2. Évad 8. Fejezet ~I Love You

2.Évad 9.Rész

              (29.FEJEZET)                                                    
              Amanda Work

Egész életemben próbáltam kerülni a kötődést. A kötődés..nem egyszerű dolog. Úgy értem..,az emberek attól fogva,hogy kötődni kezdenek valakihez,érzik hogy fontos Nekik, jelentős szerepet töltenek be az életükben. Félelmetes belegondolni abba,hogy egy bizonyos személy létfontosságúvá váljon a számodra. Hogy függj valakitől,igazán szeress valakit. Én..sosem akartam senkit túlságosan is megszeretni. Tudtam,hogy egyszer úgyis mindennek vége. Semmi nem tart örökké. Ezért is ne legyél olyas valaki,akinek fontosak a körülötte lévő emberek. Ez talán picit abszurdnak tűnik,de nem lehetetlen.

Ne szeress túlságosan,mert összetör.

Ne bízz,mert elárul.

Ne remélj,mert megszegi az ígéreteit.

Ne építs előre bizonytalan alapokra,mert egy szempillantás alatt egyedül hagy egy szó nélkül.

Ne dobj el mindent érte,mert előbb-utóbb Ő fog eldobni téged és akkor teljesen magadra maradsz.

Ne váljon fontossá,mert egyszer úgyis vége.

És a legfontosabb! Ne kötődj soha,senkihez! Az egyetlen ember akitől függened kell,az Te magad vagy. Az egyetlen ellenséged és barátod Te vagy!
                                                                                 {2013.12.27.}
[LA]

-Mikor indul a gép?
-Holnap reggel.
Holnaptól már újra Tokyo hangos utca zajaira hajthatom álomra a fejem. Bevallom..kicsit hiányoznak már a srácok. És persze a munka meg az álandó pörgés is.
-Tudod mit fogok tenni a magányos éjszakáimon?-szólalt meg újra ezzel megszakítva közénk állt csendet.
Szemforgatva nevettem fel kérdésére.
-Ugyan Bieber..neked mikor vannak "magányos éjszakáid"?
-Nem is gondolnád..
Ezután a csönd újra uralni kezdte a szobát. Nem hallottam mást,mint halk lélegzetvételeink,ahogy egymás mellett fekve pásztáztuk a felettünk elterülő mennyezetet. Nem értünk egymáshoz. Nem is néztünk a másikra. Csupán..élveztük egymás jelenlétét. Élveztük a pillanatot,amíg még lehetett.
-Mit?-szólaltam ezúttal én. Hallani akartam a hangját,míg alkalmam volt rá.
-A képeiden fogok könnyíteni magamon.
-Ö..-oké azt hiszem..meg kell még szoknom ezt az új 'Bieber stílust'.-Elérem,hogy betíltsák azokat a magazinokat az Egyesült Államokban. -válaszoltam-azt hittem-elég frappánsan.
-Feltalálták már az internet is.-kuncogott ki. Hát persze..XXI.század,mi?-És egyébként is..-folytatta rámpillantva-kismillió egy vén vaszi fog esténként a te kis sexy testedre élvezkedni.-nyalta meg lassan kiszáradt,puha ajkait. Egy kicsit azért..megrémisztett ezzel a dologgal. Ebbe még bele sem gondoltam eddig.
-Nem mondj ilyeneket!-kaptam el tekintettem róla.
-Hidd el..-ült hirtelen csipőmre. Kezeit fejem mellett megtámasztva folytatta.-Én sem szívesen képzelem el,ahogy más faszfej veri rád.-kezdett egyik kezével arcom cirógatásába.-Legszívesebben bezárnálak egy kis kalitkába és egy lepedőt terítenék rá.-hangja hátborzongatóan komoly volt. Azokban a percekben,..mintha egy teljesen más Justinnal néztem volna farkas szemet.
-De nem vagyok a tulajdonod,szóval nem teheted meg.-tiltakoztam,mire egy gúnyos nevetés tört fel belőle.
-Ugyan Sweetie..Te már rég az enyém vagy.
-Mitől vagy ebben olyan biztos?
-Attól,hogy szeretsz.-nyomott lágy puszit homlokomra.
Szeretném? Igaza lenne? Tényleg az Övé lennék..?
-Gyere.-rántott fel álló helyzetbe az ágyról. Nem mondtam semmit. Nem tettem semmit. Csupán hagytam,hadd tegyen velem,amit akar..
Legalább ezen az egy éjszakán..legyen egy közös emlékünk.
(...)

-Így jó vagy vegyem melegebbre?
-..így jó.-válaszoltam,mire vállam felett átnyúlt a kis tubusért.-Várj!-szóltam,mikor meghallottam mögülem a zár kattanó hangját.-Nem lehetne,hogy..a tiéddel kenj be?-oké. Azt hiszem tényleg bediliztem. Nem elég,hogy zokszó nélkül belementem egy közös zuhanyzásba,még azt is kérem,hogy az Ő tusfürdőjével kenjen be. Nekem totál elmentek otthonról.
-De..Lehetne.-háttal állt,mégis éreztem,hogy mosolyog. Élveztem minden egyes érintkezését bőrjeinknek.
Igaz,kissé zavarban is voltam,amit szóvá is tett.
-Ne aggódj. Láttam már ilyet.-nevetett.
-Azt biztosra veszem.-forgattam meg szemeim.-Hisz neked minden lány csak egy megálló, nem igaz?-kezdtem lábfejem tanulmányozásába.
-Igen.-felelte egyszerűen. Szerencsém ,hogy vizes az arcom és nem veszi észre a kigördülő könnycseppjeim. -De nálad..-emelte fel fejem államnál fogva.-Nálad egyszerűen megrekedt a következő járat..-szavai szüntelen visszhangoztak összekuszált gondolataimban. Nem tudtam hova rakni a dolgot. Ez most egy..vallomás akart lenni? Nem tudom,viszont nekem ez a burkolt beismerés is nagyon sokat jelentett. Úgy éreztem..eljött az én időm. Ha most nem mondom ki ezt az egy szót,akkor talán örökre bánhatom.
Jobb kezemet felvezettem arcára,úgy néztünk egymás szemeibe.
-Szeretlek..-hangom halk volt,de ennek ellenére is jól hallható. Az előttem álló halványan elmosolyodott,majd egy lágy csókba invitált. Nem mondott semmit. Ő nem így érez. Nyílván ezzel a csókkal akarta elkerüli a kínos helyzetet. Én hülye meg..hát persze. Nem is én lennék. Gondolat menetemből ajakpárnái hirtelen távolodása zökkentett ki.
-Én is szeretlek.