2. Évad 6. Fejezet ~Swimming Pool

                                                             Emlékeztetőül!
"-Idióta.-sziszegtem szem forgatva,bár a végén én sem bírtam ki és én is elnevettem magam. 
-Oké. Próbáld a következőt.-húzta vissza a függönyt. Pff..sosem lesz vége ennek a napnak." 
  
                                                          2.Évad 7. Fejezet
                                                            (27.FEJEZET) 

                                                               Justin Bieber
                                                                     Sz.sz. 
                                                     {Los Angeles;25.12.2013}

-Jó Napot!-köszöntünk illedelmesen,ahogy beléptünk az uszoda ajtaján. Ryan már mindent leszervezett a híres-nevezetes "karácsonyi party"-jára és a lányok csak délután érkeznek,ezért unalom űzés céljából eljöttünk úszni a közeli uszodába,hol szinte már törzsvendégeknek számítunk. Nyáron szinte minden harmadik nap elökörködtük itt az időt.Na és persze ha úgy volt csaj vadászatra is szántunk időt. 
-Oh,sziasztok fiúk!-fogadott kedvesen a recepció mögött álló,Bernadett. Bár egymás közt,csak Berni. - A 42-es és 48-as,jól mondom?-érdeklődte megszokottan,mire csak egyetértően bólintottunk. Átadta a kulcsokat,majd átöltözve úszódressbe léptünk be a mély vizű medencébe. 
Úsztunk pár hosszt,majd kifeküdtünk a napágyakra. Igaz napozásra nem volt sok esély,hisz fedett helység.
-Hey,tesó!-szólt Ry,mire rákaptam tekintettem a mellettem fekvő,limonádét szürcsölgető srácra.-Nézd azt a szöszit!-biccentett egy jó pár méterrel odébb lévő hosszú szőke hajú,bögyös csajszira.
-Aha. Mi van vele?-kérdeztem unottan. Valahogy nem tudott lázba hozni.
-Nézd már,hogy bámul! Tuti menne egy menetre.-nem szóltam semmit csak szem forgatva vezettem tekintettem az ellenkező irányba.-Mindjárt jövök!-mondta nagy vigyorral arcán,majd már csak távolodó alakját véltem felfedezni. 
-El ne csússz! Nagyon a szívemen viselném!-kiáltottam utána,mire csak egy bemutatást kaptam. Imádom szívni a vérét. 
-Bocs!-kiáltottam oda egy tálcát kezében fogó,öltönyös srácnak. Eléggé megszomjaztam az úszás alatt. -Szeretnék egy limonádét.
-Azonnal-mondta,majd  kiment egy ajtón.

-Hol van már ez a balfék?-motyogtam magamban. Gyakori szokásom. Már legalább tizenöt perce elnyelte a föld...vagy inkább a víz.~kuncogtam fel gondolatomon. Igen,ez egy vicc akart lenni.
Remélem azért nem felejtette el a 'kicsi Ryan' ,hogy barátnője van. A következő pillanatban egy hideg dolgot éreztem meg vállamon,magam mögött. Hátra fordulva a kis bögyöst láttam meg,kezében a limonádémmal.

                                                                 Ryan Butler

         Sz.sz.

