kevert heroint. Az a tipikus "Meg lesz a csaj" vigyora virított a képén. Hát bocs,tesó de az nem fog menni.
-Khalil.-mutatkozott be.
-Amanda.
-És nem szingli!-vágtam gyorsan közbe,mielőtt teljes nevén is bemutatkozhatott volna. Erre a cselekedetemre,csak értetlen pillantásokat kaptam azoktól,akik tudták nem úgy van,ahogy mondom. Vagy legalábbis remélem,hogy nem szedett össze senkit,míg távol volt. Hirtelen felindulásból karon ragadtam a lányt,majd egy távolabbi,viszonylag csendesebb zugba húztam magam után. 
-Te normális vagy?!-kért rögtön számon.
-Miért flörtölsz vele?-furakodtam személyes terébe,egészen addig,amíg a fal engedte ezt.
-Mert miért ne?-vonta föl szemöldökét.
-Mert nem akarom.-beszéltem már lassan szájába.
-És ha azt mondom,hogy én ezt pont leszarom?-csuklott el végére hangja. Azért örülök,hogy tudok még ilyen reakciókat kiváltani belőle.
-És ha én azt mondom,hogy pont nem hiszem el?-jó ennyi volt. Lesz,ami lesz. Ha ellök,ellök,de ezt muszáj megtennem,különben egész életemben bánnám,hogy kihagytam. Egy erős mozdulattal csipőjénél fogva rántottam még közelebb magamhoz. Míg elölről csípőm,hátulról a fal szorította.
-Justin ezt ne...-kezdett volna elutasításomba,ha be nem "tapasztom" száját ajkaimmal. Éreztem,hogy hezitálni kezd. Nem tudta mit tegyen. Fenekébe markolva egy halk nyögést hallatott,mire ajkai rögtön szétváltak egymástól, ezzel utat engedve nyelvemnek. Mire már úgy éreztem tényleg biztos a dolgában,hirtelen eltolt magától.-Ezt nem kellett volna.-jelentette ki egyenesen szemeimbe nézve,majd amilyen gyorsan csak tudott,faképnél hagyott. Ismét. 

~Most

-Nem lesz az egy kicsit sok?-huppant le a mellettem lévő szabad helyre.
-És ha igen?-kérdeztem vissza flegmán. Az emberi társaság a legutolsó dolog amire szükségem van jelen pillanatban.
-Figyelj,tesó..a csajsziról. Én nem akarom,hogy balhé legyen emiatt. Megértem,ha lestoppoltad tényleg. Nem fo...
-Nyugodtan hajts rá!-szakítottam félbe magyarázkodását.
-Tessék?
-Jól hallottad.-húztam le egy lendülettel az abban a pillanatban kikapott szeszes italom.-Szabad a pálya. Azt csinálsz Vele,amit akarsz.

2016. február 9., kedd

2. Évad 5. Fejezet ~Did you forget?

                                                                 2. Èvad 6. Fejezet
                                                                   (26.FEJEZET)


