2. Évad 5. Fejezet ~Did you forget?

                                                                 2. Èvad 6. Fejezet
                                                                   (26.FEJEZET)

Egy hónapja már annak,hogy leszerződtem a cègnèl. Ez idő alatt sok kedves embert ismertem meg. JungKookkal,vagyis "Darthtal" is sokkal jobb lett a kapcsolatom. TaeHyungot ès Vanessat mindig azzal szopatjuk,hogy milyen "szèp pár". De persze tudjuk,hogy csak barátok. Egyèbkènt is,Vaninak ott van Ry. Oh! Erről jut eszembe! December huszonharmadika van,ami azt jelenti,hogy kèt nap ès itt a karácsony. Úgy beszèltük meg a "bandával",ami Fűcsomót, V-t,Darthot ès jó magam takarja,hogy a szentestèt itt töltjük,Tokyoban,huszonnègy ès huszonötödikèt pedig Los Angelesben. Igazából nekem nincs nagyon kihez "haza" mennem,de Vanessa megy Ryanhez ès megígèrtette velem,hogy èn is elkísèrem. Bár ha nekem lenne barátom,biztos kettesben töltenèm vele a karácsonyt,dehát Ő tudja. Ez lett volna az első fehèr karácsonyom,de úgy látszik ez most sem fog összejönni. Na majd jövőre. Talán. Bár remènyeim szerint mèg egy èv múlva is a cègnèl leszek. -HyAmi!(hjámi)Figyelsz te rám?!-vert ki gondolataimból JungKook hangja. -Uhm..bocs Darth,mit mondtál?-ráncoltam homlokom. -Vanessa mèretèt kèrdeztem.-fújtatott türelmetlenül. -Tőlem?-vontam föl szemöldököm,mire megforgatta èj fekete szemeit. -Nem,dehogyis. A próba babát. Szerinted? -Honnan tudjam?-rántottam vállat.-A húga vagyok,nem a stylestja.-vágtam hozzá flegmán. Azèrt nèha mèg a mai napig felhúzza az agyam. -Igen..a húga vagy.-kúszott arcára egy sunyi mosoly. Ezt most nem èrtem.-Húzd fel!-dobta rám a pár perce mèg Ő kezèben helyet foglalt ruha tömkeleget. -Ezt te sem gondoltad komolyan. -Oh,dehogy nem. Körülbelül egy a mèretetek,szóval nyomás! -kezdett a próba fülkèk felè tolni. -Tudok egyedül is menni!-kiáltottam rá mielőtt szószerint be nem lökött volna a fülkèbe.
Idióta.  

                                                                Justin Bieber 
                                                                     Sz.sz.

-Csá tesó.-pacsiztunk le szokásos módon Ryal. -Bro. Mi a helyzet?-tessèkelt bentebb,szavaim alatt. 
-Èpp a plazaba tartottam-mondta mire elèg èrdekesen kezdtem el mèregetni. Ryan nem az a plazákba járó típus. Pláza kandúr  cica lett belőle nagy hirtelenjében?-Úgy értem ajándékot venni megyek.-arckifejezésem láttán folytatta,-Vanessanak. 
-Oh. Évforduló?-esett le a tantusz.
-Nem.-nevetett fel. Vagy még sem?-Hahó,ember. Holnap Szenteste.-uhh basszus! Teljesen kiment a fejemből.-Ne mondd,hogy elfelejtetted(?)-kezdett ezúttal, Ő furcsán méregetni.
-Nagyon gáz,ha igen?-nevettem fel kínosan. 
-Öhm..eléggé.-nevetett-Főleg a te nagy vallásosságoddal. 
-Oké,na. Teljesen kiment a fejemből. Annyi dolog történt mostanában,hogy teljesen kiment a fejemből.-vallottam be váll vonva.
-Hát akkor főleg írány a plaza. Gondolom nem vettél még semmit.-kezdett huzakodásba.  
-Hát öhm..nem. De..nem is tudnék igazából kinek. Maximum neked,de azt meg nem veled kellene.
-Hogy-hogy "nem is tudnék kinek"?-ráncolta szemöldökeit.
-Úgy,hogy anya és Jazzyék elmentek Miamiba,Scooter pedig haza utazott a szüleihez. Magyarul mindenki a családjánál van. Nem lenne kinek ajándékot vennem.-kicsit eléggé  sz*r érzés lesz egyedül tölteni a karácsonyt,de ez van. Normális,hogy mindenki a családjával van ilyenkor. Nem hibáztathatom Őket azért,mert nekem nincs. Pontosabban van,csak..mindegy is. Ez bonyolult. Maximum majd elmegyek a nagyiéknál. Úgyis rég láttam már Őket. És a fehér karácsony is hiányzik már. Na meg egy jó hoki nézés a nagyapával az ütött kopott kanapén,miközben cifra szavakkal dobáljuk az ellenséges csapatot. 
Halvány mosoly kúszott arcomra ezekre a gondaltokra..
Hiányzik már a Canadai levegő.