-Megmondanád ki kért meg rá,hogy kerítőt játssz?-jelent meg negyed óra elteltével a személy akinek hála helyett,düh volt levehető arckifejezéséről.
-Egy 'kösz' is elég lett volna-mondtam,mire nem mondott semmit,csak dühösen beleszürcsölt italába. 
-Nem állt fel?-kérdeztem.
-Mi van?-nézett homlok ráncolva,mire az említett testrészen helyett kapó vízcseppek rögtön lefolytak arcán át.
-Jerry. Baj van vele? Csak,mert ismerek egy nagyon jó teljesítmény növelőt. Illegális és elvileg hatékony cucc. A nagyapám is mindig ilyet használt,ha tudod nem á...
-Rayn! Létszíves. Fogd be! Komolyan.-kérte,majd két térdén megtámasztva könyökeit,temette arcát tenyerébe. Pár percig,csak a vízzel találkozóbőrök hangos csattanását lehetett hallani,míg nem újra meg nem szólalt.-Nem megy,érted? Egyszerűen..nem vagyok rá képes. Nem "Jerryvel van a baj".  Nem nemi gond..-sóhajtott hangosan.
-Hanem?-faggattam tovább,mikor már jó pár perce nem szólalt meg.
-Ő a baj...-szólalt meg újra halk hangon,mire értetlen pillantásokkal illettem. -Felejtsd el-állt fel hirtelen ülő alkalmatosságáról.-Ússzunk még pár hosszt,aztán menjünk.

                                                      Amanda Work
                                               {LosAngeles;25.12.2013.}

Egy hónap után érdekes volt újra itt lenni. Újra Los Angeles-i levegőt szívni. Azért egy hónap,az mégiscsak egy hónap. Más kontinens,más ország és szokások. Ha csak pár napra is,de érdekes lesz újra Amerikai ként viselkedni. Hisz Japánban minden olyan más. Ott nincs villa,kanál,kés. Csak két pálcika. Nincs nagy és kényelmes francia ágy,csupán egy hálózsák szerűség a kemény padlón. Nincs sarokkád,csak piciny helységek. Minden estre engem ismerve könnyebb lesz visszarázódni a "jó módba",mint amilyen nehéz volt megszokni az ottani körülményeket. 
-A franc..-szakított ki gondolataimból nővérem szitkozódása,ahogy táskája alján keresi a házkulcsot. 
-Miért nem hívod fel Ryant,hogy megérkeztünk?-kérdeztem az egyébként legésszerűbb megoldást.
-Mert meglepit akarok.-nyavajgott. 
-Én meg tudod,mit nem akarok?-emeltem ki a 'nem' szócskát mondatomban.-Hőgutát kapni! Szóval most fogod magad és felhívod szépen Ryt!-''parancsoltam'' rá türelmetlenül.
-Jól van.-kapta ki farzsebéből telefonját egy dühös fújtatás kiséretében.
-Szia Szívem!-köszönt bele fülig érő mosollyal. Irigylem. Bár én is ilyen boldog,szép,okos és sikeres nő lennék,mint Ő. Na de persze ez csak a különleges embereknek adatik meg. Azt meg mondanom sem kell,hogy én nem tartozom ezek emberek csoportjába. Ez van. Ezt dobta a gép.
-Két perc és itt vannak. Már úton voltak,mikor hívtam.-közölte izgatottan.
-Vannak,voltak?-húztam föl kérdőn szemöldököm. 

                                                                   Justin Bieber 

-Még egy ilyet!-kiáltottam oda a pultos srácnak. Már legalább a..á fene se számolta! A lényeg,hogy ma leiszom magam a sárga földig. 
Hogy mire ez a nagy iszogatás? Nos..ugorjunk vissza pár órácskát.

~2 órával ezelőtt

 A buli már javában elkezdődött,mikor várt barátunk még mindig nem volt hajlandó idetolni a képét. De hagyjuk is most Khalilt. Beszéljünk inkább a lányról,akiről le sem veszem egy percre sem tekintettem mióta megpillantottam délután a ház előtt. Arcáról először mintha döbbenetet véltem volna felfedezni,majd minden érzelem szinte lefagyott tekintetéről. Nem volt sem boldog,sem szomorú. Mikor kék szemeibe néztem,azok jegesen pillantottak íriszeimbe. Nem tudtam hova rakni,mire vélni viselkedését. Gyűlöl vagy hiányzom neki? Mi játszódhat le benne? De legfőképp előbb azt kellene megtudnom...Mit akarok én? Na és mit érzek én? Érzek egyáltalán valamit? Biztosan,de..mit? Mi ez az érzés,mi mardos belülről? Mi ez?  
-Hey haver!-szólt oldalamról egy ismerős hang. Fel nem pillantva küldtem el melegebb éghajlatra.
-Kopj le!
-Oh..szóval így kell köszönteni egy rég látott barátot?
-Khalil..?-pislogtam hitetlenül az előttem álló személyre.
-Na végre,hogy leesett.-terült el tipikus vigyora,csoki barna arcán. Hiába. Van ami nem változik.