Egy hónapja már annak,hogy leszerződtem a cègnèl. Ez idő alatt sok kedves embert ismertem meg. JungKookkal,vagyis "Darthtal" is sokkal jobb lett a kapcsolatom. TaeHyungot ès Vanessat mindig azzal szopatjuk,hogy milyen "szèp pár". De persze tudjuk,hogy csak barátok. Egyèbkènt is,Vaninak ott van Ry. Oh! Erről jut eszembe! December huszonharmadika van,ami azt jelenti,hogy kèt nap ès itt a karácsony. Úgy beszèltük meg a "bandával",ami Fűcsomót, V-t,Darthot ès jó magam takarja,hogy a szentestèt itt töltjük,Tokyoban,huszonnègy ès huszonötödikèt pedig Los Angelesben. Igazából nekem nincs nagyon kihez "haza" mennem,de Vanessa megy Ryanhez ès megígèrtette velem,hogy èn is elkísèrem. Bár ha nekem lenne barátom,biztos kettesben töltenèm vele a karácsonyt,dehát Ő tudja. Ez lett volna az első fehèr karácsonyom,de úgy látszik ez most sem fog összejönni. Na majd jövőre. Talán. Bár remènyeim szerint mèg egy èv múlva is a cègnèl leszek. -HyAmi!(hjámi)Figyelsz te rám?!-vert ki gondolataimból JungKook hangja. -Uhm..bocs Darth,mit mondtál?-ráncoltam homlokom. -Vanessa mèretèt kèrdeztem.-fújtatott türelmetlenül. -Tőlem?-vontam föl szemöldököm,mire megforgatta èj fekete szemeit. -Nem,dehogyis. A próba babát. Szerinted? -Honnan tudjam?-rántottam vállat.-A húga vagyok,nem a stylestja.-vágtam hozzá flegmán. Azèrt nèha mèg a mai napig felhúzza az agyam. -Igen..a húga vagy.-kúszott arcára egy sunyi mosoly. Ezt most nem èrtem.-Húzd fel!-dobta rám a pár perce mèg Ő kezèben helyet foglalt ruha tömkeleget. -Ezt te sem gondoltad komolyan. -Oh,dehogy nem. Körülbelül egy a mèretetek,szóval nyomás! -kezdett a próba fülkèk felè tolni. -Tudok egyedül is menni!-kiáltottam rá mielőtt szószerint be nem lökött volna a fülkèbe.
Idióta.  

                                                                Justin Bieber 
                                                                     Sz.sz.

-Csá tesó.-pacsiztunk le szokásos módon Ryal. -Bro. Mi a helyzet?-tessèkelt bentebb,szavaim alatt. 
-Èpp a plazaba tartottam-mondta mire elèg èrdekesen kezdtem el mèregetni. Ryan nem az a plazákba járó típus. Pláza kandúr  cica lett belőle nagy hirtelenjében?-Úgy értem ajándékot venni megyek.-arckifejezésem láttán folytatta,-Vanessanak. 
-Oh. Évforduló?-esett le a tantusz.
-Nem.-nevetett fel. Vagy még sem?-Hahó,ember. Holnap Szenteste.-uhh basszus! Teljesen kiment a fejemből.-Ne mondd,hogy elfelejtetted(?)-kezdett ezúttal, Ő furcsán méregetni.
-Nagyon gáz,ha igen?-nevettem fel kínosan. 
-Öhm..eléggé.-nevetett-Főleg a te nagy vallásosságoddal. 
-Oké,na. Teljesen kiment a fejemből. Annyi dolog történt mostanában,hogy teljesen kiment a fejemből.-vallottam be váll vonva.
-Hát akkor főleg írány a plaza. Gondolom nem vettél még semmit.-kezdett huzakodásba.  
-Hát öhm..nem. De..nem is tudnék igazából kinek. Maximum neked,de azt meg nem veled kellene.
-Hogy-hogy "nem is tudnék kinek"?-ráncolta szemöldökeit.
-Úgy,hogy anya és Jazzyék elmentek Miamiba,Scooter pedig haza utazott a szüleihez. Magyarul mindenki a családjánál van. Nem lenne kinek ajándékot vennem.-kicsit eléggé  sz*r érzés lesz egyedül tölteni a karácsonyt,de ez van. Normális,hogy mindenki a családjával van ilyenkor. Nem hibáztathatom Őket azért,mert nekem nincs. Pontosabban van,csak..mindegy is. Ez bonyolult. Maximum majd elmegyek a nagyiéknál. Úgyis rég láttam már Őket. És a fehér karácsony is hiányzik már. Na meg egy jó hoki nézés a nagyapával az ütött kopott kanapén,miközben cifra szavakkal dobáljuk az ellenséges csapatot. 
Halvány mosoly kúszott arcomra ezekre a gondaltokra..
Hiányzik már a Canadai levegő.

