2. Évad 4. Fejezet ~PhotoStudio

                                                          Emlékeztetőül! 
                    " Csatold be magad! Leszáll a gèp.-zavartan nèztem körbe magam körül. 
                                             Az egèsz csak egy álom lett volna?"

                                                             2.Évad 4.Rész 
                                                             (24.FEJEZET)

                                                             {2013.05.02.}
                                                            /Japán,Tokyo/                                                            Kim TaeHyung
                                                                    Sz.sz. 

 

-TaeHyung! Gyere már!-szólt ezúttal sokkal èlesebben,mint fèl órával ezelőtt.
-Egy perc.-forgattam idegesen ujjaim közt,golyóstollam. Dühösen szabadítodta ki az író eszközt kezemből,majd egy '4'-es számot firkantott a lány neve mellè,noteszembe. Kikerekedett szemekkel nèztem a feszült srácot.
-Neked..meg..-hunyorítottam hitetlenül szemeimmel.
-Szerinted?-rántott lazán bőrjackievel fett vállain.-Kèt szèp szó ès letolta a bugyiját.-terült önelègült vigyor kisfiús arcára.
-Neked,kèt szèp szó. Nekem, meg rohadt sokat kellett güriznem,azèrt a kis rintyóèrt?-akadtam ki.
-Mondja ezt az,akinek 'Sex pontozó füzet'-e van.-nevetett fel gúnyosan a 'rintyó' megnevezèsemre.
-Hímrintyó.-motyogtam orrom alatt,miközben elkezdtem-vègre,valahára-húzakodni.
-Hallottam.-emelte fel fenyegetően kezèt,s bár háttal állt,biztos voltam benne,hogy szája sarkában ott bujkál a tipikus kisfiús mosolya. Bár mostanában inkább rosszfiús,mint kisfiús. Kezd nagyon elkanászosodni. Ezt szóvá is tettem.

-Apropó,Süti..-kezdtem,mire rögtön fèlbe szakított.
-Ya!(ez a 'ya' {já} felkiáltás a koreaiaknál,olyasmi,mint nálunk a 'hèj' . Általában bosszús felkiáltásnál használják.~írói meg.)-Mondtam már,hogy ne hívj így!-ráncolta dühösen szemöldökeit.
-Rendben.-sóhajtottam.-Nem foglak így hívni...Süti.-tettem hozzá gonoszan,mire csak egy szúrós pillantással illetett. Imádom szívni a vérét. 

-És ha elszúrom?-tette fel hirtelen,semmiből kérdését.
-Ya! Hova tűnt az a magabiztos,"menő"-formáltam ujjaimmal idézőjeleket-gyerek?
-hyung! Komolyan.-sütötte le-hajához hasonlóan éjfekete,- szemeit.
-Héj!-fogtam meg vállát,mire rögtön megtorpant.-Jó leszel?-nem felelt semmit,csak ismételten a beton tanulmányozásába kezdett.-JungKook!-tudta,hogy csak akkor hívom így,ha haragszom rá,ezért tekintetét rögtön rám kapta.
-Jó leszek.-jelent meg végre egy halovány mosoly arcán. Tudtam hogy fél,hisz ez az első napja a cégnél,azonban azt is bizonyosra tudtam,hogy jól fog teljesíteni.

 
















 -JungKook! Az Isten áldjon meg,gyere már!-szinte már lefőttem az idegtől. Ez a kis majom a fejébe vette,hogy nem jön be velem és legalább egy órája kiabálok vele a nyílt utcán,több száz ember előtt,hogy jöjjön már be végre azon a tetves ajtón. Komolyan mondom leszégyenít.-Aish! Mit beszéltünk meg kölyök?! Hm? Azt hogy nem leszel betoji !

-Nem vagyok betoji!-lázadt fel rögtön.

-Akkor?-vontam föl szemöldökeim. Egy pár percig teketóriázott még,de aztán "véletlenül" vállamba ütközve,dühösen betrappolt az üvegajtón,engem ott hagyva ezzel.

 Amanda Work 

Sz.sz.