-Miután kellőképpen kiölelgettétek magatokat,szeretnék bemutatni valakit. Illetve valakiket.-szólt hatunk mögül egy türelmetlen,ámbár jó kedvet sugárzó hang.-Tesó,szeretném bemutatni Vanessa Workot a barátnőmet-mondta büszkén,mire az említett lány két puszival üdvözölte a srácot,miután az is bemutatkozott Neki-És Amanda Workot, a húgát.-Khalil rögtön kezet csókolt Amnak,mire a lány kissé el is pirult. Persze mindvégig szemébe nézve tette ezt K. Ismerem,mint a rosszul kevert heroint. Az a tipikus "Meg lesz a csaj" vigyora virított a képén. Hát bocs,tesó de az nem fog menni.
-Khalil.-mutatkozott be.
-Amanda.
-És nem szingli!-vágtam gyorsan közbe,mielőtt teljes nevén is bemutatkozhatott volna. Erre a cselekedetemre,csak értetlen pillantásokat kaptam azoktól,akik tudták nem úgy van,ahogy mondom. Vagy legalábbis remélem,hogy nem szedett össze senkit,míg távol volt. Hirtelen felindulásból karon ragadtam a lányt,majd egy távolabbi,viszonylag csendesebb zugba húztam magam után. 
-Te normális vagy?!-kért rögtön számon.
-Miért flörtölsz vele?-furakodtam személyes terébe,egészen addig,amíg a fal engedte ezt.
-Mert miért ne?-vonta föl szemöldökét.
-Mert nem akarom.-beszéltem már lassan szájába.
-És ha azt mondom,hogy én ezt pont leszarom?-csuklott el végére hangja. Azért örülök,hogy tudok még ilyen reakciókat kiváltani belőle.
-És ha én azt mondom,hogy pont nem hiszem el?-jó ennyi volt. Lesz,ami lesz. Ha ellök,ellök,de ezt muszáj megtennem,különben egész életemben bánnám,hogy kihagytam. Egy erős mozdulattal csipőjénél fogva rántottam még közelebb magamhoz. Míg elölről csípőm,hátulról a fal szorította.
-Justin ezt ne...-kezdett volna elutasításomba,ha be nem "tapasztom" száját ajkaimmal. Éreztem,hogy hezitálni kezd. Nem tudta mit tegyen. Fenekébe markolva egy halk nyögést hallatott,mire ajkai rögtön szétváltak egymástól, ezzel utat engedve nyelvemnek. Mire már úgy éreztem tényleg biztos a dolgában,hirtelen eltolt magától.-Ezt nem kellett volna.-jelentette ki egyenesen szemeimbe nézve,majd amilyen gyorsan csak tudott,faképnél hagyott. Ismét. 

~Most

-Nem lesz az egy kicsit sok?-huppant le a mellettem lévő szabad helyre.
-És ha igen?-kérdeztem vissza flegmán. Az emberi társaság a legutolsó dolog amire szükségem van jelen pillanatban.
-Figyelj,tesó..a csajsziról. Én nem akarom,hogy balhé legyen emiatt. Megértem,ha lestoppoltad tényleg. Nem fo...
-Nyugodtan hajts rá!-szakítottam félbe magyarázkodását.
-Tessék?
-Jól hallottad.-húztam le egy lendülettel az abban a pillanatban kikapott szeszes italom.-Szabad a pálya. Azt csinálsz Vele,amit akarsz.