-És az "ex csajod" ?-mutogatott nyuszifüleket.
-Selena?-néztem rá kérdőn.-Zackkel tölti a karácsonyt.
 -Nem Selena, te barom.-kezdett halk kuncogásba. Ilyenkor őszintén elgondolkodom azon,,hogy Lil milyen dózisokat ad neki.
-Nem értelek.
-Ahj. Workről beszélek.-forgatta meg szemeit,mire a levegő is belém szorult egy pillanatra neve hallatán.
-Öhm..Amanda Tokyoban van...nem?-bámultam értetlenül a mellettem ékszereket válogató srácra.
-Figyeltél te rám,mikor azt mondtam,hogy Vanessának jövünk ajándékot venni?-vont kérdőre.
-Igen..és? 
-És nyílván jön vele a húga is-mondta,mire rögtön felkaptam lehajtott fejem. 
-Vissza..visszaköltöznek?-kerekedtek ki szemeim.
-Nem,dehogy.-sóhajtott csalódottan-Csak karácsonyra jönnek.
-Oh..értem.-erőltettem magamra egy mosoly félét. 
-Sikerült választani? -jelent meg a pult túl oldalán egy kedvesen mosolygó,húszas éveiben járó nő.  Kihívóan kezdett méregetni,de különösebben nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Megszoktam már,hogy az emberek megbámulnak. 
-Igen. Ezt szeretném vinni.-mutatott rá Ry a választott darabra. 



-Az úrnak mit adhatok?-nézett rám bájos mosollyal.
-Köszönöm,de én csak kísérőben vagyok.-biccentettem Ryan felé.
-Oh értem. Pedig a barátnője biztosan örült volna valamelyik szép darabnak.

-Nincs barátnőm-mondtam,mire a pultos csajszi nagy vigyorral az arcán harapta be alsó ajkát.
-Oh igazán?-tettette a meglepődöttet. 
-Igen. De nem is tervezem egyelőre.-próbáltam finoman célozgatni.
-Hát ezt sajnálattal hallom.-húzta el szája szélét.-Azért ha meggondolnád magad-csúsztatott felém egy kis névjegykártyát-tudod a számom. 

-Te normális vagy ember?-támadott le rögtön Ryan,ahogy kiértünk az üzletből.
-Tudtommal igen.
-Hát én nem úgy látom. Egy ilyen bomba csajt kihagyni?-igazából én sem tudom miért koptattam le. Máskor simán bevállalom,de most..végig mintha Amanda tekintetét éreztem volna magamon,miközben a szőke nőcske kellette nekem magát. Hu. Na jó. Azt hiszem tényleg kezdek megbolondulni.
 -Csak nincs hozzá most hangulatom.-rántottam lazán vállat.

-Na persze. Majd a karácsonyi hangulat meghozza azt a kedvet.-jelent meg arcán egy perverz vigyor. Hiába. Ryan sosem változik.
-Állj le haver.-nevettem fel,miközben gyengéden vállba ütöttem.
-Most miért? Egy bögyös krampusz csajszi,virgánccsal a kezében.-harapta be ajkát.
-Te totál beteg vagy.-forgattam meg szemeim,bár én sem bírtam ki hogy ne röhögjem el magam.


                                                        Amanda Work

-Na mutasd magad csajszi!-hallottam kintről JungKook hangját.
-Muszáj?-nem tudom milyen ruhákat válogatod ez a szerencsétlen össze,de ez már a közönséges jelzőt is túl szárnyalja.
Mindegyik maximum a fenekem háromnegyedét,ha takarja.
-Igen,muszáj!-húzta el hirtelen fülke
függönyt. 

-JungKook normális vagy?! És ha fehérneműben vagyok?-szóltam rá dühösen.
-Akkor lett volna egy jó napom!-jelent meg huncut vigyor kisfiús arcán.
-Idióta.-sziszegtem szem forgatva,bár a végén én sem bírtam ki és én is elnevettem magam. 
-Oké. Próbáld a következőt.-húzta vissza a függönyt. Pff..sosem lesz vége ennek a napnak.

2016. február 3., szerda

2. Évad 4. Fejezet ~PhotoStudio


                                                          Emlékeztetőül! 

                    " Csatold be magad! Leszáll a gèp.-zavartan nèztem körbe magam körül. 
                                             Az egèsz csak egy álom lett volna?"

                                                             2.Évad 4.Rész 
                                                             (24.FEJEZET)

                                                             {2013.05.02.}
                                                            /Japán,Tokyo/
                                                           Kim TaeHyung

                                                                    Sz.sz. 
 