 

 -És mi van,ha egy perverz állatott választottak fotósomnak?-kérdeztem nyugtalanul,miközben türelmetlenül vártuk,hogy megérkezzen az első és hivatalos fotósom. Egy hete költöztünk Japánba és eddig minden a lehető legjobban alakul. Berendezkedtünk egy szép és takaros panel lakásba. Csak egy fürdő,két szoba és konyha van benne. Semmi extra,mégis tökéletes és otthonos. Az már csak plusz pont,hogy gyalog aligha van tíz perc az ide vezető út-gyalog-. Pár napja megtörtént a meetingem is a cég igazgatójával. Meglepően boldogan fogadott minket. Azt hittem,hogy majd egy zsémbes vén ember lesz. Ehelyett egy igen kedves idős úr,aki szemmel láthatóan nagyon szimpatizál Vanessával-ezáltal velem is-. Ahogy Ők mondanák,szinte apja-lánya a viszonyuk. Itt volt V első szerződése és itt kezdődött az egész modell karrierje Remélhetőleg nem sokára én is elmondhatom ezt magamról. Nagyon boldog vagyok,hogy itt élhetek,hisz ez álmaim országa. Japán... 
Akaratlanul is Ő jut eszembe. Mikor először beszéltem neki Japán iránti szenvedélyemről,azon a bizonyos 'BJD nap'-on.  

" Elkezdtem megrajzolni az arca körvonalát. Az állát megpróbáltam kicsit csontosabbra. Azután a haját kezdtem el. Bal irányba rajzoltam meg. Mint ahogy most hordja. Szemöldökeit vastagra és tökéletesen íveltre csináltam. Orra után következtek mogyoró barna szemei. Majd legutóljára ajkai. Halványan elváltak egymástól. Telt ajakpárnákat rajzoltam. Mivel a feje és a nyaka van a rajzlapon a tetóválását kezdtem el vizslatni a nyakán,de bármennyire is próbáltam nem tudtam ilyen messziről elolvasni. -Patience.-szólalt meg hosszú hallgatása után. -Hm?-néztem rá értetlenül. -A felirat a nyakamon; patience.-szóval észre vette,hogy a nyakát bámulom. Felírtam betűnként egymás alá. Még utóljára megerősítettem a kontúr vonalakat és kész is volt a remek művem. Tényleg nem vagyok egy művész,de azt hiszem ez egész jó lett. -Még hogy nem tudsz rajzolni.-vette el a mögöttem álló a rajzot.-Ezt megtartom emlékbe.-mondta,majd ketté hajtotta és elrakta a zsebébe."
 Vajon tényleg megtartottad? S ha igen,visszaemlékszel még az együtt töltött napokra?

                                                                Jeon JungKook 
                                                                       Sz.sz.

-Látod,kölyök?! Erről jártattam a szám! Ha nem kezdesz el betojit játszani,akkor nem késünk el!-folytatta körülbelül húsz perce tartó szidását.
-Jól van,felfogtam! Oké-?kezdtem én is feszült lenni. Nem elég,hogy ez az első napom,még Ő is hozza belém az ideget. 
- Komolyan nem hiszlek el.
-Lisa.-dumáját figyelmen kívül hagyva,üdvözöltem édes mosollyal a sexi recepciós "kislányt". Na  jó igazából hat évvel idősebb nálam,de számít az?-Megismételhetnénk a múltkorit.-vettem elő rosszfiús énem,miközben egy kacsintást intéztem felé.  
-JungKook.-üdvözölt hasonlóképp.-Átadom.
-Parancsolsz?-kérdeztem zavartan.   
-Átadom Lisának-hangsúlyozta ki az 'L' betűt-az üzeneted.-mosolygott továbbra is erőltetten. 
Szemeim levándoroltak mellkasára. "Risa DongWon" . Díszelget kis névjegykártyáján. Ezt nem hiszem el. A bomba melleit észre tudom venni,de a feletti lévő kártyát meg nem?
-Szívás...-suttogta füllembe TaeHyung.-Sütike.-tette hozzá kuncogva,majd elindult a fotó terem felé,ahol mellesleg már úgy harminc perce ott kellene lennünk.
-Most komolyan,egy szaros betű miatt?-szeltem dühösen a teremhez vezető folyosókat.
-Legközelebb nem leszel olyan idióta,hogy elfelejtsd egy jó "kuncsaftod" nevét.-nevetett ki ismételten.
-Leszarom.-rántottam vállaimon.-Vannak még rajta kívül ötös csajok.

                                                           Kim TaeHyung
                                                                Sz.sz.

                                     Mikor végre valahára-csupán fél órás késéssel-megérkeztünk a keresett terembe,szó szerint leesett az állam azon,ami ott fogadott.
-TaeHyung?-kérdezte hitetlenkedve az előttem álló lány. Tényleg Ő lenne az?