-És az "ex csajod" ?-mutogatott nyuszifüleket.
-Selena?-néztem rá kérdőn.-Zackkel tölti a karácsonyt.
 -Nem Selena, te barom.-kezdett halk kuncogásba. Ilyenkor őszintén elgondolkodom azon,,hogy Lil milyen dózisokat ad neki.
-Nem értelek.
-Ahj. Workről beszélek.-forgatta meg szemeit,mire a levegő is belém szorult egy pillanatra neve hallatán.
-Öhm..Amanda Tokyoban van...nem?-bámultam értetlenül a mellettem ékszereket válogató srácra.
-Figyeltél te rám,mikor azt mondtam,hogy Vanessának jövünk ajándékot venni?-vont kérdőre.
-Igen..és? 
-És nyílván jön vele a húga is-mondta,mire rögtön felkaptam lehajtott fejem. 
-Vissza..visszaköltöznek?-kerekedtek ki szemeim.
-Nem,dehogy.-sóhajtott csalódottan-Csak karácsonyra jönnek.
-Oh..értem.-erőltettem magamra egy mosoly félét. 
-Sikerült választani? -jelent meg a pult túl oldalán egy kedvesen mosolygó,húszas éveiben járó nő.  Kihívóan kezdett méregetni,de különösebben nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Megszoktam már,hogy az emberek megbámulnak. 
-Igen. Ezt szeretném vinni.-mutatott rá Ry a választott darabra. 

-Az úrnak mit adhatok?-nézett rám bájos mosollyal.
-Köszönöm,de én csak kísérőben vagyok.-biccentettem Ryan felé.
-Oh értem. Pedig a barátnője biztosan örült volna valamelyik szép darabnak.

-Nincs barátnőm-mondtam,mire a pultos csajszi nagy vigyorral az arcán harapta be alsó ajkát.
-Oh igazán?-tettette a meglepődöttet. 
-Igen. De nem is tervezem egyelőre.-próbáltam finoman célozgatni.
-Hát ezt sajnálattal hallom.-húzta el szája szélét.-Azért ha meggondolnád magad-csúsztatott felém egy kis névjegykártyát-tudod a számom. 

-Te normális vagy ember?-támadott le rögtön Ryan,ahogy kiértünk az üzletből.
-Tudtommal igen.
-Hát én nem úgy látom. Egy ilyen bomba csajt kihagyni?-igazából én sem tudom miért koptattam le. Máskor simán bevállalom,de most..végig mintha Amanda tekintetét éreztem volna magamon,miközben a szőke nőcske kellette nekem magát. Hu. Na jó. Azt hiszem tényleg kezdek megbolondulni.
 -Csak nincs hozzá most hangulatom.-rántottam lazán vállat.

-Na persze. Majd a karácsonyi hangulat meghozza azt a kedvet.-jelent meg arcán egy perverz vigyor. Hiába. Ryan sosem változik.
-Állj le haver.-nevettem fel,miközben gyengéden vállba ütöttem.
-Most miért? Egy bögyös krampusz csajszi,virgánccsal a kezében.-harapta be ajkát.
-Te totál beteg vagy.-forgattam meg szemeim,bár én sem bírtam ki hogy ne röhögjem el magam.


                                                        Amanda Work

-Na mutasd magad csajszi!-hallottam kintről JungKook hangját.
-Muszáj?-nem tudom milyen ruhákat válogatod ez a szerencsétlen össze,de ez már a közönséges jelzőt is túl szárnyalja.
Mindegyik maximum a fenekem háromnegyedét,ha takarja.
-Igen,muszáj!-húzta el hirtelen fülke
függönyt. 
-JungKook normális vagy?! És ha fehérneműben vagyok?-szóltam rá dühösen.
-Akkor lett volna egy jó napom!-jelent meg huncut vigyor kisfiús arcán.
-Idióta.-sziszegtem szem forgatva,bár a végén én sem bírtam ki és én is elnevettem magam. 
-Oké. Próbáld a következőt.-húzta vissza a függönyt. Pff..sosem lesz vége ennek a napnak.