-TaeHyung! Gyere már!-szólt ezúttal sokkal èlesebben,mint fèl órával ezelőtt.
-Egy perc.-forgattam idegesen ujjaim közt,golyóstollam. Dühösen szabadítodta ki az író eszközt kezemből,majd egy '4'-es számot firkantott a lány neve mellè,noteszembe. Kikerekedett szemekkel nèztem a feszült srácot.
-Neked..meg..-hunyorítottam hitetlenül szemeimmel.
-Szerinted?-rántott lazán bőrjackievel fett vállain.-Kèt szèp szó ès letolta a bugyiját.-terült önelègült vigyor kisfiús arcára.
-Neked,kèt szèp szó. Nekem, meg rohadt sokat kellett güriznem,azèrt a kis rintyóèrt?-akadtam ki.
-Mondja ezt az,akinek 'Sex pontozó füzet'-e van.-nevetett fel gúnyosan a 'rintyó' megnevezèsemre.
-Hímrintyó.-motyogtam orrom alatt,miközben elkezdtem-vègre,valahára-húzakodni.
-Hallottam.-emelte fel fenyegetően kezèt,s bár háttal állt,biztos voltam benne,hogy szája sarkában ott bujkál a tipikus kisfiús mosolya. Bár mostanában inkább rosszfiús,mint kisfiús. Kezd nagyon elkanászosodni. Ezt szóvá is tettem.

-Apropó,Süti..-kezdtem,mire rögtön fèlbe szakított.
-Ya!(ez a 'ya' {já} felkiáltás a koreaiaknál,olyasmi,mint nálunk a 'hèj' . Általában bosszús felkiáltásnál használják.~írói meg.)-Mondtam már,hogy ne hívj így!-ráncolta dühösen szemöldökeit.

-Rendben.-sóhajtottam.-Nem foglak így hívni...Süti.-tettem hozzá gonoszan,mire csak egy szúrós pillantással illetett. Imádom szívni a vérét. 

-És ha elszúrom?-tette fel hirtelen,semmiből kérdését.
-Ya! Hova tűnt az a magabiztos,"menő"-formáltam ujjaimmal idézőjeleket-gyerek?
-hyung! Komolyan.-sütötte le-hajához hasonlóan éjfekete,- szemeit.
-Héj!-fogtam meg vállát,mire rögtön megtorpant.-Jó leszel?-nem felelt semmit,csak ismételten a beton tanulmányozásába kezdett.-JungKook!-tudta,hogy csak akkor hívom így,ha haragszom rá,ezért tekintetét rögtön rám kapta.
-Jó leszek.-jelent meg végre egy halovány mosoly arcán. Tudtam hogy fél,hisz ez az első napja a cégnél,azonban azt is bizonyosra tudtam,hogy jól fog teljesíteni.

 
















 -JungKook! Az Isten áldjon meg,gyere már!-szinte már lefőttem az idegtől. Ez a kis majom a fejébe vette,hogy nem jön be velem és legalább egy órája kiabálok vele a nyílt utcán,több száz ember előtt,hogy jöjjön már be végre azon a tetves ajtón. Komolyan mondom leszégyenít.-Aish! Mit beszéltünk meg kölyök?! Hm? Azt hogy nem leszel betoji !
-Nem vagyok betoji!-lázadt fel rögtön.
-Akkor?-vontam föl szemöldökeim. Egy pár percig teketóriázott még,de aztán "véletlenül" vállamba ütközve,dühösen betrappolt az üvegajtón,engem ott hagyva ezzel.


 Amanda Work 
Sz.sz.





 
 -És mi van,ha egy perverz állatott választottak fotósomnak?-kérdeztem nyugtalanul,miközben türelmetlenül vártuk,hogy megérkezzen az első és hivatalos fotósom. Egy hete költöztünk Japánba és eddig minden a lehető legjobban alakul. Berendezkedtünk egy szép és takaros panel lakásba. Csak egy fürdő,két szoba és konyha van benne. Semmi extra,mégis tökéletes és otthonos. Az már csak plusz pont,hogy gyalog aligha van tíz perc az ide vezető út-gyalog-. Pár napja megtörtént a meetingem is a cég igazgatójával. Meglepően boldogan fogadott minket. Azt hittem,hogy majd egy zsémbes vén ember lesz. Ehelyett egy igen kedves idős úr,aki szemmel láthatóan nagyon szimpatizál Vanessával-ezáltal velem is-. Ahogy Ők mondanák,szinte apja-lánya a viszonyuk. Itt volt V első szerződése és itt kezdődött az egész modell karrierje Remélhetőleg nem sokára én is elmondhatom ezt magamról. Nagyon boldog vagyok,hogy itt élhetek,hisz ez álmaim országa. Japán... 
Akaratlanul is Ő jut eszembe. Mikor először beszéltem neki Japán iránti szenvedélyemről,azon a bizonyos 'BJD nap'-on.  

" Elkezdtem megrajzolni az arca körvonalát. Az állát megpróbáltam kicsit csontosabbra. Azután a haját kezdtem el. Bal irányba rajzoltam meg. Mint ahogy most hordja. Szemöldökeit vastagra és tökéletesen íveltre csináltam. Orra után következtek mogyoró barna szemei. Majd legutóljára ajkai. Halványan elváltak egymástól. Telt ajakpárnákat rajzoltam. Mivel a feje és a nyaka van a rajzlapon a tetóválását kezdtem el vizslatni a nyakán,de bármennyire is próbáltam nem tudtam ilyen messziről elolvasni. -Patience.-szólalt meg hosszú hallgatása után. -Hm?-néztem rá értetlenül. -A felirat a nyakamon; patience.-szóval észre vette,hogy a nyakát bámulom. Felírtam betűnként egymás alá. Még utóljára megerősítettem a kontúr vonalakat és kész is volt a remek művem. Tényleg nem vagyok egy művész,de azt hiszem ez egész jó lett. -Még hogy nem tudsz rajzolni.-vette el a mögöttem álló a rajzot.-Ezt megtartom emlékbe.-mondta,majd ketté hajtotta és elrakta a zsebébe."
 Vajon tényleg megtartottad? S ha igen,visszaemlékszel még az együtt töltött napokra?

                                                                Jeon JungKook 
                                                                       Sz.sz.

-Látod,kölyök?! Erről jártattam a szám! Ha nem kezdesz el betojit játszani,akkor nem késünk el!-folytatta körülbelül húsz perce tartó szidását.
-Jól van,felfogtam! Oké-?kezdtem én is feszült lenni. Nem elég,hogy ez az első napom,még Ő is hozza belém az ideget. 
- Komolyan nem hiszlek el.
-Lisa.-dumáját figyelmen kívül hagyva,üdvözöltem édes mosollyal a sexi recepciós "kislányt". Na  jó igazából hat évvel idősebb nálam,de számít az?-Megismételhetnénk a múltkorit.-vettem elő rosszfiús énem,miközben egy kacsintást intéztem felé.  
-JungKook.-üdvözölt hasonlóképp.-Átadom.
-Parancsolsz?-kérdeztem zavartan.   
-Átadom Lisának-hangsúlyozta ki az 'L' betűt-az üzeneted.-mosolygott továbbra is erőltetten. 
Szemeim levándoroltak mellkasára. "Risa DongWon" . Díszelget kis névjegykártyáján. Ezt nem hiszem el. A bomba melleit észre tudom venni,de a feletti lévő kártyát meg nem?
-Szívás...-suttogta füllembe TaeHyung.-Sütike.-tette hozzá kuncogva,majd elindult a fotó terem felé,ahol mellesleg már úgy harminc perce ott kellene lennünk.
-Most komolyan,egy szaros betű miatt?-szeltem dühösen a teremhez vezető folyosókat.
-Legközelebb nem leszel olyan idióta,hogy elfelejtsd egy jó "kuncsaftod" nevét.-nevetett ki ismételten.
-Leszarom.-rántottam vállaimon.-Vannak még rajta kívül ötös csajok.

                                                           Kim TaeHyung
                                                                Sz.sz.

                                     Mikor végre valahára-csupán fél órás késéssel-megérkeztünk a keresett terembe,szó szerint leesett az állam azon,ami ott fogadott.
-TaeHyung?-kérdezte hitetlenkedve az előttem álló lány. Tényleg Ő lenne az?